Továbbra is úton vagyok, konkrétan Las Vegasban írom a hírlevél első sorait. Több neves befektető élménybeszámolóját olvastam már a szerencsejáték fővárosába tett kiruccanásaikról, és a mondanivalójukkal ezelőtt is abszolút tudtam azonosulni. Aki a hétköznapokban valószínűségekben gondolkodik, keresi a részvénypiacon a félreárazásokat, melyekből jó eséllyel profitálhat, annak kifejezetten kényelmetlen leülni egy kaszinóasztalhoz és a „szórakozás” kedvéért beleerőltetni magát negatív várható értékű szituációk sorába. Igencsak alábecsültem, mennyire más ezt a saját bőrömön érezni, mint beszámolókban olvasni!

Érdekes volt megfigyelni, hogy a kaszinóvendégek túlnyomó többségét a „jackpot vagy nullázás” típusú játékgépek kötik le, hiszen mindenki varázsütésre akar meggazdagodni. Léteznek persze olyan játékok is, melyeknél statisztikailag – megfelelően nagy mintán nézve – a megtett tétek csupán fél százalékát nyeri el a kaszinó, ha a játékos egy nem túl bonyolult alapstratégiához tartja magát. (Ilyen például a blackjack.) Ezek az asztalok ugyanakkor nem nyújtják a gyors meggazdagodás lehetőségét, helyette sokkal kiszámíthatóbb játékmenetet ígérnek, ennek megfelelően többségük teljesen üres. Bőven látok hasonlóságot a kaszinóvendégek és a „tőzsdézők” tömegének hozzáállása között.

Legtöbben a részvénypiacon is a gyors pénzre hajtanak (a kockázatokat általában teljesen figyelmen kívül hagyva), míg a lassú gazdagodást kínáló, szinte biztos recept (amilyen az osztalékbefektetés), jóval kevesebb embert érdekel. Vegasban először kellemetlen érzéssel töltött el, hogy kilógok a sorból, nem csinálom azt, amit a tömeg, hiszen pszichológiailag mindenképp könnyebb eggyé válni velük, mint elkülönülve a saját utamat járni. Befektetési témában ezzel szemben jóval magabiztosabb vagyok, kellően sok tapasztalatot gyűjtöttem már ahhoz, hogy szinte egyáltalán ne befolyásoljon, mit csinálnak mások, és ez a fajta önállóság kell is a sikerhez.

Befektető vagyok, nem szerencsejátékos. Mivel tudom, mit miért teszek, és a kockázatot nem az árfolyamok hullámzásaként (!), hanem a tartós tőkeveszteség valószínűségeként definiálom, az osztalékfókuszú részvénybefektetési megközelítésemet kifejezetten alacsony kockázatúnak értékelem. A kidolgozott folyamat minden lépése mögött számszerű bizonyítékok tömege sorakozik, ezért ha a számok rendben vannak egy-egy célpont esetében, vásárolok. Egyáltalán nem próbálok mindenféle árfolyam mélypontokat eltalálni, és némileg csalódottan figyelem, hogy még az OsztalékPortfóliós közösség tagjainak többsége is elcsúszott ebbe az irányba. (Csak emlékeztetőül: „Time in the market is more important than timing the market.”)

Az osztalékfókuszú megközelítés elemei szinte egytől egyig kvantitatívak, számszerűen kifejezve vizsgálhatók. Mivel ez a modell eredményesen működik, engem sosem zavart, hogy olyan amerikai cégekben válok részvényessé, melyek üzleteit, termékeit otthon esetleg nem láthatom személyesen. Az indok rendkívül egyszerű: hiába sétálok be egy CVS Health vagy Target üzletbe, attól még nem fogom tudni megalapozottan megítélni az adott vállalat kvalitatív jellemzőit. Ehhez operatív szinten is szakértőnek kellene lennem az iparágukkal kapcsolatban, máskülönben maximum egy élménnyel és némi szubjektív véleménnyel gazdagodhatok egy-egy ilyen látogatás alkalmával. Kíváncsian nézegetem ugyan az USA-ban kalandozva a portfólióm vállalatainak termékeit, üzleti egységeit, annál azonban racionálisabb vagyok, hogy ilyen impulzusok alapján hozzak befektetési döntéseket.

Ha egy részvény megfelel a kritériumaimnak és vonzó értékeltség mellett elérhető, akkor vásárolok belőle. Ezt követően nem aggódok, nem vizsgálgatom minden egyes nap az árfolyamát és a vele kapcsolatos híreket. Egy portói borászatban hallottam néhány hete, hogy a vintage boraik két évig érnek palackozás előtt, ezt követően viszont további 12 évet kell várni arra, hogy érdemes legyen felbontani őket. Bevallom, nekem már a pincelátogatás alkalmával bevillant, hogy az osztalékrészvény pont ugyanez a műfaj: vásárlás előtt alaposan győződj meg arról, hogy minőséget kapsz megfelelő áron, utána viszont várj türelmesen! Remélhetőleg a megvett vintage borból se iszogatnál a határidő letelte előtt minden hónapban egy kicsit (felbontás után 24 órán belül egyébként is ajánlatos meginni az egészet), ehhez hasonlóan jó lenne, ha a – helyes folyamat mentén – megvásárolt osztalékrészvényeidet sem nézegetnéd naponta a vételt követően. A „türelmi időben” bőven elég, ha a leglényegesebb dolgokra odafigyelsz, ahogy azt a könyvben és tréningben is megosztom.

A bevált receptet követve egyáltalán nem igényel túl sok időt az osztalékbefektetés. Ha heti sok órát kellene gép előtt ülnöm miatta, aligha tudnék egy több hónapos utazást bevállalni.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes