Öt és fél éve írom az OsztalékPortfólió oldal magyar nyelvű havi hírleveleit, és időről-időre felmerül bennem a kérdés, van-e egyáltalán még bármi az osztalékbefektetés témájában, amit eddig nem érintettem. A napokban több baráti beszélgetés során felvetődött, hogyan tudtam annak idején elindulni, mik voltak a kezdeti nehézségeim, és hogyan jutottam túl rajtuk. (Tavaly az „Egy el nem mondott történet” című írásban összefoglaltam a sztori emberi oldalát, így most inkább néhány gyakorlati problémára fókuszálok.)

Kinek hihetek?

A legkomolyabb bénító tényező rögtön az utam elején az volt, hogy bár pontosan tudtam, hogy részvényportfóliót szeretnék építeni, lehetőség szerint minőségi osztalékfizető cégekből, arról azonban halvány fogalmam sem volt, hogy kik és milyen források számítanak hitelesnek ebben a témában. (Angol nyelvű, nemzetközi forrásokról beszélek, mivel tudtommal előttem nem nagyon volt magyar nyelvű „irodalma” az osztalékbefektetés témájának.)

Azonnal szembetűnt, hogy szolgáltatók százai készséggel eladnák nekem a portékájukat (részvényajánlásaikat, adataikat, hírleveleiket, képzéseiket), ezzel együtt nem volt meg az a tudásom, hogy megalapozottan választhassak közülük. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy odakeveredtem például a Seeking Alpha oldalra, elkezdtem olvasni egy részvényről, és nem tudtam eldönteni, hogy minőségi tartalmat látok-e, aminek hihetek, vagy inkább meneküljek, mert ezen az oldalon is csak megpróbálnak eladni nekem valamit. A bizalmatlanság volt az alap hozzáállásom, ha pénzügyi, befektetési témáról volt szó. (A hozzám érkező emailek alapján nagyon nem voltam egyedi eset…)

A sok „tapogatózó” olvasás mellett végül megvettem egy kanadai srác részvénybefektetési képzését (amit mai fejjel már inkább passzolnék). Az anyag leginkább arra volt jó, hogy ráirányította a figyelmemet két minőséginek titulált információforrásra: az IQ Trends nevű hírlevélre és a Value Line adatszolgáltatására, mely utóbbit állítólag maga Warren Buffett is használja, használta. (Akkoriban meg is jelent ez az üzenet a Value Line kommunikációjában.) Jó ötletnek tűnt a tanulási folyamatomban az átlagosan heti egy elolvasott befektetési szakkönyvet kiegészíteni ezzel a két új elemmel, így elő is fizettem mindkét szolgáltatásra. (Emlékeim szerint a Value Line önmagában évi 500 dollár körüli összegbe került.)

Mindent rosszul csináltam, mégis így volt jó…

Mit kaptam ettől az elsőre talán drágának tűnő szolgáltatástól? Kb. 3500 vállalatról rendszeres elemzéseket és jól strukturált adatokat. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a standard Value Line termék mellett előfizettem a kisebb cégeket lefedő verzióra is, így heti szinten nagyságrendileg 300 vállalat frissített elemzését kaptam meg. Azért, hogy tudjak mit kezdeni ezzel az infótömeggel, ráillesztettem a részvényekre egy olyan előszűrőt, amit a New Buffettology című könyv alapján raktam össze egy Excel táblázatban. (Ma már nem tartom minőségi forrásnak ezt a könyvet, és az akkoriban alkalmazott „módszertanomat” is darabokra tudnám szedni szakmai érvekkel, de valahonnan el kellett indulni…)

A laptopom képernyőjén tehát hétfőnként, a megjelenés napján átnéztem az adott heti 300 cég PDF adatlapját, és írtam egy listát azokról a részvényekről, amiket néhány egyszerűbb szempont alapján mélyebb elemzésre is érdemesnek tartottam. Utóbbiak esetében elolvastam a szöveges elemzéseket is, és a számaikat a (túlzottan) leegyszerűsített kis táblázatomba begépelve igyekeztem megmondani, mennyire tűnik jó vételnek az adott célpont. (Sajnálatos, hogy a Magyarországon részvénybefektetést tanítók többsége megrekedt ezen a szinten, ugyanis ha továbbtanulnának, ráébrednének, hogy nem lehet néhány adatpont bepötyögésével megmondani, hogy egy részvény alulértékelt-e.)

Szakmailag tehát igencsak gyenge lábakon állt, amit az első időszakban csináltam. Valamit mégis adott! A Value Line szolgáltatásában negyedévente egyszer sorra került az elemzett 3500 cég mindegyike, így évente négy alkalommal találkoztam a 3500 vállalat számaival és a kiválasztott részvények elemzéseivel. Két évig voltam Value Line előfizető, tehát összesen minden céget nyolcszor néztem át. A heti szinten beletett munkám eredményeként elég jól megismertem az USA vállalatait, nagyjából névről tudtam, hogy melyik cég mivel foglalkozik, azt pedig teljesen magabiztosan ki tudtam jelenteni, hogy engem a 3500 vállalatból csak az adott kb. 300 részvény érdekel. (Rendkívül jól jött ez a bázis akkor, amikor például a Microsoft részvényét 40 dollár körüli árfolyamon osztogatták, bennem pedig egyáltalán nem volt kétség afelől, hogy ez az egyik csúcscélpontom, amit történetesen leárazott a piac, így komoly mennyiséget kell vennem belőle.)

Nehéz volt váltani

Akkoriban a „felpörgetett tanulás” keretein belül szinte minden olyan befektetési hírlevélre előfizettem, amiről jó véleményeket olvastam, és a szerzőjük (hozzám képest) szakértőnek tűnt. Évek teltek el úgy, hogy tonnaszámra dolgoztam fel a befektetési szakkönyveket, miközben leveleztem a különféle neves hírlevelek készítőivel, hogy milyen szakmai és számszaki észrevételeim vannak a munkájukkal kapcsolatban. Igyekeztem ezek többségét kérdés formájában megfogalmazni, és sokszor egész konstruktív eszmecsere sült ki a dologból, amiből tudtam tanulni. Ahogy teltek az évek, annál gyakoribb volt ugyanakkor az olyan diskurzus, amiben a felvetéseimre válaszul közölték, hogy olyan mélységű szakmai hibákat senki nem szúr ki az előfizetők közül, amilyeneket én találok, ezért nem is akarnak változtatni a gyakorlatukon, mert így is nagyszerű biznisz a hírlevél. (A gmail-em azóta is őrzi ezeket a gyöngyszemeket.)

Eleinte tudomásul vettem ezt, és igyekeztem csendben elfogadni, hogy az a srác a sztár a hírlevél piacon, akinek én mondtam meg, miért számolja és értelmezi hibásan a shareholder yield mutatót. Később azonban már nagyon zavart, hogy én még fizetek is ezeknek az embereknek a szolgáltatásaiért, miközben már hosszú ideje nem hitelesek számomra, és egyetlen „részvényötletüket” se voltam hajlandó megvenni. (Minddel kapcsolatban találtam ugyanis olyan kivetnivalót, amit készséggel megerősítettek emailben, amíg egyáltalán válaszra méltattak.)

Ahogy korábban írtam is, olyannyira frusztrált ez a helyzet, hogy eldöntöttem: „nevenincs, ismeretlen magyar srácként” létrehozok egy olyan nemzetközi prémium hírlevél szolgáltatást, ami szakmai minőségben egyértelműen maga mögé utasítja az általam ismert összes konkurensét. (Üzleti sikerben sosem fogja, mert az amerikai szolgáltatók többsége a befektetési szakmai hiányosságait olyan fokú marketing zsenialitással párosítja, amihez nem tudok és talán nem is akarok felnőni.) Ennek a folyamatnak az eredményeként jelent meg 2017-ben a FALCON Method című prémium hírlevél, Amazonos bestseller könyv, végül pedig leiratkoztam minden „konkurens” hírlevélről. Egy szakasz lezárult, egy újabb elkezdődött.

A folyamatos fejlődés nem pusztán szöveg!

A FALCON Method már az indulásakor sokoldalúbb és historikus bizonyítékokkal szélesebb körben alátámasztott részvény kiválasztási megközelítés volt, mint bármelyik konkurens hírlevél mögött álló metódus, amit ismerek. (Egyébként nem is mindegyik amerikai hírlevél mögött van strukturált döntési folyamat, de ezzel már végképp nem akarlak sokkolni.)

Egy-egy havi hírlevél összeállításához legalább ötször, hatszor végig kell futtatnom a FALCON folyamatot, és ahogy teltek a hónapok, évek, sorra jegyeztem le a fejlesztési ötleteimet. Ezek többsége abból táplálkozott, hogy továbbra is folyamatosan olvasok befektetési témában, és amikor például ráakadtam egy olyan intézményi befektetőknek értékesített szolgáltatásra, melynek keretében nem csak beszélgetnek a valós tulajdonosi értékteremtést mérő mutatószámok vitathatatlan erősségeiről, hanem rendelkezésre is bocsátják ezeket az összetett számításokat több ezer részvényhez, eldöntöttem, hogy ez a plusz is kell a FALCON-ba. Részt vettem több olyan webinaron, ahol rajtam kívül csak amerikai óriásbankok befektetési üzletágának vezetői kérdezgettek a témával kapcsolatban, és idővel kezdett összeállni, hogy az aktuális legjobb tudásom szerint miként kellene használni ezeket a méregdrága, minőségi adatokat. (Miután a FALCON hírlevél a 2017-es indulása óta folyamatosan fejlődik, ma gyakorlatilag az éves előfizetési díj a szolgáltatás mögött álló éves adat előfizetési költségek kb. 1%-át teszi csak ki, és emellé még a munkámat is megkapják az előfizetők.)

Amiért ezt az utat megosztottam, az elsősorban az az üzenet, hogy véletlenül sem kell rögtön a folyamat elején már mindent tökéletesen tudni és hibátlanul csinálni. Sok év távlatából visszatekintve, rengeteg hibás elképzeléssel indultam, mivel azonban elköteleződtem a cél és a folyamatos tanulás mellett, mára sikerült a rendszeremet nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő szintre fejleszteni. Ezzel együtt persze mindig van tere a továbbfejlődésnek, és ötleteim is vannak.

A következő lépésem

Hónapok óta fontolgatom, hogy teljes mértékben kizárom az életemből a Seeking Alpha oldal szolgáltatását. Jelenleg minden portfóliómban szereplő részvénnyel kapcsolatban email értesítést kapok tőlük, amint bármilyen „elemzés” vagy hír megjelenik az oldalukon. Ez azt jelenti, hogy százas nagyságrendű levéllel bombázzák tele az email fiókomat, melyek 99%-a tartalmában és minőségében sem üti meg azt a mércét, ami megérdemli a figyelmemet. (A Seeking Alpha alert helyett minden cég honlapján direktben fogok feliratkozni részvényesi értesítésekre, így közvetlenül a vállalatoktól fogok értesülni pl. az osztalék bejelentésekről.)

A legnagyobb változás a megközelítésemben, hogy ma már nem véleményt veszek másoktól, hanem kizárólag minőségi adatot, ami alapján én formálok véleményt a saját preferenciáim alapján összerakott rendszerem szerint. Gyakorlatilag ebbe a rendszerbe veszek inputokat, és még az olvasott minőségi elemzéseket is kizárólag inputként kezelem, nem pedig követendő ajánlásként. Nyilvánvalóan nem erről a szintről indultam, de azért a példám mutatja, hogy elkötelezettséggel és kitartó munkával el lehet ide is jutni, ha valakinek ez a célja.

Mire vagy kíváncsi?

Sokat tudsz segíteni, ha [Hírlevél témaötlet] tárgy megjelöléssel megírod nekem emailben, hogy miről olvasnál szívesen az ingyenes magyar hírlevélben. Véletlenül se fogok az így kapott levelekre egyesével válaszolni, abban azonban biztos vagyok, hogy néhány beérkező kérdés vagy ötlet a későbbi hírlevelek alapjául szolgálhat.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes