Ezt a „tudtad?” részt egyszerűen nem volt szívem kihagyni. A kék plakátokkal szemben ugyanakkor itt egy valóban elgondolkodtató üzenetet olvashatsz, és a cím is értelmet nyer majd közben.

Ritkán adódik olyan piaci helyzet, amikor városközponti, megfelelő állapotú és készpénztermelő képességű ingatlanokat potom pénzért lehet összevásárolni. Ezeket az „A-kategóriás” célpontokat elég sokan követik, ezért tartósan csak akkor válnak vonzó árazásúvá, amikor pánik van (vagy az érzelmi tényezők mellett külső sokkhatások érintik a keresleti vagy kínálati oldalt). Az ilyen időszak az igazi befektetők álma: pénzzel a zsebben, csodálatos alkupozícióban, sorra lehet gyűjtögetni a portfólió leendő ékköveit, melyektől hirtelen két kézzel szabadulnának mások. Aki képes függetleníteni magát a nyájhatástól, megalapozhatja családja jövőjét egy ilyen piaci helyzetben. Két probléma van csupán: egyrészt ez a független, racionális gondolkodás és cselekvés jóval kevesebb embernek megy, mint gondolnád, másrészt ilyen lehetőségeket nem mindennap dobál a piac, és lehetetlen megjósolni, mikor lesz a következő „végkiárusítás”.

Az igazi befektető éppen ezért egyik szemét folyamatosan rajta tartja az „A kategóriás” álomcélpontjain, ugyanakkor nyitott (másik) szemmel járva szívesen feltérképezi a város kevésbé ismert részeit is, hiszen a félreeső utcákban általában jóval kevesebben vadásznak, így ott könnyebb lehet kifogni egy-egy reálisan árazott, megfelelő készpénztermelő képességgel rendelkező ingatlant. Külön előny, hogy ezeket a célpontokat nem kapkodják el pillanatok alatt, általában az „A-kategóriás” társaiknál jóval tovább elérhetők a piacon, hiszen nincsenek annyira szem előtt.

Nyilvánvaló, hogy a csúcscélpontok leárazódásakor azokra érdemes fókuszálni, mert a mellékutcákban később is ráérünk keresgélni, az „A-kategóriára” viszont azonnal mozdulni kell, amikor vonzó áron elérhetővé válik.

Mi köze mindennek az osztalékbefektetéshez? Említek néhány nagyszerű osztalékfizető céget: Johnson & Johnson, McDonald’s, Polaris Industries, Flowers Foods. Ugye be tudnád sorolni őket a tömegek látóterében lévő „városközponti csúcskategória” és a „mellékutcai bevételtermelő” csoportok valamelyikébe?

2014 júniusában kezdtem írni az OsztalékPortfólió oldal havi hírleveleit. Már akkor olyan volt a piac, hogy az „A-kategóriás” osztalékrészvények csak ritkán és rendkívül rövid időre váltak alulárazottá. Ezzel szemben ma gyakorlatilag ott tartunk, hogy már a kevésbé ismert nevek között sem egyszerű valóban kiemelkedő vételi lehetőségeket találni. A képzeletbeli városunkat elárasztották a végtelen hitelkerettel rendelkező, nyitott csekkfüzettel portyázó tömegek (a globális likviditásbőségre próbálok ezzel utalni), és kíméletlenül felvásárolnak mindent, egymásra licitálva, szinte ártól függetlenül. Mára eljutottunk addig, hogy ez a tömeg kezdi kinőni a várost és már a településhatárok környékén szemezget a később esetlegesen belterületbe vonandó részekkel. Egyelőre ezeken a spekulatívabb területeken még tényleg csak szemezgetés van, a csekkfüzetek kevésbé pörögnek.

Világos az analógia? Sokszor ilyen módon tudom legjobban leírni a véleményem, ezért most megosztom a rövid magyarázatot, hogy biztosan célba érjen az üzenet. A likviditásbőség és hozaméhség első körben az „A-kategóriás” osztalékfizető célpontok árfolyamát nyomta nehezen indokolható magasságokba, majd következtek azok a részvények, melyek még osztalékot fizetnek és fundamentálisan azért néznek is ki valahogy. A képzeletbeli város az osztalékfizető részvények csoportját jelöli, a határain túl lévő spekulatív területek pedig azok a „növekedési részvények”, melyek árazása egyelőre még kevésbé szállt el, hiszen jelenleg mindenki cash flowt akar, kötvényhelyettesítőnek pedig csak az osztalékrészvények jók. (Illetve nagyon nem jók, de ez majd idejében kiderül az érintettek számára!)

Mit kezd egy értelmes befektető, amikor a városhatáron belül már szinte alig találni vehető célpontot, mert az „agyatlan zombik serege” mindennek felveri az árát? Én ilyenkor a félreeső, kevésbé ismert célpontokból csipegetek, szándékosan nagyon kis induló súlyt adva nekik a portfóliómban, emellett pedig azt használom ki, hogy az egymásra licitáló tömeg képviselőinek szerencsére kevesebb az esze, mint a pénze. (Könyvek tucatjai szólnak arról, milyen tényezők gátolják az intézményi befektetőket a kiemelkedő teljesítmény elérésében, ebbe azonban most nem megyek bele.) Számomra az a lényeg, hogy még ezen a piacon is akadnak nagyszerű célpontok, csak éppen ezek megvételéhez már kell némi hozzáértés és „contrarian” beállítottság. (Ebből a cikkből egy példán keresztül megérted, mire gondolok.) Amíg ez a két dolog kevesekben van meg, mindig lesz mit vennem és egyre jobb lesz az osztaléktermelő portfólióm. A városhatáron kívüli telekspekulációt pedig meghagyom azoknak, akik még nem tanulták meg, hogy befektetni készpénztermelésért érdemes, mert minden más csak ígéret, amivel nehéz fizetni a boltban.

Hosszú távú befektetőként együtt kell tudni élni azzal, hogy az eszközök időről időre erősen túlárazottá válnak, hogy aztán szépen összeomolhasson az értékeltségük. Tanulhatnánk ugyan ebből a ciklikusan ismétlődő történetből, ám ez nem az erősségünk, ahogy azt Jeremy Grantham, ismert vagyonkezelő találóan összefoglalta, amikor megkérdezték, hogy „ezúttal tanulunk-e majd a válságból”?

„Rengeteget tanulunk majd belőle rövid távon, közép távon már jóval kevesebbet, hosszú távon pedig abszolút semmit. Ez szokott történni.”

Ciklusok voltak, vannak és lesznek, a tudatos, felkészült osztalékbefektető pedig kiválóan boldogul ezzel együtt is. A képzeletbeli kisváros nyugalmát egyszer menthetetlenül felforgatja majd a pénzbőség mérséklődése (vagy akár csak az ettől való félelem), és akkor igazán érdemes lesz tudással és tapasztalattal felvértezett befektetőként kihasználni a zűrzavar adta lehetőségeket.

Három extra:

Többen jeleztétek, hogy a havi rendszerességű hírleveleknél azért el tudnátok képzelni gyakoribb kommunikációt is. Abszolút nyitott vagyok erre, egyelőre két csatornát használok aktívabban:

• Időnként szeretnék egy-egy rövid YouTube videóval jelentkezni, amiben szándékosan laza stílusban, kötöttségek nélkül, véletlenül sem öltönyben okoskodva fogok néhány érdekes gondolatot megosztani. Ha nem szeretnél lemaradni ezekről, akkor iratkozz fel az OsztalékPortfólió YouTube csatornájára ezen a linken: https://www.youtube.com/OsztalekPortfolio (Legalább látom majd, mekkora az érdeklődés erre.)
• Az eddigieknél gyakrabban fogok Facebookra is irkálni. Már el is kezdtem, itt találod az OsztalékPortfólió oldalát: https://www.facebook.com/osztalekportfolio
• Végül pedig egy segítségkérés. Elkészült az „Automatizált vagyonépítés” című online képzés. Ezt kifejezetten olyanoknak csináltam, akik nem mernek, vagy nem akarnak részvényeket válogatni. A megoldandó feladat pedig az, hogy én egyelőre pont nem ezekhez az emberekhez jutottam el, szóval, ha van olyan ismerősötök, akinek ez az anyag segíthet, megköszönöm, ha megosztjátok vele. A tréning nagyon jó lett, segíteni viszont csak akkor tud, ha el is jut a címzettekhez.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes