Március végén megjelent egy vendégírás a Forbes online felületén „Van jobb dolog az osztaléknál? Van, bizony” címmel. Ebben egy alapkezelő partnere, vezető portfóliókezelője arról igyekszik meggyőzni az olvasókat, hogy az osztalék fókuszú befektetés nem feltétlenül a legjobb stratégia. (Egyetértek, ugyanis nincs mindenki számára univerzálisan tökéletes megközelítés, így ez sem lehet az! Ezzel együtt ugyanekkora baklövés azt sugallni, hogy az említett cikkben megfogalmazott irány felsőbbrendű, mindenkor és mindenkinek jobb.) Korábban megfogadtam, hogy egyetlen hasonló írásra se fogok reagálni, ez a cikk azonban szakmailag megüti azt a színvonalat, hogy érdemes legyen foglalkozni vele. Előrebocsátom, hogy nem ismerem a Forbes által vendégszerzőként megjelölt szakembert, továbbá a cége alapjainak historikus teljesítményével és díjszabásával se vagyok tisztában, így alább kizárólag a mondanivalójára fókuszálok, személyeskedés nélkül teszem hozzá a véleményem.

Rosszat sejtettem, nem kellett volna

Rengetegen elküldték nekem az adott cikk linkjét, és ilyenkor rendszerint olyasmi felkérésekkel telik meg a postaládám, hogy „bántják az osztalékbefektetést, védd meg!” Szerintem az osztalék fókuszú befektetéssel foglalkozók körében én olvastam utoljára az adott irományt, mert a panaszkodó emailek gyűlésével párhuzamosan látatlanban épült bennem egy olyan vélemény, miszerint nagyon gáz lehet a cikk, ha ennyien ki vannak tőle akadva. Szerencsére kellemesen csalódtam!

Az 5%-os felvetés árnyoldala

Elvben teljesen egyetértek azzal a meglátással, hogy az osztalékként megkapott pénz és a részvényem árfolyamának emelkedéséből származó „többlet pénz” egyenértékű, azaz nem kellene, hogy preferáljam az osztalék formájában érkező pénzt az árfolyamnyereség formájában kapott pénzzel szemben. (Szándékosan fogalmazok általános iskolás szinten, nehogy a szakszavakkal dobálózás az érthetőség rovására menjen.) Továbbmegyek: az osztalékot megadóztatják, míg a részvényem árfolyama adóztatás nélkül emelkedhet évtizedeken keresztül, amíg el nem adom, ezáltal realizálom a nyereségemet. (Bizonyos számlatípus esetén pedig ekkor is adómentes.) Az osztalékként megkapott pénz tehát szigorúan nézve még hátrányban is van az árfolyamnyereség formájában képződő „plusz pénzzel” szemben, egészen addig, amíg ki nem lépünk a laboratóriumi körülmények közül!

Egy részvénybefektetéssel kétféleképpen tudsz pénzt keresni: a vétel és eladás időpontja között megkapott osztalék, valamint a két időpont között végbemenő árfolyamváltozás útján. (Érdemes megnézned a teljes hozam összetevőiről szóló rövid videót, ami ugyan a prémium hírlevél része volt, mégis ingyenesen elérhetővé tettem.) Az osztalékkal kapcsolatban sok vitának nincs tere: azt a pénzt megkapod a számládra, ezért mindenképp „gazdagodsz” általa. Az viszont már jóval érdekesebb kérdés, hogy mitől függ majd a részvényed árfolyama abban a pillanatban, amikor el akarod adni. Két dologtól: a mögöttes vállalat pénztermelő képességétől (illetve az ezzel kapcsolatos várakozásoktól) és a piaci hangulattól (ami nagyban befolyásolja, hogy milyen értékeltségi szorzót, az éves profit hányszorosát hajlandók megfizetni a befektetők a részvényedért). Senki nem vitathatja, hogy a teljes hozamod egyik összetevője, a részvény árfolyama függ az aktuálisan uralkodó piaci hangulattól. Az osztalék viszont nem!

Sokszor hallok az utóbbival kapcsolatban teljesen téves felvetéseket, miszerint egy részvénypiaci pánikban, amikor összeesnek a részvényárfolyamok, akkor bizony a vállalatok csökkenteni kényszerülnek az osztalékukat. Ha pusztán egy piaci pánik miatt feleződik a McDonald’s részvényárfolyama miközben a mögöttes vállalat üzleti teljesítménye nem változik, azaz épp ugyanannyi pénzt tud megtermelni napi szinten, mint korábban, akkor miért kényszerülne az osztalék csökkentésére? Pont ugyanúgy van rá pénze, mint korábban! (Az már más kérdés, hogy felére csökkent árfolyam mellett is ez lenne-e a vállalat által megtermelt pénz legjobb felhasználási módja, de ne szaladjunk ennyire előre! Megint más kérdés, hogy azok a cégek, melyek folyamatos részvénykibocsátással finanszírozzák a működésüket és az osztalékfizetésüket, nyilván nem függetlenek a részvényárfolyamuk esetleges összeesésétől. Elmondtam az ezzel kapcsolatos gondolataimat ebben a videóban.)

A Forbes cikkének ezen a pontján akadtam fenn először: „[a befektetők] ugyanoda jutnának egy osztalékot nem fizető részvény esetén a pozíciójuk évi 5 százalékának eladásával, mintha a vállalat évi 5 százalék osztalékot fizet.” Amennyiben osztalékot nem fizető részvénybe fektetsz, abban az esetben a teljes hozamodat az árfolyamváltozás fogja adni. Ha az éves megélhetési költségeid fedezéséhez a portfóliód jelenlegi értékének 5%-át kell realizálnod (csak hogy a cikkben említett példánál maradjunk), akkor játssz el a gondolattal, hogy mit kellene tenned egy csúcsra járatott, túlértékelt részvénypiacon, és mit diktálna ez a felvetett „recept” egy agyonvert piacon! Pont akkor kell majd tömegével kiszórnod a részvényeidet, amikor reklámárra vannak leárazva. Neked viszont szükséged van az adott X összegre a megélhetésedhez, ezért több darab részvényt kell eladnod, hogy a nyomott árfolyam és az eladott darabszám szorzataként meglegyen a kellő mennyiségű pénzed. Túlértékelt piacon épp az ellenkezőjét tennéd: elég lenne kevés részvényt eladnod az extrém magas áron, hogy fedezve legyen a megélhetésed. Számomra ez a megközelítés totálisan szembemegy a józanésszel! Én agyonvert piacon két kézzel vásárolok (nem pedig „végkiárusítást tartok”), extrém túlértékeltség esetén pedig bátran eladok.

Semmi nem fekete-fehér, ezért mindössze arra biztatlak, hogy gondold át a fenti felvetést, mielőtt vakon elfogadod a Forbes-cikkben leírtakat! Esetleg az osztalékos és osztalék nélküli befektetési verzió pszichológiai oldalán is töprengj kicsit! Hogy éreznéd magad, amikor egy piaci összeomláskor tömegével kellene kiszórnod az alulárazott részvényeidet, hogy fizetni tudd a számláidat? (Én ekkor legalább a befolyó osztalékaim erejéig vásárolni fogok, és egész más életérzéssel leszek jelen a piacon, mint az osztalék nélkül befektetők többsége.)

Végre valaki leírta itthon is!

A részvény nem kötvény. Egyáltalán nincs rá garancia, hogy visszakapod azt a pénzed, amit beletettél, a részvény osztaléka pedig nem egyenértékű egy kötvény kamatával! Egy részvény esetén akkor van rá komoly esélyed, hogy hosszú távon (ami számomra legalább 10 évet jelent) magasabb legyen az árfolyama, mint amennyiért vetted, ha időközben nőtt a mögöttes vállalat pénztermelő képessége, és véletlenül se túlárazottan vásároltál. (Nem mondtam ezzel újat a teljes hozam komponenseit bemutató videóhoz képest: a pénztermelő képesség és az értékeltségi szorzó alakítja az árfolyamot.) Sajnos a nulla közeli kamatok világa valóban tömegeket terelt a semmit nem fizető kötvényektől a részvények piacára, azon belül is a kiszámítható osztalékot fizető papírokhoz. Számtalanszor írtam és beszéltem már arról, hogy ez a tőkeáramlás túlértékeltté tette a legtöbb stabil osztalékfizető részvényt, melyek így már nem számítanak jó befektetésnek a mai piacon. (Egyedi céges sztorik azért szerencsére továbbra is vannak, ahogy a FALCON hírlevélben és ebben a legutóbbi Seeking Alpha cikkemben láthatod is őket, azonban tény, hogy nem kínálja tálcán a piac tömegével a leárazott minőségi osztalékrészvényeket.) Divat lett az osztalékbefektetés, ezzel együtt a divat szó jelentésében számomra az is benne foglaltatik, hogy ez nem lesz így örökké. Már alig várom, hogy a kamatok összeesése nyomán tévedésből osztalékrészvényekbe menekülő befektetők tőkéje meginduljon az ellenkező irányba. (Ezt sem először olvasod, hallod tőlem…)

A szerző azon megállapításával is teljesen egyetértek, hogy a tőzsdei vállalatok vezetőségét sem hagyta érintetlenül az osztalékbefektetés divatba jötte: sokan még akkor is az „osztalékemelő kirakatot” rendezgetik, amikor a háttérben az üzletmenet már nem támogatja az ilyen döntéseket. Más kérdés, hogy egy értelmes osztalékbefektető ezt nem nézi csukott szemmel, ha legalább az Osztalékból szabadon című könyvben leírt egyszerű gondolatmenetet magáévá tette. (Az osztalék fedezettségét, a vállalat által termelt free cash flow nagyságát nem rossz ötlet nyomon követni a tartási idő alatt. Hosszú távon ez ugyanis nem tud elválni az osztalékfizetéstől.)

Ha alapkezelő lennék, nekem is ezt kellene írnom

Ez az a mondat, ahol számomra felszínre került a cikk motivációja: „Jobban teszi a befektető, ha nem az osztalékok látszólagos biztonságából merít nyugalmat a részvények hosszú távú tartásához, hanem az üzletmenet, a hosszú távú cash-flow és eredménytermelés megértéséből.” Azt gondolom, hogy az emberek 90%-a (vagy még több) ezen a ponton a következő üzenetet hámozza ki a szakember soraiból: „Jóval mélyebben meg kellene érteni olyan dolgokat, amikről fogalmam sincs, úgyhogy számomra az önálló befektetés esélytelen, hiába tűnt az osztalékos megközelítés megvalósíthatónak”. Egy alapkezelőnek nyilván az az érdeke, hogy meggyőzzön Téged, add oda a pénzed neki, mert Te úgysem tudod kezelni, ő pedig profi ebben.

A számok ugyanakkor sajnos azt mutatják, hogy az aktív vagyonkezelés (amiben vélhetően a Forbes-cikk szerzője is érdekelt) a legritkább esetben képes olyan teljesítményt nyújtani, hogy megszolgálja a díját. Hangsúlyozom, hogy a vendégszerző cégének termékeit nem ismerem, a nemrég elhunyt Vanguard alapító John C. Bogle könyveit és az OsztalékPortólió YouTube csatornáján elérhető ingyenes videókat ugyanakkor erősen ajánlom mindenkinek, aki befektetési alapba tenné a pénzét. (Fogadok veled, hogy ha a saját kezedbe veszed a rendszeres megtakarításaid nyomán képződő vagyon kezelését, és semmi mást nem csinálsz vele, csak azt, amit egy általános iskolás is meg tud tanulni az Osztalékból szabadon könyvből, akkor tíz év múlva előrébb fogsz tartani, mint ha egy alapkezelőnek adod a pénzed. Még akkor is így gondolom, ha az első fázisban, a tanulás periódusában menthetetlenül fogsz hibákat elkövetni. Évtizedes távon a legdrágább hibád, ha másra tolod a pénzed kezelésének felelősségét. De igazából már ezt is századjára hallod tőlem…)

A tyúk-tojás probléma

A Forbes-cikkben felvetett tyúk-tojás probléma arra késztetett, hogy előkeressem, mit írtam a 2015-ben megjelent Osztalékból szabadon könyvben, konkrétan a 173-174. oldalakon. Nem fogok rendszert csinálni abból, hogy magamat idézem, ezt viszont szeretném változatlan formában megosztani.

Ezt ugyan sehol nem láttam leírva, mégis vállalom, és felvetek egy érdekes gondolatot vagy inkább kérdést. Mi van akkor, ha a könyv elején hivatkozott számos kutatás – melyek az osztalékfizető és osztalékaikat folyamatosan emelő vállalatok részvényeinek felülteljesítését támasztották alá – mindvégig nem a „helyes”, a teljesítmény mögött álló magyarázóváltozót vizsgálta? Mi van akkor, ha a felülteljesítést a free cash flow (ezáltal az osztalékfizető képesség) folyamatos növekedése magyarázza, és ennek „csak” egy tünete, hogy az egyre több pluszpénzből idővel valóban osztalékot is fizetnek ezek a cégek, ráadásul egyre többet?

Kifejezetten azon a véleményen vagyok, hogy a készpénztermelés a lényeg, az évtizedek óta évről évre emelkedő osztalék pedig annak szem elől téveszthetetlen tünete, hogy tulajdonosai számára értéket teremt a vállalat. Korábban érintőlegesen írtam már, hogy a „value investor” tábor a free cash flow-ra és a készpénztermelő képességet jellemző hasonló mutatókra fókuszál, miközben arra számítanak, hogy beárazódik a részvényekbe ezen képesség növekedése.

Semmi gond nincs ezzel a megközelítéssel, azonban maga Warren Buffett is azt részesíti előnyben, ha nincs 100%-osan kitéve a piaci hangulatnak, ezáltal jobban szereti azokat a befektetéseket, melyek folyamatosan pénzt tesznek a zsebébe. Ő ezt kétféleképpen tudja megvalósítani: tőzsdén kívüli, teljes cégeket vesz meg, illetve osztalékfizető vállalatok részvényeit vásárolja. Többségünk számára ez a második út tűnik kivitelezhetőbbnek.

Elfogadom, hogy az osztalék „csak” a minőségi működés, az értékteremtés tünete, és nem magyarázója, ezzel együtt csodálatos egybeesésnek tartom, hogy épp erre a „tünetre” van szükségem, hogy szabadon élhessek a befektetéseim által termelt kiszámítható pénzáramlásból. Számomra ezért a „value investing” és az osztalékfókuszú befektetés egyáltalán nincs ellentmondásban egymással, sőt, tökéletesen egy irányba mutatnak. Míg azonban osztalékból tudok fizetni a pénztárnál, addig a free cash flow-ról legfeljebb beszélni tudok, miközben növekedésének hosszú távon történő beárazódásában reménykedem. (Nem vitatom, hogy egy osztalékot nem fizető részvény esetén, amelynek növekvő készpénztermelő képessége folyamatosan beárazódik, pénzhez juthatok időnként néhány részvény eladásával is, ekkor azonban már kitettem magam a piaci hangulat hatásának. Egy esetleges tőzsdei pánik idején több részvényt kellene eladnom nyomott áron a megszokott megélhetési költségem fedezéséhez, mint túlzott eufória idején. Ha belegondolsz, ez teljesen ellentétes a racionális befektetői viselkedéssel.)

Én is arra a következtetésre jutottam négy évvel ezelőtt, hogy nem attól lesz jó egy vállalat, mert fizet osztalékot, viszont a jó minőségű vállalatok közül rengetegen fizetnek, ezáltal az osztalékmúlt (mint tünet) segíthet a megfelelő befektetési célpontok azonosításában. A számlámra rendszeresen beérkező osztalék pedig legyen csupán a kellemes mellékhatás, ami csak úgy mellékesen anyagilag függetlenné tesz.

Ezt viszont talán nem kellett volna így leírni

A Forbes-cikk számomra egészen addig rendben volt szakmailag, amíg a végén azt nem sugallja, hogy „van jobb az osztalékfizetésnél”, az a jobb valami pedig nem más, mint a sajátrészvény visszavásárlás. Véleményem szerint azt kijelenteni, hogy a sajátrészvény visszavásárlás mindig jobb, mint az osztalékfizetés, legalább annyira komoly hiba, mint ennek a fordítottját állítani. (A McDonald’s optimális tőkeallokációra törekvő vezetősége például a korábban említett árfolyam feleződés példája esetén elgondolkodhatna rajta, hogy az alulértékelt sajátrészvények visszavásárlása több értéket teremt-e a tulajdonosok számára, mint az osztalék emelése. A mai árfolyam mellett ugyanakkor egész más lenne ennek a gondolkodásnak az eredménye, szerintem… Az optimális tőkeallokációs döntés mindig az adott szituáció függvénye, nem léteznek univerzális igazságok!)

Nem ragozom ezt tovább, a 2019. februári FALCON hírlevél bevezetőjében sorra vettem a tőkeallokáció lehetőségeit, így az egyszerűség kedvéért megosztom az ebből készült magyar nyelvű összefoglaló videót. Ez is prémium anyag volt, most ingyenesen eléred: https://youtu.be/eY94E1dMzAs

Soha nem állítottam, hogy az osztalék a tőkeallokáció legjobb formája. Ha egytől egyig elolvasod és megnézed az ebben az írásban hivatkozott anyagokat, akkor egész biztosan kitisztul a kép, és talán másként ítéled majd meg a jövőben megjelenő osztalékos „szakértői” írásokat. Amíg divatirányzat az osztalékbefektetés, addig várhatóan nem lesz hiány hasonló cikkekben, ha viszont a befektetői magabiztosságod pusztán arra épül, hogy „Dávid majd úgyis reagál rá, és megnyugtat”, akkor ideje újragondolnod a vagyonépítési terved! Egyébként pedig nem létezik egyetlen, mindenki számára ideális befektetési stratégia. Én arról a megközelítésről tudok hitelesen írni és előadni, ami számomra működik. Az előnyei mellett tisztában vagyok a hátrányaival is, és utóbbiakról ugyanúgy nyíltan beszélek. Azt a döntést viszont nem szeretném helyetted meghozni, hogy a Te céljaidhoz és lehetőségeidhez passzol-e az, amit én csinálok. Nemzetközi szinten tízezres tömegnek tudtam már segíteni, hogy rendszerben lássa azt a tudást, ami közelebb viheti a pénzügyi szabadsághoz, ezzel együtt sose mondtam azt, hogy ezen végcél elérése csak úgy lehetséges, ahogy én csinálom. Arról beszélek, amit napról napra a gyakorlatban is művelek, és mindezt rejtett motivációk nélkül teszem (csak tudásanyagot és döntéstámogató hírlevelet vehetsz tőlem, mást nem „árulok”). Nem lenne rossz, ha mások ajánlatát és szakértői írásait is a mögöttes motivációik feltárásával értékelnéd, az élet minden területén.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes