Vennél bizonyítottan eredeti van Gogh, Picasso, vagy éppen Matisse festményt 100 dollárért? Tudva, hogy például Picasso képei közül több is 100 millió dollár feletti áron cserélt gazdát a 21. században, egyértelműen kihagyhatatlan ajánlatnak tűnik a 100 dolláros „árcédula”! Ezzel együtt el tudod képzelni, hogy volt olyan időszak a történelemben, amikor nyitott volt ez a lehetőség, te viszont valószínűleg mégis lebeszélted volna magad a vásárlásról? A napokban olvastam egy érdekes történetet, amiben megint csak minden benne van, amiről az értékalapú befektetés szól.

Az „elfajzott művészet”

A második világháború alatt a náci rezsim Európa műtárgyainak nagyságrendileg 20%-át megszerezte. Hitler rajongott a művészetért, ugyanakkor a bécsi Képzőművészeti Akadémia kétszer is elutasította a jelentkezését. Miután a művész elit által visszautasítottnak érezte magát, később elhatározta, hogy megtisztítja a Harmadik Birodalmat az „elfajzott műalkotásoktól” (entartete Kunst). Ebbe a kategóriába elég sok okból be lehetett kerülni (zsidó származás, liberális gondolkodás, a náci nézetek nyílt kritizálása, stb.), így olyan nevek is a feketelistán találták magukat, mint van Gogh, Matisse, Monet és Picasso. Hitler gyakorlatilag kijelentette, hogy ezek az elfajzott alkotások értéktelenek.

Ezen nézet széleskörű elfogadottságát elég jól mutatja, hogy 1938-ban egy luzerni aukción állítólag 100 dollár körüli áron keltek el van Gogh, Picasso, Klee, Matisse és Braque festmények. Kim Oosterlink történész összeállított egy árindexet az elfajzott kategóriába besorolt és azon kívüli műtárgyakról, és nem meglepő módon arra a következtetésre jutott, hogy a legjobb befektetést az akkoriban széles körben elfogadott vélemény által sújtott, nyomott áron megszerezhető „elfajzott műtárgyak” jelentették.

Szándékosan rövidre fogtam a történetet, mert így is benne van a számunkra fontos üzenet: az tudott kiemelkedő befektetési eredményt elérni, akinek volt saját véleménye (!!!), és szembe mert menni az akkor elfogadott tömegvéleménnyel. Neked van bátorságod és elég önállóságod ehhez? Amelyik vállalat részvényét az elmúlt napokban nagy mennyiségben vásároltam, az finoman szólva sem sütkérezik a pozitív médiahírek reflektorfényében mostanság. Miért veszem mégis? Azért, mert van egy önálló véleményem, ami a historikus adatok alapján bizonyítottan fontos számokra támaszkodik (amilyen a befektetett tőkén elért megtérülés, a részvényeseknek visszajutatott pénz aránya és az értékeltség, hogy csak néhányat említsek). Még a mostani piacon is ki lehet fogni leárazott Picassókat, csak nem ott kell keresni, ahol a legtöbben nézelődnek, és ehhez mindenképp kell egy rendszer!

Kevésbé magasröptű és történelmi példa, hogy a napokban a sarki Aldiban szemeztem a nem túl vonzó kinézetű barackokkal, amikor egy idős néni félretolt, hatalmas lendülettel felemelte és félretette a felső két rekesz gyümölcsöt, majd rám nézett, és ennyit mondott: „fiatalember, innen legalulról kell venni, ezek sokkal szebbek”. Mit ne mondjak, igaza volt. Eszembe se jutott volna, hogy egyáltalán vannak alsó szintek is, és tuti nem álltam volna neki nehéz ládákat pakolni. Ha viszont onnan vásárolok, ahonnan a tömeg, akkor miért kapnék jobbat, mint ők? Szerencsére a részvénypiacon jobban boldogulok, mint a sarki diszkontban. (Az amerikai tőzsdén a „felső rekesz” tartalma a Facebook, Amazon, Netflix, Google, Microsoft, Apple cégnevekből összeálló FANGMA csoport. Már a csapból is ezek folynak, így én inkább másfelé nézelődök.)

Eladjak vagy tényleg csak az osztalék a fontos?

Hetekkel azt követően, hogy a Microsoft kialakult értékeltségét túl magasnak találtam, és eladtam a részvényeimet (itt írtam részletesen erről), a portfóliómban szereplő V.F. Company (VFC) esetében is elég nehezen indokolhatóvá vált a tartás. Ez a vállalat áll a Timberland, Vans és sok más márka mögött. Miközben a céget éppen ketté akarják választani, és számos kérdést kaptam ezzel kapcsolatban, engem az 5-6 órás biciklizések és 2-3 órás futások alatt inkább olyan gondolatok foglalkoztattak, hogy mi lesz, ha ezen az egyre extrémebb piacon szép sorban a legtöbb pozícióm túlértékeltté válik? Felkészültem lelkileg arra, hogy eladjam őket, fokozatosan megszüntetve ezzel az osztalékbevételem forrásait? Ha viszont nem adom el, akkor felkészültem arra lelkileg, hogy szemmel látható túlértékeltség ellenére tartsam őket, holott ez szembemegy mindennel, amit tanultam? Lehetsz Te több évtizedes tapasztalattal rendelkező befektető, a piac mindig képes lesz új kérdéseket feltenni! Szerintem az előbb írtakon akkor is érdemes elgondolkodni, ha jelenleg még nincs olyan régi a portfóliód, hogy már lennének benne túlértékeltség felé hajló pozíciók. (Ha végre elkezdenéd az osztalékbefektetést, nem a partvonalról néznéd évek óta, ahogy az Olvasók többsége teszi, akkor előbb-utóbb menthetetlenül lennének…)

Egyébként egy sima szétválasztási döntés, amiről a VFC-nél is szó van, mindaddig nem zavar, amíg az elkülönült két rész által fizetett osztalék mennyisége nem lesz kevesebb a korábbi szintnél. (Nyilván egy részvényre vetítve.) Szerintem ilyen gond nem lesz ennél a vállalatnál, egyszerűen csak két eltérő növekedési dinamikájú részt akarnak elkülöníteni, melyek esetén az optimális tőkeallokáció is teljesen más lehet. Nem tűnik elvetendő ötletnek, bár számomra ez önmagában leginkább semleges hír, és tényleg az értékeltségen járt többet az eszem.

Egyértelműen érzésekről és nem jéghideg racionalitásról szól a történet, amikor azon gyötröm magam, hogy mennyire vagyok osztalékbefektető (income investor) és mennyire tartom fontosnak a teljes hozamot (total return). Kizárólag a passzív bevételi lábra összpontosítva meg lehet indokolni vagy legalábbis racionalizálni a túlértékelt részvények tartását, az ilyen döntések azonban nyíltan szembemennek azzal a céllal, hogy a befektetett tőkéden a lehető legmagasabb hozamot szeretnéd elérni. (Hiszen egy túlértékelt pozíció hozampotenciálja az adott pontról már általában nem túl ígéretes, de ettől a kiszámítható osztalékok még jönnek onnan.) Egyébként éppen ez az „osztalék kontra teljes hozam” dimenzió az, aminek a mentén leginkább eltér egymástól a magyar nyelvű Osztalékból szabadon könyv rendszere és a FALCON Method hírlevélben alkalmazott kiválasztási folyamat. Azt vettem észre magamon, hogy az osztalékbevételem növekedésével párhuzamosan egyre hangsúlyosabban beúszott a képbe a total return motiváció, tehát már nem pusztán a havi átlagos osztalékbevétel szintjének növelése a célom, mert az már olyan sokat nem tesz hozzá a biztonságérzetemhez, életkörülményeimhez.

Mindazonáltal nem látom reálisnak azt a lehetőséget, hogy a teljes hozam fókusz mentén szép lassan eladom az összes (!) osztaléktermelő befektetésemet, még akkor sem, ha egytől egyig túlértékeltté válnak. Ennél azért jóval erősebb maradt bennem az osztalékfókusz, mert a szabadságom forrását látom ebben a bevételi lábban. Ugyanakkor azt sem látom reális lehetőségnek, hogy a mostani portfólióm nagyságrendjében tartsak túlárazott eszközöket, és képes legyek elnyomni magamban minden ezzel kapcsolatos negatív érzést. Ez az állapot legalább annyira kihatna az életérzésemre, mint az osztalékforrásaim eladása. Lesz annyira szellemes a piac, hogy elém tolja az egyetlen olyan helyzetet, amire lelkileg nem vagyok felkészülve? Nevezetesen, hogy a legnagyobb pozícióim egytől egyig túlértékeltté válnak, miközben nem találok megfelelő számú és minőségű újrabefektetési alternatívát. Meglátjuk. Addig mindenesetre elmélkedhetek, hol is vagyok valójában az income vs. total return investor skálán. Ha húzol egy egyenes vonalat, aminek az egyik vége az osztalékbefektető, akit csak a passzív bevétel érdekel, a másik vége pedig az a befektető, aki a tőkéjén a lehető legnagyobb hozamot akarja elérni, akkor Te hova tennéd ezen a vonalon az X-et, hova helyeznéd el magad?

A Columbiás képzés végzése közben is jókat szoktam mosolyogni, mennyire egyszerű minden, amíg elméleti síkon kell beszélgetni róla. „A készpénzállományod a fegyelmezett értékelési folyamatod természetes mellékterméke. Ha nem találsz megfelelő minőségű és értékeltségű lehetőségeket, akkor egyre több készpénzt fogsz tartani, egészen addig, amíg változik a piaci hangulat.” Könnyű ezt mondani! De milyen érzéseket figyelsz meg magadban a folyamat során? Ez a lényeg.

„Már megkerestem 5-10 évnyi osztalékot előre, úgyhogy eladok!”

Nem igazán tudom, honnan vettétek ezt a szabályt, de annyian írtatok már ilyesmit nekem, hogy pár mondat erejéig szeretném megvilágítani, miért tartom helytelennek ezt a megközelítést. Arról van szó, hogy ha egy vállalat részvényét mondjuk 3%-os induló osztalékhozammal veszed meg, majd az árfolyam rövid időn belül 30%-os pluszba kerül a bekerülési áradhoz képest, akkor érdemes-e „learatni” előre a sok évnyi osztalékot és máshova áttenni a pénzt.

Legyen a példánk a FALCON portfólióban szereplő W.W. Grainger (GWW) és a Target (TGT)! Mindkettőt brutálisan nyomott értékeltség mellett vettük: előbbi 170, utóbbi 52 dolláros árfolyamon került be a prémium hírleveles portfólióba. A Graingernél 3% volt az induló osztalékhozamunk, míg a Target esetében 4,7%. Ha tartod magad ahhoz, hogy az induló osztalékhozam tízszeresét elérő árfolyamnyereségnél eladsz (amit én még véletlenül se javasoltam soha!), akkor a Grainger részvénynél zsebre tehettél volna egy gyönyörű 30%-os profitot, a Targetnél pedig 47%-ot. A megközelítés végzetesen nagy hibája abban rejlik, hogy nem azért veszel meg egy mélyen (!) alulértékelt minőségi részvényt, hogy eladj azon a szinten, ahol már csak halványan alulértékelt, hanem azért, hogy a teljes potenciálját realizáld! Esetünkben kizártad volna magad a Grainger-sztoriból 30%-os pluszban, miközben azóta bőven dupláztunk a részvényen, míg a Target is kb. 70%-os lebegő nyereséget mutat, holott 47%-nál ki kellett volna dobnod.

Szerintem minden olyan eladási szabály irracionális, ami nem az adott részvény értékeltségét és az újrabefektetési lehetőségeidet veszi alapul. Ezeken túl az eredeti befektetési tézis sérülése indokolhat eladást. A mai piacon különösen nagy luxusnak tűnik idejekorán kizárni magad az olyan „kamatos kamat gépezetek” (compounding machine) áldásos tevékenységéből, mint a fenti két vállalat. Azok kedvéért, akik egyelőre nem FALCON hírlevelesek: a mai értékeltség mellett egyik említett részvényt se venném meg, ma is látok ugyanakkor hasonlóan vonzó lehetőségeket, amikről a prémium hírlevélben írok minden hónapban.

Párbeszéd a FALCON hírlevélről

Remélem, Tamás nem veszi magára, hogy az ő kérdéseit veszem itt sorra. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ő egy levélben összefoglalt mindent, amit sokan részletekben kérdezgetnek, és így egyszerűbb válaszolnom.

Az utóbbi időben sokat írsz a FALCON hírlevél sorsáról. Bevallom, nem értem, miért. Úgy tudom, anyagilag nem vagy ráutalva, nem a hírlevél előfizetési díjaiból élsz. De ha rá is lennél utalva, akkor az is egy érv lenne a hírlevél megtartása mellett.

632 aktív előfizetője van pillanatnyilag a FALCON Method hírlevélnek, ebből ki tudod számolni, nagyságrendileg mekkora bevételt termel. Nyilván a költségei is szemmel láthatóak, de még így is bátran kijelenthető, hogy több pénzt hoz havi szinten, mint amennyi a nettó osztalékbevételem. Már az osztalékbevétel is simán elég lenne ahhoz, hogy a megszokott színvonalon éljek, a hírleveles pénz csak plusz, így tényleg nem vagyok „ráutalva”. (Egyébként ki se veszem a pénzt az amerikai cégből, és ha ki is venném, akkor is osztalékrészvényekbe fektetném.)
Amikor elindítottam ezt a szolgáltatást, fogalmam sem volt róla, üzletileg mennyire jöhet be. Nem pénzügyi szempontok motiváltak elsősorban, hanem szerettem volna magyarként nemzetközi szinten is kimagasló minőséget létrehozni egy igencsak kompetitív műfajban. Azóta látom, hogy szinte havonta indulnak újabb és újabb befektetési hírlevelek, mivel ez egy elég jó üzleti modell. Csak éppen illene jól is csinálni, értéket adni, hosszú távú szempontokat előtérbe helyezni, és nem utolsó sorban az írónak magának is abba befektetni, amit a hírlevelében másoknak ajánl. Az utóbbi pont teljesülésének ritkaságáról félelmetes mennyiségű és minőségű levelezésem van különböző hírlevél szolgáltatókkal. Röviden tehát: nem a hírlevél díjaiból élek, és pusztán a pénzért nem is tartanám fenn.

Úgy tudom, ha van FALCON hírlevél, ha nincs, magadnak ezeket a részvény analíziseket úgyis elvégzed, hiszen te magad is így fektetsz be, és ha már egyszer ez így van, akkor szerintem teljesen jól teszed, hogy akkor már (éves díjért, fizetősen) „publikálod” is minden hónapban. Én is ezt tenném.

Havi szinten minimum másfél hetemet köti le teljes egészében a hírlevél összeállítása olyan minőségben, amihez szívesen adom a nevemet. (És amire az amerikaiak is annyit írnak nekem, hogy ez a kedvenc hírlevelük, amit azonnal elolvasnak, amint megérkezik, pedig több másikra is elő vannak fizetve.) A fenti felvetésben szereplő gondolatmenet ott vérzik el, hogy ha csak a saját befektetési döntéseimet kellene megfelelő analízisekkel alátámasztani, és ezt nem kellene közérthető formában, nemzetközileg is kiemelkedő minőségben és vállalható küllemben publikálni, akkor nagyságrendileg havi két napnyi időt foglalkoznék a portfóliómmal. Óriási a különbség a 10-12 nappal szemben! Nem arról van tehát szó, hogy úgyis csinálom, akkor pedig már miért ne tenném fel a honlapra, pénzért… Ezt a plusz időt addig fogom beletenni, amíg van rá piaci igény. Egyébként mindig annak az ideje a legértékesebb, aki nincs rákényszerítve arra, hogy eladja az idejét. Ilyen helyzetben szerintem sokat elmond, hogy az időm kb. 35-40%-át allokálom a FALCON építésére.

Beinvesztáltál sok időt és erőforrást (Columbia Business School, Ycharts Professional), gondolom, nem azért, hogy egy éven belül megszüntesd a FALCON hírlevelet. Most komolyan van esélye annak, hogy pl. 2019-ben valamikor megszünteted? Mi szólna a döntés mellett?

Minden döntést úgy hozok meg, hogy hosszú távú szempontokat tartok szem előtt. A Columbia képzéséből is tanulok, valamint a Ycharts-kaland is rengeteg tapasztalattal ruházott fel. Mindkét „költségtételt” a jövőbe történő befektetésnek tekintem. Ha a piac visszaigazolja, hogy van igény hosszú távon egy FALCON minőségű szolgáltatásra, akkor ezek a FALCON jövőjébe történő befektetésnek is tekinthetők. Ha a piac másképp dönt, azaz nem lesz elég hírlevél előfizető, akkor pedig a saját jövőmbe történő befektetéssé válnak. Nem látom, hogy veszítenivalóm lenne a dolgon, az a mentalitású ember viszont nem én vagyok, aki egy helyben topogva igyekszik az idei évi profitot maximalizálni, és mindig csak a következő hónapot, évet nézni. Nem fogok ilyen szemlélettel szolgáltatást és céget építeni, ahogy befektetni sem.

2019-ben akkor fog megszűnni a FALCON szolgáltatás, ha történik velem valami, ami miatt nem tudom folytatni, és ez előbb következik be, mint ahogy sikerülne a FALCON „one-man show” jellegén változtatni, ami egyébként a hosszú távú életképessége és stabilitása szempontjából kívánatos lenne. (Gondolkodom rajta, dolgozom rajta.) Hosszú távon abban látom a kulcsfontosságú szerepemet, hogy a FALCON modell működését szakmai szempontból felügyeljem, valamint edukációs jellegű tartalmakat írjak, de véletlenül se ragaszkodok hozzá, hogy a gépezet minden csavarját én magam húzzam meg minden egyes nap.

Ha már elérted a szabadságnak azt a szintjét, hogy nem csak elvegetálsz passzív bevételből, hanem a számodra megfelelő, megszokott színvonalat is fenn tudod tartani belőle, akkor szerintem csak olyan dologgal érdemes foglalkoznod, ami az értékrendednek megfelel, ezáltal jó érzéssel tölt el. Nálam a tudás továbbadása (különböző formákban) abszolút ebbe a kategóriába esik. A FALCON hírlevél addig marad, amíg azt érzem, hogy a beletett időm összhangban áll azzal, amit kapok ettől a projekttől, nem csak pénzügyi értelemben. Jelen pillanatban ez nem kérdés, egy nagyobb piaci összeomlás idején viszont nem venném biztosra, hogy az előfizetők száma, és a felém irányuló kommunikáció minősége nem venne olyan irányt, ami komolyabb mérlegelésre késztetne. Nem vagyok jós, meglátjuk. A lényeg tehát, hogy hosszú távra tervezem a FALCON-t, nem elsősorban rajtam fog múlni, hogy támogatja-e majd befektetők százait, ezreit 10 év múlva.

Három rövid ráadás

Időközben megírta a Portfolio.hu azt a cikket, amire az előző havi hírlevélben utaltam. Elsősorban az Automatizált vagyonépítés tréning szemléletmódja alapján befektetőknek lehet érdekes. Itt olvashatod: Eltűnt egy népszerű befektetés a magyar piacról - Háborognak az emberek

Sokan kérdeztek a Columbia Business School értékalapú befektetési képzésének minőségéről. Szívesen írok majd erről, szeretném azonban megvárni a kurzus végét, hogy teljes képem legyen. Az utolsó két hét van hátra, és egyelőre annyit mondok, hogy kaptam olyan impulzust, ami számomra megérte a forintban milliós tandíjat, ezzel együtt nem gondolom, hogy ezt mindenkinek érdemes lenne kifizetni.

Mi a világon a leginkább félreárazott, ezáltal legjobb befektetés? Félig viccesen kérdezte ezt valaki, nekem viszont mély meggyőződésben gyökerező válaszom van erre, ezért is osztom meg itt is szívesen. A könyv. Egész egyszerűen a könyv egy olyan műfaj, aminél valamiért nem lehet beárazni azt, hogy komplett életek által felhalmozott tudást, tapasztalatot szerezhetsz meg mindössze órák leforgása alatt. Ha nem gondolnám, hogy a könyv a leginkább félreárazott „eszköz” a világon, talán nem is olvasnék napi rendszerességgel minimum egy órát. Egyszerűen egy jól megválasztott könyv ára nem tükrözi az értéket, amit kapok tőle! A Facebook oldalon megosztottam kettőt az elmúlt havi olvasmányaim közül, amiket kifejezetten hasznosnak találtam. Ezek a következők:

Competition Demystified: A Radically Simplified Approach to Business Strategy
Nagyjából erre a könyvre épül a Columbia Business School képzése, amit most csinálok. Ha érdekel, érdemes elolvasni, mert így "kicsit" olcsóbb. A gyakorlati alkalmazáshoz azért szerintem ez a könyv önmagában kevés, de a képzés során átadott keretrendszerből rengeteget megmutat. Egy olvasást mindenképp megér.

What I Learned Losing a Million Dollars
Igazából mindenkinek el kellene olvasnia, aki valaha is bármibe befektet. Sok példánál magamra ismertem!

És ha már félreárazott könyveknél tartunk, az Osztalékból szabadon című könyvből a kiadó félévi összesítése szerint eddig összesen 3805 példány talált gazdára. Ha Te még nem erősíted az Olvasók táborát, akkor talán érdemes erre is ránézned.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes