Mi köze egy focimeccs tizenegyes párbajának a sikeres osztalékbefektetéshez? EB idején szívesen kezdem egy erről szóló, igen tanulságos kutatással a hírlevelet. (Az adatok az „Action bias among elite soccer goalkeepers: The case of penalty kicks” című 2005-ös anyagból származnak.)

Világszerte 311 büntetőrúgást vizsgáltak meg különféle topligákból, és azt tapasztalták, hogy a lövések nagyságrendileg harmada tartott a kapus bal oldala felé, harmada a jobb oldala felé, harmada pedig középre. Ez az egyenletes eloszlás önmagában nem túl meglepő, az viszont annál inkább, hogy mindezek ellenére a kapusok az esetek 94%-ában elvetődtek valamelyik irányba és csak a fennmaradó 6%-ban maradtak középen. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a középre tartó lövések 60%-át tudják hárítani a statisztikák szerint – ami messze magasabb a szélre tartó lövések védési arányánál – akkor belátható, hogy a kapus szemszögéből legjobb stratégia egyáltalán nem a non-stop vetődés lenne.

Mégis miért vetődnek el a kapusok szinte mindig? Saját bevallásuk szerint azért, mert így legalább csinálnak valamit, míg középen ácsorogva nagyon rossz érzés lenne a sarokba vágódó labdát nézniük. Hosszú távon eredményesebbek lehetnének, mégsem vállalják fel a célravezetőbb megoldást, mert a passzivitás gyakorlása nagyon nehéz! Befektetőként sincs ez másképp: a többség állandóan csinálni akar valamit a portfóliójával, pedig egyetlen dolgot kellene tenni vele: békén hagyni. Íme egy extra friss rövid videó, ami segíthet rögzíteni az olvasottakat.

Abszolút kiszámítható a gondolkodásunk. Kiszámíthatóan rossz, irracionális elemekkel teli. Ezzel pedig érdemes foglalkozni, hiszen a hosszú távú befektetési teljesítményünket nagyban befolyásolja. A DALBAR adatai szerint a 2015 végéig tartó 30 éves időszakban az S&P 500 index éves átlagos 10,35%-os hozamot termelt, míg az átlag magánbefektető éves 3,66%-kal „büszkélkedhet”. A brutális alulteljesítés döntően pszichológiai tényezőknek köszönhető.

Ha már a kiszámíthatóságnál és a focinál tartunk: későn érkezel egy meccsnézésre, és a küszöbön állva nem látod még a képernyőt, de hallod, hogy már megy a játék. Mi az első kérdésed? Gyanítom az, hogy mennyi az állás. Az életben igyekszünk szinte mindent pontra és eredményre játszani (éppen ezért sokszor háttérbe szorulnak olyan dimenziók, amiket nehéz lenne „pontozással megnyerni”, mint például az emberi kapcsolatok). A jól mérhető dolgokra könnyen rákattanunk: hajszoljuk a pénzt, sportban javítgatjuk az időeredményeket… mégsem mondanám, hogy a mérhető, számokkal kifejezhető területeken annyira racionálisak vagyunk. Elég sok email-t kapok az osztalékportfóliómmal kapcsolatban, és azt vettem észre, hogy amikor zöldben pompázik a táblázat – azaz a legtöbb pozícióm „lebegő nyerőben” van – akkor lelkesen kérdeznek az emberek és tanulni akarnak, amikor viszont sok a piros tétel, akkor megosztják velem a következtetésüket, miszerint én nem is értek semmihez. Gyakorlatilag azon múlik, hogy ad-e esélyt egy bizonyítottan működő hosszú távú befektetési megközelítésnek valaki, hogy aznap, amikor betéved az oldalamra, éppen hogy áll a portfólióm. Ez olyan szinten irracionális, hogy felesleges tovább ragozni.

Én sem vagyok persze kivétel, csak befektetési témában már annyit dolgoztam a gondolkodási hibák kiküszöbölésén – vagy legalább tudatos észlelésén – hogy könnyebben hozok fel példát az élet más területéről. Szimplán hobbinak tekintem a sportolást, minden verseny előtt „megbeszélem magammal”, hogy nem számít az időeredményem és a helyezésem. Mégis vajon mi az első két dolog, amit megnézek a célban?
Ismersz olyan valakit, aki saját bevallása szerint passzív bevételért, osztalékfókusszal fektet be? Egy ilyen ember vajon mit nézeget napi szinten a monitoron? (Csak nem a megközelítése szerint irreleváns árfolyam ingadozásokat, amikkel ugye ő elvileg nem foglalkozik?)

Ha bármelyik példa kicsit is megérintett, akkor ahelyett, hogy elvenném a kedved a befektetéstől, egyszerűen azt szeretném elérni, hogy belásd: foglalkozni kell a gondolkodási hibáinkkal! Minél többet olvasok és tapasztalok, annál inkább arra a következtetésre jutok, hogy egy véletlenül sem túlbonyolított kvantitatív rendszer fegyelmezett alkalmazása lehet a legegyszerűbb megoldás a pszichológiai tényezők kezelésére. (Íme egy rövid, témába vágó érdekesség.)

A kvalitatív megközelítés kétségkívül inspiráló, komplex és szuper kihívásokat tartogat, ezzel együtt – vagy talán éppen ezért – viszont pszichológiai szempontból egy aknamező. Ahhoz, hogy kvalitatív elemzés útján véleményt formálj egy cégről, brutális mennyiségű energiát kell befektetned, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy amibe egyszer már ennyi munkát tettél és elköteleződtél mellette, azt bizony nehezebben engeded el, amikor a körülmények megváltoznak. (Gyakorlatilag annyira meg tudod győzni magad, hogy vakká válsz a körülmények változására. Ha nem hiszed, olvass utána Sir Roger Tichborne esetének, aki úgy került be hamis rokonként egy vagyonos családba, hogy semmiben nem hasonlított az eltűnt személyre, akinek a helyébe lépett. A család hinni akart, ennyi.) Nincs persze olyan illúzióm, hogy bárki rákeres majd :)

Amit hinni akarsz, azzal szemben nem látod meg a bizonyítékokat, ráadásul kutatások szerint minél több információra alapozod a kvalitatív döntésed, annál magabiztosabbá válsz, ugyanakkor a döntésed minősége érdemben nem változik a beépített információ mennyiségének növekedésével! Hiába szállóige (olvasott befektetők körében), hogy „story stocks underperform”, mégis a sztorit keresi a többség ahelyett, hogy azokat az unalmas részvényeket venné, melyek néhány kvantitatív tulajdonságuk alapján nagy valószínűséggel túlteljesítenek hosszabb távon.

Nem könnyű persze elfogadni, hogy nem mindegyik ilyen célpont váltja majd be a hozzáfűzött reményeket („csak” portfóliószinten érdemes jó teljesítményt várni), azt pedig még nehezebb belátni, hogy nem minden siker a Te érdemed. Csak a kiválasztási folyamatot tudod kontrollálni, egy-egy részvény teljesítményét már nem. A folyamatra fókuszálj, az eredmények pedig majd jönnek!

Hosszú távú szemlélet, egyszerű és megalapozott kvantitatív rendszer, fegyelmezett végrehajtás és portfóliószinten gondolkodás. Más nem nagyon kell a sikerhez, a többségnek azonban ez a lista sem segít. A kapusok 2005 óta is elvetődnek a tizenegyeseknél, hiába jelentek meg akkor az idézett kutatási adatok.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes