Várhatóan a napokban sikerülhet lezárni egy 2012-ben eszközölt befektetésemet, amiből rengeteget tanultam. Bőven voltak még ehhez hasonló történeteim, és egyértelműen állíthatom, hogy az ilyenek tereltek az osztalékfókuszú részvénybefektetés nyugodtabb vizei felé. Azt a döntést hoztam, hogy az alább részletezett befektetési konstrukció mögött álló szolgáltató korábbi fenyegetése ellenére is megosztom a sztorit annak konkrét, összegszerű részleteivel, mert a tanulságok sokak számára érdekesek lehetnek. (Legalábbis a hozzám beérkező „mi a véleményed XY befektetési ajánlatról” típusú levelek tömege alapján ezt gondolom.)

A nagy ígéret

2012 januárjában találtam rá az IPIN Global honlapjára. (Évekkel később ők fenyegettek meg telefonon.) A portál ingatlanbefektetési lehetőségeket tartalmazott. Az ajánlatok különlegességét az ügyletek struktúrája adta: konkrétan egy biztosítási kötvény védte az ügyfelek által befektetett tőkét, miközben szerződés garantálta a „kiszállási” árat, amibe szép hozam volt beépítve. Ügyes marketing húzással „Deposit Protected Investment - SES (Secure Exit Strategy)” nevű konstrukcióként reklámozták a lehetőségeket.

Az általam kiválasztott ingatlanprojekt keretében az Egyesült Királyságban található Leicester városában tervezték átalakítani a korábbi International Hotel épületét diákszállássá. Színes-szagos marketing brosúrák támasztották alá, hogy mekkora igény van arrafelé minőségi diákszállásra, így a projekt létjogosultságához kétség sem férhetett. A gyakorlatban úgy nézett ki a konstrukció, hogy egy 72.686 angol fontba kerülő lakóegység megvételéhez a vételár 30%-át, azaz 21.806 fontot kellett kifizetni. (Ez az összeg a szerződéskötés költségeivel is számolva halványan 22 ezer font fölé emelkedett.)

A szerződés értelmében a befektetett tőkét a Northern and Western Insurance Company (NWIC) által kibocsátott biztosítási kötvény védte „abban az alacsony valószínűségű esetben”, ha az ingatlanprojekt bedőlne. Az ajánlat „Secure Exit Strategy” része úgy volt összerakva, hogy 22,5%-os évesített hozam jött ki, font alapon. (Ha érdekelnek a részletek, itt meg tudod nézni a konkrét feltételeket. Ha majd hiába várod a márciusi hírlevelet, akkor eljöttek értem ezek a rendkívül korrekt arcok…)

Az ügylet keretében tehát legfeljebb 36 hónapra kötöttem le a tőkémet, amit egy biztosítási kötvény védett, továbbá olyan szerződést írtam alá, ami a kiszállás időzítésétől függően különböző szintű kifizetéseket kínált, miközben az évesített hozam minden forgatókönyvben 22,5% volt. Akkor úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy ingatlanba fektetek egy agyonbiztosított konstrukcióban, ezzel együtt kiemelkedő, de talán még hihető hozamígéret mellett. (Gyorsan hozzáteszem, hogy ma már meg se hallgatom az ilyen ajánlatokat. Sőt, az évek során kifejlesztettem azt a két mondatos telefonos „beköszönést”, aminek a hatására az esetek 90%-ában az értékesítő teszi le a telefont, azonnal. Egyelőre ezt az aranyat érő „know-how-t” inkább nem osztom meg…)

Hogyan húzódott 8 évig „az ügy”?

A felvezetés után biztosan nem ér váratlanul, hogy a történet következő állomásaként bekövetkezett az a „rendkívül alacsony valószínűségű eset”, hogy az ingatlanprojekt bedőlt. Az IPIN egy ideig korrektnek tűnő tájékoztatást adott a felszámolás menetéről, aztán amikor világossá vált, hogy az ügyfelek minden pénzüket elbukják, akkor ők – példás értékesítőként – inkább felszívódtak. Egyik utolsó telefonbeszélgetésünk során fejtettem ki nekik a véleményemet, miszerint úgy volt lehetséges éveken keresztül sok projektjük után kifizetni (az akkorra már gyanúsan magasnak ítélt) hozamokat, hogy kb. minden tízedik projektet bedöntik, és ebből fedezik a többinek az „extra hozamát”. Lefagytak a vonal túloldalán, majd reflexből gyorsan megfenyegettek, hogy ilyet véletlenül se merjek nyilvánosan mondani. Csak egy felvetés volt, a mai napig nem állítom, hogy így működött a rendszerük.

Alapvetően a felszámolás esete nem jött rosszul nekem, mert ekkorra már erősen elhúzódott a történet, és szerettem volna visszakapni a tőkémet, hogy azt is inkább osztalékrészvényekben dolgoztassam. Ezen a ponton jött viszont az igazi sokk: kiderült, hogy az NWIC a gyakorlatban egy offshore bejegyzésű biztosító, nem tartozik az Egyesült Királyság szabályozási fennhatósága alá, és természetesen nem fizet egyetlen fillért sem. (Láthattam volna ezt előre? Biztosan, de valamiért ez az infó sehol nem szerepelt, nem véletlenül vált a későbbi jogi eljárás központi kérdésévé.)

Ott álltam tehát teljesen kiszolgáltatva az Egyesült Királyság jogrendszerének, amit egyáltalán nem ismerek, és a szóban forgó összeg nagyságrendje kevés volt ahhoz, hogy költséghatékony ügyvédi segítséget vegyek igénybe. Gyakorlatilag lemondtam a pénzről. Később kiderült, hogy olyan sok károsultja van az ügynek, hogy egy londoni ügyvédi iroda felvállalta az ügyfelek csoportos képviseletét, fix költség nélkül, 10% sikerdíj fejében. (Az esetlegesen visszaszerzett pénz 10%-át kérték a szolgáltatásukért cserében.) Nem volt jobb választásom, mindent aláírtam, hátha visszajön bármi a tőkéből.

Teltek múltak az évek, időnként érkezett egy-egy levél az ügyvédi irodától, de az ügy egyre csak bonyolódott. Ennek köszönhetően az iroda jelezte, hogy erre ők sem számítottak, ezért inkább 15% lenne a sikerdíj, ha sikerül valamit visszaszerezni sok év alatt. Nyilván aláírtam ezt is. A sztori lezárásaként a „Financial Services Compensation Scheme” felé kellett tanúvallomást tenni, hogy milyen csúnyán félre lettünk vezetve ezzel a befektetéssel, és különösen a tőkét biztosító NWIC jogi helyzetével kapcsolatban. A hatóság úgy döntött, hogy összesen 22.179 font kártérítésre vagyok jogosult, és ezt a napokban átutalják az ügyvédi irodának, aki levonja a maga 15%-át, és reményeim szerint továbbítja felém a fennmaradó összeget, egész pontosan 18.852 fontot. 2012 januárjában fektettem be, és 2020 februárjában sikerülhet visszakapni a tőke jelentős részét. A matek önmagában sem szép, és akkor a sztorival járó idegeskedéssel még nem is számoltunk.

Tanulságok, gondolatok

Kétségkívül jól hangzik a fenti 20% körüli hozamígéret, hiszen a részvénybefektetéseim esetén még véletlenül se számolok ilyen nagyságrenddel. Jóval konzervatívabb vagyok ennél. Szintén jól hangzott az ingatlanos háttér és a biztosítási fedezet, viszont ma már elsőszámú szempont lenne számomra, hogy egyetlen pillanatra se akarom kiadni a pénzem feletti kontrollt a kezemből. Ha nem éltél még át ehhez hasonló kiszolgáltatottságot, akkor úgyis hiába próbálnám leírni az érzést, majd megtapasztalod, amikor extra hozamért nyújtózkodsz. (Ahogy én is tettem.)

A legjobb befektetési döntésem az volt, amikor elhatároztam, hogy nem lesz több hasonló sztori az életemben, mert minden pénzemet magam fogom kezelni. Bátor döntés ez, mivel innentől fogva nincs kire mutogatni, nem lehet tologatni a felelősséget. Azt is tudtam, hogy akármilyen sokat is tanultam a számomra nagyon szimpatikus osztalékfókuszú részvénybefektetési irányzatról, akkor is fogok hibákat elkövetni. Eleinte sokat, később remélhetőleg egyre kevesebbet. Ebben az esetben viszont adott a lehetőség, hogy tanuljak minden egyes hibámból, és legalább ugyanazt ne kövessem el sokszor. Adott volt tehát egy előremutató fejlődési pálya, aminek bejárása során ráadásul mérhetően egyre közelebb kerültem a pénzügyi szabadsághoz. Engem ez sokkal jobban motivált, mint hogy az egyik csaló szolgáltató helyett elkezdjem keresni a következőt, akire majd ráfoghatom az életem pénzügyi részének félresiklását. (Sokan vergődnek ebben a felelősségvállalás nélküli önsajnálatban, az ő leveleikre nem is szoktam válaszolni, mert nagyon nem egy nyelvet beszélünk.)

Azt tapasztaltam, hogy a befektetési tudásom növekedésével egyre magabiztosabban mondtam nemet minden „kecsegtető ajánlatra”, és a tudásom gyarapodása által meg tudtam szüntetni azt a kiszolgáltatottság érzést, ami korábban pénzügyi témában az életem része volt. (Számomra ez az egyik legrosszabb érzés.) Úgy gondolom, hogy amire én rátaláltam az osztalékbefektetés formájában, az az én mentalitásomnak és célkitűzésemnek teljesen megfelelt, de ettől még nem egy univerzálisan, mindenki számára tökéletes megközelítés! Sokat viccelődtünk a „Mindent a részvénybefektetésről” című kurzus felvétele során azzal, hogy majd levédetem az életérzéssel korrigált hozam kifejezést, ami nagyjából a fent részletezett ügyhöz hasonló esetek eredményeként fogalmazódott meg bennem. Nincs szó másról, mint hogy számomra többet ér egy teljes nyugalomban megtermelt 10%-os éves hozam, mint ennek duplája, amiért folyamatosan idegeskednem kell. Az idegeskedéssel töltött éveket senki nem adja vissza, az esetleges extra hozamból se lehet visszavásárolni őket, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az esetek többségében az extra hozam mindössze ígéret marad. (2012 januárjában 1300 pont alatt volt az S&P 500 tőzsdeindex. Ma 3370 pont felett tartózkodik. Ha megmaradok az Automatizált vagyonépítés tréningben átadott egyszerű, ámde rendkívül jól működő befektetési megközelítésnél, akkor „kicsit” jobban járok számszakilag, és „valamivel” kevesebbet is idegeskedek az évek alatt, mint a fent leírt ingatlanos befektetéssel. És akkor az aktívabb, osztalékos irányzat hozzáadott értékét még bele se kevertem a matekba.)

Mondhatod persze, hogy a kiszolgáltatottság a részvénybefektetés esetén is megvan, hiszen futjuk a brókerrel kapcsolatos partnerkockázatot. Ha ettől nem alszol nyugodtan, akkor javaslom, keresgélj a „direct stock ownership” kifejezésre, mert bizony ki lehet iktatni a brókert a képletből, és lehetsz közvetlenül is tulajdonos egyes részvénytársaságokban. (Nem tudok ebben segíteni, mert egyelőre nem jártam végig ezt az utat, de ha te kitaposod, szívesen fogadok egy vendégírást a témában a gyakorlati tapasztalataidról. Biztos sokakat érdekelne.)

A tudás az egyetlen, amit senki nem vehet el tőlem, tőled

38 éves leszek néhány hét múlva. Teljesen másképp gondolkodok ma, mint 10 évvel ezelőtt. Akkoriban még az anyagi javak felhalmozása által igyekeztem megteremteni és erősíteni a biztonságérzetemet, ma viszont már semmit nem tekintek biztosnak. Nyitott szemmel járva azt látom, hogy bármit elvehetnek tőlem, egyedül a megszerzett tudásomat nem, amivel viszont bárhol és bármikor képes vagyok boldogulni, akár mindent újra felépíteni. Számomra ezért érte meg megtanulni, hogyan érdemes részvényekbe fektetni.

A napokban láttam Jeremy Siegel professzorral egy rövid beszélgetést. (Róla még Warren Buffett is azt nyilatkozta, hogy nagyon érdemes rá odafigyelni.) Siegel véleménye szerint hosszú távon fennmaradhatnak az alacsony kamatok, amit elsősorban demográfiai tényezőkkel indokol. Amennyiben viszont a jelenlegi hozamkörnyezet tartósságára rendezkedünk be, akkor a professzor szerint egyszerűen kénytelenek leszünk nagyobb súlyt adni a befektetési portfóliónkban a részvényeknek, máskülönben „nem jön ki a nyugdíjmatek”. Egyetlen mondatot szeretnék változtatás nélkül kiemelni:

"Dividends on stocks are going to be the new bond in terms of thinking about retirement."

Kifejezetten nem értek egyet az osztalékrészvények kötvényhelyettesítőként kezelésével, az viszont kétségtelen tény, hogy nem én fogom meghatározni, mi történik a piacokon, hanem a befektetők többsége. Ők pedig az elmúlt években letették a voksukat: a stabil osztalékrészvények a jelenlegi hozamkörnyezetben a nyugdíjmodell elengedhetetlen elemévé váltak. (Itt tudod megnézni a kb. 3 perces beszélgetést.)

Bár sokan a szememre vetik, hogy miért nem írtam meg jóval korábban az Osztalékból szabadon könyvet (ami 2015-ben jelent meg), szerintem mindenki jobban járt, hogy csak akkor kezdtem el beszélni, írni, tanítani befektetési témában, amikor már túlléptem a korábban részletezett, IPIN-hez hasonló történeteken.

Lépésről lépésre

Mivel az OsztalékPortfólió honlap a jelenlegi formájában nem feltétlenül könnyen áttekinthető, megosztom, hogy szerintem milyen sorrendben érdemes feldolgozni az oldalon lévő tartalmakat, tudásanyagokat. A helyedben én biztosan igyekeznék minél olcsóbban (vagy lehetőleg ingyen) képet alkotni a pénzügyi témában hozzám beszélő ember hitelességéről, mondanivalójának érthetőségéről, ennek megfelelően:

• Elsőként indokolt megnézni az „Egyszerűen az osztalékbefektetésről” című egy órás, ingyenes videót. Ha egy órát is sajnálsz rá, akkor biztosan nem neked szól, amiről beszélek, ahogyan befektetek.
• Ha a videó után úgy érzed, hogy az osztalékos megközelítés telibe talált, akkor indokolt elolvasnod az „Osztalékból szabadon” könyvet, amivel még mindig csak 2-3 ezer forintot „kockáztatsz”. (2019. december végéig összesen 6412 példány talált gazdára a könyvből, holott eredetileg pár száz darab eladását is kihívásnak gondolta a legtöbb kiadó.)
• Ha már a videó után úgy érzed, hogy szívesen tanulnál tőlem, de ez a részvényválogatás nem neked való, akkor talán az Automatizált vagyonépítés tréning videói megszólíthatnak.
• Ha még az osztalékos könyv is kevés volt számodra, mert még mélyebben át akarod látni az osztalékbefektetést, ezen stratégia alapján akarod kezelni a rendszeres megtakarításaidat, akkor érdemes lehet ránézned a 10 órás osztalékos videótréningre.
• Végül, ha már a fentiek közül feldolgoztad a leginkább neked szóló anyagokat, és meggyőződtél róla, hogy sokkal komolyabban akarsz foglalkozni a részvénybefektetéssel, akkor és csak akkor szól neked a 2020 januárjában megjelent „Mindent a részvénybefektetésről” anyag.

Számomra az a fontos, hogy a fenti rövid felsorolás eredményeképpen mára minden tudást elérhetővé tettem, ami engem az életem pénzügyi területén célba juttatott. Innentől fogva a saját önálló döntéseden múlik, hogy ezek közül mit veszel le a polcról. Eddig se voltam nyomulós értékesítő, ezután se fogsz mindenféle akciókat és sürgető ajánlatokat kapni tőlem. Már önmagában attól jól alszom, hogy ezek az anyagok megjelentek, és bárki számára elérhetők, aki tenni akar a pénzügyi jövőjéért.

Az OsztalékPortfólió minden korábbi hírlevele ITT érhető el. 

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes