A szokásosnál is szerteágazóbbra sikerült a mostani hírlevél, azon egyszerű oknál fogva, hogy az eredetileg fő témának tervezett mondanivaló mellé több olyan történés, észrevétel, illetve felvetődő gondolat is érkezett az elmúlt hetekben, amit semmiképp nem akartam kihagyni.

Mi köze az Ironman versenynek a hosszú távú befektetéshez?

Október 7-én sikeresen teljesítettem azt a barcelonai hosszú távú triatlon versenyt, amire régóta készülök. (A túlélésem mindenképp jó hír a hírlevél jövője szempontjából.) Eredetileg azt terveztem, hogy a verseny után magyar nyelven is összefoglalom a FALCON Method nemzetközi hírlevelem legutóbbi bevezetőjében átadott gondolatokat azzal kapcsolatban, hogy milyen hasonlóságokat fedeztem fel a felkészülés hónapjai során a hosszú távú állóképességi sport és a befektetés sikertényezői között. Több tucat olyan visszajelzést kaptam a világ számos országából az októberi FALCON bevezető kapcsán, hogy mennyire értékes, elgondolkodtató és más, mint a többi írásom. Ennek ellenére mégsem fordítom le, hanem terjedelmi okokból a könnyebb utat választom: megosztom a prémium hírlevélhez készített magyar nyelvű videó hanganyagának azt a részét, ami a bevezetőt tartalmazza. Itt tudod meghallgatni.

Ha FALCON hírleveles vagy, de a magyar nyelvű kiegészítő videókhoz és hanganyagokhoz eddig valamiért nem kértél hozzáférést, akkor javaslom, hogy írj nekem ezzel kapcsolatban, mert sok pluszt mondok el ezekben, a hírlevélben szereplő részvényekkel kapcsolatban is!

Változik az osztalék adózása 2019-től

Én pedig továbbra sem vagyok adószakértő, ezért inkább linkelek két írást ezzel kapcsolatban.

Így változnak 2019-ben az osztalék adózásának szabályai

Osztalék utáni szocho, mennyi lesz a maximum 2019-ben?

Első olvasatra nekem úgy tűnik, hogy aki megkeresi a minimálbér kétszeresét, az nem fog rosszabbul járni, mint most. Az már más kérdés, hogy az „osztalékból szabadon” életmódot szemlátomást nem támogatja az ország vezetése, mert a munkabérrel nem rendelkező, tisztán osztalékból élőknek az értelmezésem szerint a jelenleginél többet kell majd fizetni. Lehet, hogy nincs igazam. Olvass utána, és vond le a saját következtetéseidet! (Én pedig a költözéssel összefüggésben körüljárom azokat a lehetőségeimet is, hogy esetleg ne magyar adóalanyként adózzak az amerikai osztalékaim után, mert egy ilyen hosszú távú vagyonépítési megoldás esetén az adózási környezet kiszámíthatatlansága zavaró tud lenni.) A lényeg, hogy a portfólió építés útján járók többsége szerintem nem jár rosszul a tervezett változással.

Van egy történetem, amit talán nem kellett volna megírnom

Nemrég összefutottam egy barátommal, és a találkozó előtt mindketten a telefonunkat nyomogattuk. Egyszerre kaptuk meg egy magyarországi befektetési klubnak titulált csoport alapítójától ugyanazt az emailt, amiben egy újabb „pompás” lehetőséget ajánl a klubtagjai számára. Szerencsére a barátom akadt ki először a több sebből vérző ajánlaton, így nekem már csak annyit kellett hozzátennem, hogy van a klubalapító illetővel kapcsolatban néhány saját tapasztalatom és történetem is, amiket a hírlevélben sajnos nem oszthatok meg. Végül az egyik sztorit néhány sör mellett végighallgatva, valahogy mégis rábeszélt, így most nevek nélkül következzen egy rövid, de annál tanulságosabb történet 2012 januárjából!

Adott egy Budapestről irányított részvénytársaság, aminek a részvényei az amerikai tőzsdén forognak. Az azonosíthatóság elkerülése érdekében csak annyit írok róluk, hogy állításuk szerint világszenzációnak ígérkező felfedezések birtokában vannak, melyek többek között korunk egyik legrettenetesebb betegségének kezelését, gyógyítását is teljesen felforgathatják. Ebbe a cégbe ráadásul kisbefektetőként is be lehet szállni, hirdette a befektetési klub első embere. Nem nagyon kellett több nekem, felhívtam a csodavállalat vezetőit, hogy potenciális befektetőként elmennék hozzájuk egy személyes beszélgetésre. (Emlékeztetlek, hogy 2012-t írtunk, és ekkor én még az aktív útkeresés szakaszában voltam!)

Megérkeztünk a párommal egy budapesti ipartelepnek tűnő helyszínre, ahol egy irodában leültünk a két vezetővel szemben. Miután felvázolták az ígéretes jövőképet, nagyjából a következő párbeszéd folyt le közöttünk:

- És hogyan tudok én befektetni a cégetekbe?
- Adsz pénzt, és mi adunk részvényt.
- De hát a részvényetek elérhető a tőzsdén, épp most néztük meg együtt az árfolyam grafikonját, amikor arról panaszkodtatok, hogy valaki shortolja. (Az esésére játszik.)
- Ha a tőzsdén veszed meg, abban nekünk mi a jó? Abban nekünk semmi üzlet nincs!
- [Itt úgy éreztem, befordulok az asztal alá.] Tehát úgy érted, hogy én adok nektek forint készpénzt, ti pedig keletkeztettek nekem új részvényeket? Mert így valóban nem a tőzsdén venném meg…
- Igen.
- De ebben az esetben új részvényeket bocsátasz ki, és a meglévő tulajdonosi kör részesedését hígítod. Ez nem gond? Vagy legalábbis nem kell az ilyesmit a kinti tőkepiaci felügyelet felé bejelenteni?

A vállalat termékeinek valódiságát és potenciálját ugyan nem tudtam megítélni, a fenti ajánlat inkorrektségéről viszont 100%-osan meg voltam győződve, így számomra ez a „befektetési lehetőség” ezen a ponton el is vérzett, még az akkori tudásszintem mellett is. Kb. egy héttel a találkozó után felhívtak:

- Sikerült döntést hozni a befektetésről?
- Igen, eldöntöttük, hogy nem fektetünk be.
- Az egymillió forintos minimummal van a gond? Mert akkor hozzatok csak 500 ezret, azt is meg tudjuk oldani.

Nem lettem részvényes, több magyar viszont tudomásom szerint igen. A bepalizott emberek pénzéből szépen megélnek az ilyen csalók, miközben a részvények egy pillanatig sem értek semmit, likviditásuk pedig sosem volt, azaz eladni szinte lehetetlen volt őket az árfolyam beszakítása nélkül. A gond csak az, hogy a magyar emberek többségének semmiféle pénzügyi tudása nincs, így amikor életük első befektetésére rászánják magukat, akkor azonnal rohannak a jutalékvezérelt, inkorrekt „befektetési klub” alapító emberünk karjaiba, akin keresztül százak bukták már el a pénzüket forex robotos pilótajátékokon és a fent körülírt esethez hasonló lehetőségeken. (A felsorolásnak már az a része is szinte végtelen, amiről én tudok…) Emberünk ma is szabadlábon van, és a magyar felügyelet színvonalát ismerve, élete végéig vidáman szívhatja a kiszolgáltatott tudatlanok folyamatosan újratermelődő tömegének vérét.

Egy dolgot ne érts félre! Nem a tudatlan embereket bántom, mert én is elindultam valahonnan. Eleinte például hetekig keresgéltem, vajon melyik honlapon vannak tételesen listázva az aktuális „contrarian” befektetési lehetőségek. Ma már csak mosolygok ezen. A gond a másik féllel van, aki a tudatlanságot kihasználni igyekszik, nem pedig megszüntetni.

Ez nem magyar specialitás!

Véletlenül se szeretnék azok népes táborához csatlakozni, akik elköltöznek Magyarországról, aztán távolról minősítgetik az itthoni állapotokat, ezért gyorsan kiemelek még egy tanulságos dolgot: Albánia, ahova költözök, állítólag sokkal rosszabbul áll pénzügyi tudatosság szempontjából. Megfordult a fejemben, hogy ha kint élünk, akkor majd ránézek az ottani tőzsdén elérhető osztalékfizető részvényekre, mert mégis jó lenne, ha képződne albán pénznemben is némi bevételem. Meglepetésként ért, amit ebben a Reuters cikkben olvastam, nevezetesen hogy az albánok még jelenleg is küszködnek a részvénypiac beindításán, így egy darabig tuti nem fogok ott semmit vásárolni. Egyébként korábban az albán lakosság tetemes vagyonokat bukott egy olyan pilótajátékon, ami 90 nap alatt 300 százalékos hozamot ígért. Kint vélhetően át kell majd fogalmaznom az itthon megszokásból alkalmazott extra rövid bemutatkozásomat, ami így hangzik: „befektetésekkel foglalkozom”.

Egyébként belegondoltál már, mekkora áldás az, hogy a világ számos nagyvállalata tőzsdén jegyzett cégként működik? Néhány gombnyomással tulajdonrészt szerezhetsz bennük! Valószínűleg természetes adottságnak tekinted ezt, akárcsak az egészségedet, és csak akkor ébredsz rá, hogy mekkora ajándék, amikor elveszted vagy veszélybe kerül. Az albán helyzet irányította rá erre a figyelmemet. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy a világ részvénypiacain keresztül elérhető befektetési étlap szinte végtelen, és csakis rajtam múlik, hogy milyen megszerzett tudás birtokában válogatok róla. A tudás ugyanakkor elengedhetetlen, amit szeretnék is egy példával szemléltetni. Talán már elegendő idő telt el ahhoz, hogy újra felhozhassam az esetet, az illetők megsértődése nélkül.

„Minden pénzem Target részvényben van. Fog ez valamikor felfelé is menni?”

2017. április 12-én jelent meg a KBC Equitas oldalán az a cikkem, amiben a Target nevű amerikai kiskereskedő részvényét elemezgetem, vagy legalábbis az akkor kínált lehetőségeit boncolgatom. (Itt olvashatod az írást.)

A cikkbe szándékosan nem tettem árfolyamgrafikont, mivel ennek tanulmányozása nem része a döntéshozási folyamatomnak, így most külön rá kellett keresnem, hogy a megjelenés napján 53.4 dolláros szinten zárt a részvény. Amikor ezeket a sorokat írom, 85.2 dollárra árazza a piac a Target részvényét, így kb. 60%-os emelkedést sikerült produkálnia a cikk megjelenése óta (plusz a negyedévente bezsebelt osztalék, amin időközben emelt is a cég). Egész jó referencia lehetne ennek az ötletemnek a publikus megjelenése, szerintem azonban mégis visszafelé sült el, hogy a KBC oldalán rengeteg olyan ember találkozott az írással, akik egy pillanatig se akartak semmit tanulni, nekik csak arra volt szükségük, hogy végre valaki megmondja, mit kell venni.

Hónapokkal később aztán elkezdtek tömegesen érkezni hozzám az olyan levelek, hogy „minden pénzemet Target részvénybe tettem, fog ez valaha emelkedni?” A gond az volt, hogy a részvény nem vett tudomást a KBC-s cikk megjelenéséről, és további hónapokig dagonyázott a megjelenéshez közeli árszinten, sőt… volt képe még 50 dollár közelébe is lemenni! Az a befektető, aki nem is akarja megérteni a döntéshozási folyamatot, totálisan képtelen lesz kitartani a részvényei mellett az igazán nehéz időkben. A Target egyébként egy kellemes sztori volt mindenkinek, aki vette a fáradságot a kiválasztási kritériumok megértéséhez. Tanulás nélkül nincs siker, ezért is fókuszálok a FALCON hírlevéllel is az edukációra amellett, hogy konkrét részvény ötleteket osztok meg. Publikus felületen pedig soha többé nem írok magyar nyelven egyetlen részvényről sem véleményt.

Pedig a tartalom tesz hitelessé…

Egyetértek. A FALCON Method hírlevél első éve egyértelműen megmutatta számomra, hogy amikor cikkeket írok (pl. a Seeking Alpha oldalra), akkor jönnek az új előfizetők. Míg a klasszikus fizetett hirdetések alig növelik az előfizetőszámot, addig egy-egy jól sikerült szakmai írás hatása látványos tud lenni. Akkor mégis miért nem írok sokkal gyakrabban ilyeneket? Azért, mert nincs kedvem.

Túl őszinte volt? Gondolj bele a következőbe! Igazán értékes befektetési tartalmat csak olyan tud előállítani, aki maga is tapasztalt, sikeres befektető. Az ilyen embernek nyilván volt egy motivációja, ami eljuttatta a sikeres befektetővé váláshoz. Ez a motiváció a többségnél a szabadságvággyal függ össze. Adott tehát egy szabad ember, aki rendelkezik a megfelelő szaktudással, de nem szeretne a megszerzett szabadságából túl sokat feladni azért, hogy tartalomgyártó kisiparosként futószalagon szülje a cikkeket, és ezáltal több hírlevél előfizetőre vagy éppen nagyobb kezelt vagyonra tegyen szert. Én egyszerűen nem szeretnék a jelenleginél több időt és energiát tartalom előállításra fordítani, mert ezen kívül is van életem.

Nézzük a másik pólust, a „versenytársat”! Itt van a feltörekvő amerikai harmincas srác, aki tanult valamit az egyetemen részvényekről, és elindítja a saját osztalékos hírlevél szolgáltatását. Gyenge pillanatában írásban is beismeri, hogy ennek a vállalkozásnak a bevételeiből él és nem részvénybefektetésből. A vállalkozás építésében viszont irgalmatlanul profi! Hetente záporoznak az egyre népesebb csapatától a „szakértői” cikkek és videók, amikre szépen gyűlik a hírleveles feliratkozók tömege, megfinanszírozva a csapat további bővítését és a tartalom-henger olajozott továbbgurulását. Ezzel semmi gond nincs, azt az egyet leszámítva, hogy az eléd tolt befektetési témájú tartalom 99%-át ilyen megélhetési tartalomgyártóktól kapod, és csak a maradék 1%-ot állítják elő olyanok, akiktől valóban érdemes lenne tanulnod. Talán még ez sem probléma önmagában, az viszont már az, hogy kezdőként ezt a két minőségi szintet nem tudod megkülönböztetni egymástól. Én legalábbis nem tudtam.

A millió dolláros FALCON-biznisz

Többen megtaláltak már azzal, hogy a FALCON Method annyira jó, hogy éves szinten dollármilliós bevételt generáló bizniszt lehetne belőle építeni, ha nyitott vagyok rá és beleteszem a munkát. (Elsősorban a tartalomgyártásba és a felhasználók kifogyhatatlan kérdéseinek megválaszolásába.) Minél többet gondolkodtam ezen, annál gyakrabban jutott eszembe az alábbi történet:

A kis mexikói halászfalu mólóján egy amerikai üzletember álldogált. Egy helyi halász kötött ki éppen kis csónakjával, benne sárgaúszójú tonhalakkal. Az üzletember megdicsérte a fogást, majd megkérdezte, mennyi ideig tartott kifogni a halakat.
„Nem tartott sokáig.” – felelte a halász.
„Miért nem marad kint tovább és fog több halat?” – kérdezte az üzletember.
„Ez elég arra, hogy a családom pillanatnyi szükségleteit kielégítsem.” – válaszolta a mexikói.
„De mit csinál a napjai többi részében?” – érdeklődött az amerikai.
„Nagyokat alszom, halászom egy keveset, játszom a gyermekeimmel, sziesztázom a feleségemmel, esténként pedig bemegyünk a faluba borozgatni és gitározni a barátaimmal. Teljes életet élek.”
Az üzletember ekkor kissé felsőbbrendűen így szólt: „A Harvardon végeztem, tudnék magának segíteni. Többet kéne halásznia, akkor hamarosan a jövedelméből vehetne egy nagyobb hajót, később több hajót is, majd egy egész flottája lehetne. Idővel saját konzervgyárat tudna nyitni és közvetlenül a fogyasztóknak adhatna el halkonzerveket. Ön irányíthatná a beszerzést, a gyártást és a disztribúciót is. Itt tudná hagyni ezt a kis tengerparti falut és Mexikóvárosba költözhetne, később Los Angelesbe, majd New York-ba. Egy egész vállalatbirodalmat irányíthatna onnan.”
„De mennyi idő kell mindehhez, senor?” – kérdezte a mexikói.
„Úgy 15-20 év” – felelte az üzletember.
„És aztán mi lesz, senor?”
Az amerikai nevetve válaszolt: „Ez a legjobb az egészben! Amikor eljön az ideje, eladja a vállalata részvényeit és dollármilliókat keres vele!”
„Milliókat? És akkor mi lesz, senor?”
Ekkor az üzletember elgondolkozott, majd kissé szégyenkezve így szólt: „Aztán nyugdíjba megy, egy kis tengerparti faluba költözik, nagyokat alszik, halászik egy keveset, játszik a gyermekeivel, sziesztázik a feleségével, és esténként bemennek a faluba borozgatni és gitározni a barátaival.”

Azért nem lépek rá a tartalomgyártó kisiparos ösvényére még potenciálisan dollármilliós bevételért sem, mert elégedett vagyok a jelenlegi életemmel, és nem a pénzért csinálom a FALCON Method szolgáltatást. A bevétel ebben az esetben csak annak a mércéje, hogy van-e valós igény arra, amit adok. (A fenti történetet egyébként több könyvben is olvastam, most viszont erről a honlapról idéztem.)

Eddig 656 aktív előfizetője van a nemzetközi hírlevélnek, és véleményem szerint ez a projekt is hasonló utat fog bejárni, mint például az angol nyelvű videó tréningjeim, amik zéró marketing mellett váltak bestseller státuszúvá több e-learning platformon, csak ki kellett várnom. A minőség önmagában is meghozza a közönséget, csak jóval lassabban, mintha mellé lenne téve egy profi tartalomgyártó marketing gépezet. Szerencsére én nem sietek sehova… A FALCON hírlevélről itt találsz magyarul infókat: http://osztalekportfolio.com/premium_hirlevel

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes