Mivel több tucat olyan levelet kaptam, miszerint százból egy ember se vállalta volna fel, amit az előző hónapban (a hazaköltözéssel kapcsolatban) megosztottam veletek, szeretnék erre röviden reagálni. Ezt követően mutatok egy hétköznapi példát, amin keresztül akár a többdimenziós cégértékelésig is el lehet jutni, holott egy egyszerű futócipő vásárlásnak indult a kaland. Zárásként pedig néhány gondolat a szerencséről és a nekem mostanában ajánlott befektetési lehetőségekről. Nem unatkoztam az előző hírlevél megjelenése óta eltelt hetekben sem.

Addig ég a villany, amíg…

Olyanokat írtok nekem, hogy a „személyes márkád két meghatározó jellemzője a profizmus és az őszinteség, hitelesség”. Három gondolatom van ezzel kapcsoltban. Egyrészt sose akartam tudatosan személyes márkát építeni, és úgy érzem, hogy ami magától kialakult „körülöttem”, az ma már kifejezetten megnehezíti, hogy azt a fajta nyugodt, szabad életet éljem, amiért annak idején osztalékportfólió építésébe kezdtem. Másodsorban egyszerűen olyan vagyok, hogy arról beszélek szívesen sok ember előtt, amivel kapcsolatban van tapasztalatom, amiről rengeteget olvastam, amihez értek. Hívhatod ezt profizmusnak vagy bárminek, számomra ez a természetes. Végül pedig semmi pénzért nem vagyok hajlandó változtatni a „magamat adom” hozzáálláson. Amíg van igény arra, amilyen valójában vagyok, addig szívesen megosztom a gondolataimat, utána pedig egyszerűen lekapcsolom a villanyt ahelyett, hogy a változó kereslethez idomulnék némi extra bevételért. Utóbbira ott vannak mások. Egyáltalán nem probléma számomra, ha valakinek megváltozott a rólam alkotott véleménye az albán kiköltözés vagy éppen a hazaköltözés miatt. Nem azért írok, hogy egy szép kirakatot mutassak hónapról hónapra, innentől kezdve pedig nem opció számomra, hogy ne azt kommunikáljam kifelé, ami bennem van. Elég szomorú, ha ezzel „százból egy” vagyok.

Szinte mindegy, hogy részvény vagy futócipő

Ez itt véletlenül se a reklám helye, az alábbi sztorit követő potenciális kérdező levelek megelőzése érdekében viszont rögtön azzal kezdem, hogy nagyságrendileg öt éve Asics Gel Cumulus cipőben futok, éves szinten bőven több, mint 2000 km-t. Ennyi tapasztalattal (és nem kevés korábbi kísérletezéssel) a hátam mögött abszolút meg vagyok győződve róla, hogy számomra ez a cipő minőség szempontjából tökéletes. A kulcsszó az, hogy számomra! Könnyen lehet, hogy felpróbálnád, majd két lépés után félre is dobnád, annyira nem passzolna hozzád. Éppúgy vannak különbségek köztünk ezen a téren, ahogy egy részvénnyel kapcsolatban is lehetnek teljesen más elvárásaink. Az én egyik elsődleges elvárásom, hogy kiszámítható és növekvő osztalékot fizessen a részvény, mert ezáltal lesz tervezhető passzív bevételem. Fontos ugyanakkor, hogy tudd, ez korántsem az egyetlen racionális elvárás, amit megfogalmazhatsz egy vállalattal és annak részvényével kapcsolatban! Ennek megfelelően, ahogy futócipőből se biztosan megfelelő számodra az, ami nekem, a több ezer részvényből is válogathatsz az enyémtől eltérő szempontrendszer és preferenciák alapján. A lényeg, hogy tisztázd magaddal, mik az elvárásaid, mi a fontos neked egy részvénnyel kapcsolatban! Ez a tudatos befektetés első lépése. (Az általam képviselt irányt csak akkor indokolt követned, ha tényleg úgy érzed, hogy számodra is a számládra beérkező osztalékok növekvő összege és kiszámíthatósága a fő szempont.)

Van a kiválasztott cipőmnek egy listaára. Állítólag 40.000 forint fölött van, bár ezt még csak hírből hallottam, mert annyiért eszem ágában se lenne megvenni. Ami ugyanakkor fontos, hogy engem nem érdekel tetszőleges futócipőknek a listaára és aktuális ára, csak azé a modellé, amit meg akarok venni, mert előzetesen meggyőződtem róla, hogy számomra a megfelelő minőséget képviseli. (A részvénypiacon is teljesen értelmetlen több ezer részvény áralakulását követni, sokkal célravezetőbb első lépésként egy vagy több minőségi szűrő alkalmazásával kezelhető méretűre szűkíteni a kört.)

Az évek során voltak már kiemelkedően jól sikerült futócipő vásárlásaim, és egy eléggé elszúrt vételem is. Utóbbi esetben kiszolgáltatott helyzetbe hoztam magam, mert nagyon az utolsó pillanatra hagytam a beszerzést, és az edzéstervem mellett nem igazán volt opció, hogy hónapokat várjak egy komolyabb akcióra. (Elhasznált cipőben mennyiséget futni nem túl jó ötlet, még akkor se, ha nem versenyszerű sportolásról van szó. Hosszú távon drága tud lenni ez a fajta spórolás, ahogy befektetési döntéstámogató hírlevelet se elsősorban az ára alapján indokolt választani. Utóbbi műfajban sokszor az olcsó lesz a drágább.) Kifejezetten rossz érzéssel fizettem több, mint 30.000 forintot ebben az esetben a „szokásos” cipőért. Hol itt a befektetéses párhuzam? Úgy érzem, akkora divattá vált mára az osztalékbefektetés, hogy sokan szinte muszájból gyűjtögetik az egyébként messze nem alulárazott részvényeket, csak azért, hogy a passzív bevétel céljukhoz hónapról hónapra közelebb kerüljenek. Egyfajta (képzelt) kiszolgáltatottságnak látom azt, amikor az élethelyzeted miatt „kell” mindenképpen passzív bevételt vásárolnod osztalék formájában, és ebben a helyzetben az értékeltség szempontja háttérbe szorul. Lehet persze erőből építkezni, csak azért, hogy haladj a kitűzött havi átlagos osztalékösszeg célod felé. Nem esik nehezemre bevallani, hogy a portfólió építésem első szakaszában még én is sokkal megalkuvóbb voltam az értékeltség mérlegelésénél, mint ma, amikor a befolyó osztalékaim már simán eltartanak. Nem bántam meg különösebben semmit, ugyanakkor rengeteget tanultam és tapasztaltam, ezeket pedig beépítettem a FALCON kiválasztási folyamatomba.

A kiemelkedően jól sikerült vásárlásaim közé tartozik, amikor 18 ezer forintért tudtam egy Olaszországban élő ismerős címére megrendelni ugyanazt a cipőt (mert Magyarországra nem szállíthatták ki), vagy amikor 20 ezer forint alá leárazva vettem rögtön két párat. Ezen megfontolt vételek eredményeként ma nagyjából 4800 km-re elegendő futócipőm van, azaz akár két évig is nyugodtan nézegethetem a szembejövő akciókat, és abszolút csak a legelképesztőbb leárazásokra érdemes rámozdulnom, minden mást jó érzéssel passzolhatok. Ma már a részvényportfóliómat is sokkal inkább ilyen mentalitással építem, és még ezzel együtt is minden hónapban szoktam vásárolni, ahogy azt a FALCON videókban el is mondom. (Vedd észre, hogy a cipővásárlós példák két hozzáállásbeli végletet írnak le, és ezen a skálán illene tudnod elhelyezni magad!)

Mondhatod persze, hogy a cipő példája jóval egyszerűbb a részvényvásárlás eseténél. A cipő „tartalma” nem változott lényegesen az évek során, így elég volt az árának alakulását figyelni. Azt is mondhatnám, hogy a fundamentumok változatlansága mellett az ár változása együtt mozgott az értékeltség változásával. Egy részvény esetén ugyanakkor az árfolyam változása önmagában semmit nem mond az értékeltség változásáról! Mi van akkor, ha a korábbihoz képest fél áron adnak neked egy Túró Rudit a boltban, ami viszont negyed akkora, mint a korábbi árhoz tartozó mérete volt? Esélyes, hogy nem örülsz nagyon, mert teljesen világos számodra, hogy a fél ár ellenére is kevesebbet kapsz a pénzedért, mint korábban! (Erről is beszéltem abban az előadásomban, aminek egy részletét nemrég megosztottam YouTube-on. Itt találod.) A részvény esetében a mögöttes vállalat pénztermelő képességében is bekövetkezhetett olyan változás, melynek eredményeként egyáltalán nem biztos, hogy az alacsonyabb árfolyam mellett többet kapsz a pénzedért. Az árfolyam helyett az értékeltséget kell nézni!

Ahelyett, hogy egzakt cégértékelést végeznék, elsősorban különböző értékeltségi szorzók jelenlegi szintjét és historikus alakulását szoktam összevetni. Fontos, hogy több dimenzióból, többféle mutató alapján mérlegelem a jelenlegi helyzetet, és minden kiválasztott mutatónak a mögöttes tartalmával tisztában is vagyok. (Egyszerűen nem tudok válaszolni a tömegével érkező olyan levelekre, hogy „mondd meg az adott mutatókhoz tartozó konkrét küszöbértékeket, és írd le az összefüggéseiket”. Ez nem így működik, és aki ilyet kérdez, egyelőre nincs azon a szinten, hogy ezt értené, belátná.) A szorzószámos módszer egyébként nem tévesztendő össze a részletekbe menő cégértékelési próbálkozással. Amit én csinálok, az sokkal inkább tekinthető hangulatindikátorok alapján történő szelektív befektetésnek, mint mélyelemzős értékelésnek. Minőséget veszek, nyomott hangulatú piacon, leárazva. A Cumulus cipőmnél éppúgy bevált ez az egyszerű megközelítés, mint a befektetési portfólióm építésénél.

Ízekre szedheted, de…

Észreveheted, hogy nem szedtem darabokra a futócipőt és kezdtem elemezni, hogy mennyit ér a benne lévő alapanyag, és ehhez képest hogyan árazott a késztermék. Pont annyira nem látnám ennek értelmét, ahogy manapság a mérleg alapú részvényértékelésnek se. A cipővel nem a beépített alapanyagok összességét veszem meg, hanem annál jóval többet kapok, mivel minőségi termékről van szó! A megfelelő vállalatok részvényeinél ez ugyanígy igaz. Nem a cég eszközeit akarom megvenni, hanem azért a képességért fizetek, hogy az eszközökkel a vállalat konzisztensen a tőkeköltsége feletti hozamot tud termelni, ezáltal tulajdonosi értéket teremt. (A szakmai szemmel olvasók kedvéért: értelemszerűen ahol a nettó eszközérték meghaladja az eszközök által termelt pénzáramlásból származó cégértéket, ott a minőséggel kapcsolatban komoly kérdések merülnek fel. Könyvet lehetne írni az asset value, earnings power value és franchise value kategóriák lehetséges relációiról, de szerencsére ezt már tucatnyian megtették előttem.)

Ne érts félre, véletlenül se lenne hülyeség egy megfelelő minőségű vállalatban a nettó eszközértéke alatti árazás mellett tulajdonrészt szerezni, csak éppen a jelenlegi piacon nem hemzsegnek az ilyen ajánlatok. Aki ebbe az irányba szeretne elmozdulni, annak a minőség terén nagyon komoly engedményeket kell tennie. (Walter Schloss nevére keresve érdemes beletenni néhány évet a tanulásba, ha ez a megközelítés áll közel hozzád.) Egyébként a Columbia Business School képzésén sikerült kiprovokálnom az oktatóinktól a beismerést, miszerint ők is csak a rend kedvéért tanítják már a mérleg alapú értékelést, maguk csak a legritkább, speciális esetekben alkalmazzák.

Nem csak eszközérték alapján nem árazok részvényt, hanem még az eszközökkel elérhető pénzáramlás alapján sem. Utóbbinak egy diszkontált cash flow módszer keretében ugyan kifejezetten lenne értelme, mindaddig, amíg elég nagy gyakorlatot nem szerzel az ilyen modellek összerakásában és alkalmazásában ahhoz, hogy ráébredj a haszontalanságuk fokára. A megközelítés maga elméleti síkon hibátlan, csak éppen annyira érzékenyen reagál a nem túl megalapozott feltételezéseid minimális változtatására is, hogy nem véletlenül alkalmazzák rá a Hubble teleszkópos összehasonlítást: mozdíts rajta egy millimétert, és máris egy másik galaxisban találod magad. Nem próbálkozok tehát egzakt cégértékeléssel, mert ennek eredménye megítélésem szerint annyira bizonytalan lenne, hogy ez alapján úgyse hoznék nyugodtan befektetési döntést. (Még rosszabb a helyzet, ha egy egyszerűsített Gordon-modell kalkulátorról hiszed azt, hogy megadja számodra egy részvény belső értékét. Ennél az eszköznél is minden az input paramétereken, azok alapos megválasztásán múlik. Sose a matek a nehéz, hanem az a szakasz, mire eljutsz addig, hogy egyáltalán legyen értelme számolni. Azért írtam ezt le, mert itthon sokan értékesítenek különféle részvényértékelő kalkulátorokat olyanok számára, akik szeretnék „megspórolni a munkát”.)

Számomra tehát nem egy egzakt cégértékelés (nem éppen megbízható) eredménye és a pillanatnyi részvényárfolyam közti különbség jelenti a Ben Graham által hangsúlyozott biztonsági ráhagyást, hanem a minőség, a historikus alulértékeltség és a befektetési időtávom kombinációja. És még ezekre figyelve is csak egy diverzifikált részvényportfólióval alszom nyugodtan.

Szerencséd volt!

Rengetegszer megkaptam már, hogy XY részvénnyel mekkora szerencsém volt, hogy adott áron meg tudtam venni a portfóliómba. Mindig jót mosolygok ezen, ugyanis egyetlen olyan helyzetre se emlékszem eddigi életemből, amikor Mr. Market bekopogott volna hozzám és csak nekem ajánlott volna fel egy bizonyos részvényt az adott árfolyamon. A szerencséhez szerintem a lehetőség, felkészültség és cselekvés hármasa együttesen szükséges! Minél hosszabb ideje építgeted már a portfóliódat, annál több lehetőség jött már veled szembe. Minél felkészültebb és tapasztaltabb vagy, annál inkább felismered ezeket a lehetőségeket. Ha pedig még lépni is mersz a megfelelőnek tűnő helyzetekben, akkor egyszer majd mások Téged is szerencsésnek fognak nevezni. Nincs ezzel semmi baj. Nem magától került pl. a Realty Income részvénye 2014-ben 38 dollár közeli árfolyamon a portfóliómba, ahogy nem véletlenül fektettem bele egy lakás árát 2018-ban, amikor újra akcióssá vált és már alaposabban ismertem a céget. (Ekkor vettük be a FALCON hírleveles portfólióba is.)

A korrektség kedvéért megjegyzem, hogy a FALCON hírlevél se tud Téged önmagában „szerencséssé tenni”, mert a lehetőségeket ugyan megmutatja, de a döntéseket neked kell meghoznod. Sajnálom egyébként a karácsonyi részvénypiaci leárazás gyors lecsengését, a hangulat változása azonban mindössze annyi változást hozott számomra, hogy újra csak egyedi céges sztorikat, ezáltal kevesebb célpontot nézegethetek, nem pedig egy szélesebb körű kiárusítást. Ezzel együtt is szabad szemmel látható tőkét helyeztem ki az elmúlt hetekben, megítélésem szerint nem is akármilyen hozampotenciállal.

Végezetül ehhez kapcsolódik egy udvarias kérés. Kérlek, hogy semmiféle befektetési ajánlatot ne küldj el nekem se ajánlás, se véleménykérés céljából! Az indok egyszerű: mindannyian limitált tőkével rendelkezünk, és mindannyiunk limitált tőkéjéért az általunk ismert befektetési alternatívák versengenek. Az általam ismert és hónapról hónapra azonosított alternatívák olyan magasra teszik a lécet, amit a részemre küldött (az esetek többségében egyébként csalás-gyanús) „lehetőségek” esélytelenek átugrani. Ha kíváncsi vagy, a FALCON hírlevélben találod azokat a lehetőségeket, ahova az én pénzem kerül, ha pedig jutalékért szeretnél „befektetést” értékesíteni, akkor nem én vagyok az ideális célpontod.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes