Többször hangsúlyoztam az évek során, hogy nem követem napi szinten a részvényportfólióm értékének ingadozását, arra viszont álmomból felkeltve is azonnal tudnék válaszolni, hogy mennyi a havi átlagos nettó osztalékbevételem. Már a portfólióm építésének kezdetekor is kizárólag erre az egyetlen értékre, ennek fokozatos növelésére fókuszáltam, így azt is volt alkalmam megtapasztalni, milyen hibákhoz vezethet ez a hozzáállás. Gondolatébresztő írás következik, ami elsősorban gyakorló osztalékbefektetők számára lehet hasznos.

Te tudod, hogy mennyi az annyi?

A havi átlagos nettó osztalékbevétel számításánál az éves osztaléktömegből levonom a személyi jövedelemadót, valamint a kimaxolt szochót is. (Ezen tételek megfizetése nem fakultatív! A hozzám érkező kérdések miatt szeretném ezt kiemelni.) Az így kapott éves nettó osztalékmennyiséget osztom el simán 12-vel, hogy lássam a havi átlagot. Ez a „célszámom”, melynek növelése korábban szinte mindenek felett állt.

Végiggondoltad már, hogy mitől nőhet ez az érték? Alapvetően három tényezőtől: a portfóliódban szereplő cégek osztalékemeléseitől (ez a portfóliód organikus osztaléknövekedése), a visszaforgatott osztalékaid befektetésétől, továbbá az újonnan befektetésre kerülő megtakarításaid által. Ha ezt belátod, érdemes lehet különbontva kezelni az organikus növekedés komponenst, mivel önmagában csak a „célszámodra” fókuszálva elég sok infó rejtve marad. Az organikus növekedés mértéke azért fontos, mert sokak esetében az a kitűzött cél, hogy ha majd „nyugdíjba mennek”, akkor a kapott osztalékokat felélik, ennek megfelelően az organikus osztaléknövekedési ütemnek lépést kellene tartania az inflációval, hogy a „nyugdíjas” életszínvonal ne csökkenjen az évek múlásával. (Ráadásul a valós inflációval lenne jó lépést tartania, nem a statisztikailag kimutatott, világszerte mesterségesen lefelé torzított értékekkel!)

Az organikus osztaléknövekedési ütem tehát nem mutat mást, mint hogy mennyivel nőtt volna a portfóliód által megtermelt osztalék mennyisége az egyik évről a másikra, ha a két mérési időpont között semmilyen változás nem történt volna a portfóliódban. (Azaz nem tettél be plusz pénzt, nem vettél a kapott osztalékokból új részvényt, és nem is változtattál a portfólióban szereplő részvények súlyozásán.) Ha érted, mit jelent az organikus növekedés, akkor már nem túl bonyolult kiszámolni. Annyi a teendő, hogy pl. december 31-én, még a szilveszteri italozás megkezdése előtt szépen bemásolod az osztalékos táblázatod egy új munkalapjára a portfóliód aktuális összetételét. Csak annak kell szerepelnie ezen a munkalapon, hogy melyik részvényből hány darabbal rendelkezel, és melyik esetében mennyi az előretekintő (!) 12 havi osztalék mértéke. Ezekből a számokból szépen kiszámolod, hogy összességében mennyi pénzt „ígértek” neked a portfóliódban szereplő vállalatok a következő évre. Pontosan egy év múlva már két dolgod lesz. Elsőként be kellene írnod az addigra 12 hónapja érintetlenül pihenő munkalapra az akkor aktuális előretekintő 12 havi osztalékokat az adott részvények mellé. Összesítesz egyet, és szépen eléd tárul, hogy hány százalékkal változott volna az ígért osztaléktömeg egy év leforgása alatt, ha a portfóliódban semmilyen változás nem következik be. A második teendőd (még mindig a komolyabb szilveszterezés előtt), hogy egy új munkalapon lemented a portfóliód aktuális állását, hogy egy év múlva megint ránézhess erre a hasznos infóra.

A portfóliód organikus osztaléknövekedési üteme elég komoly üzenetet tud hordozni. Megmutathatja például, hogy teljes önámításban vagy, és egy magas hozamú, szinte növekedés nélküli portfólió felé csúsztál el. (Ahogy az induló osztalékbefektetők túlnyomó többsége teszi.) Végezetül egy vallomás: eddig nem számoltam ilyet a saját portfóliómra, de ez nem jelenti azt, hogy neked se kellene. Szerintem abszolút indokolt és gyorsan elvégezhető művelet.

Ha már árnyoldal, gondolkodj árnyalatokban!

A túlzott osztalékfókusz egyik árnyoldala, hogy rá tud venni a portfóliódban szereplő, időközben felértékelődött (ezáltal alacsony hozamúra süllyedt) pozíciók folyamatos lecserélgetésére, illetve az újonnan befizetett pénzed magas induló hozamú célpontok felé allokálására. Ha végiggondolod, mindkét említett lépés által szépen tudod növelni a „célcellában” szereplő havi átlagos nettó osztalék értékedet, csak éppen hosszú távon magad ellen dolgozol…

Miért mondom ezt? Azért, mert a mai hozamkörnyezetben, amikor (már sok évvel ezelőtt) megindult a nullához közeli hozamú kötvények felől a tőkeáramlás az osztalékrészvények irányába, akkor először a nagyon stabil osztalékfizetőket, a nagy neveket részesítették előnyben a befektetők. (Praktikusan az osztalékaikat több évtizede menetrendszerűen emelő vállalatok részvényeire gondolok, melyeket sokan – tévesen – kötvényhelyettesítőként kezelnek.) Amikor viszont ennek a minőségi részvénykörnek az ára és értékeltsége a megnövekedett kereslet hatására felszaladt, akkor a kötvények felől áramló tőke már az eggyel alacsonyabb minőségi kategóriában keresett és talált magának helyet a részvénypiacon. Ez a folyamat évek óta tart, így a fantáziádra bízom, hogy szerinted melyik minőségi kategóriában lehet a mai részvénypiacon magas induló osztalékhozamú részvényeket találni. (Az amerikai piacról beszélek, mert azt követem, azon fektetek be.)

Az tehát teljesen normális, hogy egy csúcsminőségű osztalékbajnok cég részvényeiben ücsörögve azt tapasztaltad, hogy tetemes lebegő, nem realizált árfolyamnyereséged keletkezett, miközben az osztalék kevésbé gyorsan nőtt, mint az árfolyam, ezáltal a pillanatnyi osztalékhozam nem túl vonzó szintre csökkent. (Két megjegyzés ezzel kapcsolatban. A befektetett tőkédre vetített osztalékhozam ettől még nem csökkent, mivel a vállalat nem csökkentette az osztalékát. Az osztalék viszont nem tudott lépést tartani az eufórikus hangulat által generált árfolyam emelkedés mértékével, mivel az osztalék mögött valódi üzleti teljesítménynek kell lennie! Fenntartható osztalékot csak megtermelt nyereségből, helyesebben „szabad készpénzáramlásból” lehet fizetni.) Ahányszor az itt körülírtnak megfelelő helyzetekben úgy döntesz, hogy eladod a felértékelődött minőségi részvénypozíciódat, és inkább új részvényben, nyilván magasabb osztalékhozam mellett dolgoztatod tovább a pénzed, annyiszor változtatod meg a portfóliód kockázati profilját! Nem éppen jó irányba…

Ha sokáig követed ezt a gyakorlatot, akkor az egyszer majd elkerülhetetlenül megérkező negatív irányú részvénypiaci korrekció idején azon veheted észre magad, hogy az egykor valóban defenzív, minőségi részvényekből álló portfóliód helyett egy „szemétkupac” tetejéről nézed az összeomlást, amiben ráadásul a te részvényeid még a piaci átlagnál is jobban kivehetik a részüket. (Igazi pánik esetén épp azok a defenzív papírok szoktak felülteljesíteni, amiket ma igyekszel lecserélni, hogy feljebb tornázd a táblázatban a havi átlagos nettó osztalékbevételedet tartalmazó „célcellát”.)

Peter Lych-től kezdve Warren Buffett-ig számos neves befektető jellemezte már a fent körülírt hozzáállást úgy, hogy a portfóliódban szereplő gyomokat öntözöd, a virágokat pedig kitépkeded. A jól teljesítő pozícióidat levágod, és rosszabb cégekbe teszed át a tőkédet.

Ha azon kapod magad, hogy túlságosan ráfixálódsz a „célcelládra”, ahogy ez egy időben rám is jellemző volt, akkor azt javaslom, hogy hozz egy szabályt a portfóliód összetételét illetően! A részvényeket alapvetően három kategóriába lehet besorolni induló hozam és (jobb híján) múltbeli osztalékemelési ütem alapján: magas hozam mellett jelképes mértékű növekedést kínáló jelöltek, nagyjából a piaci átlaghozam mellett közepes növekedéssel kecsegtető jelöltek, valamint a gyors növekedés, alacsony induló hozam kombinációját kínáló részvények. Szerintem akkor jó és kiegyensúlyozott egy osztalékportfólió, ha ezen kategóriák közül egyik felé se billen el. (Van bátorságod ilyen szempontból ránézni a saját portfóliódra?) Érdemes lehet tehát határokat szabnod, és ha egy kategóriából már „kimerítetted a kereted” (ez a kategória pedig nyilván a magas induló hozamú lesz), akkor bizony az új tőkét máshova kellene allokálnod. Nyilván adódnak olyan piaci helyzetek, amikor a háromból kifejezetten az egyik kategória jelöltjei forognak vonzónak tűnő értékeltség mellett, többek között ezért sem lehet egy csapásra, pillanatok alatt stabil osztalékportfóliót építeni. Mivel mindig csak az „akciós”, minőségi árut szeretnénk megvenni, el kell fogadnunk, hogy a portfólió építés egy türelmet és fegyelmet igénylő, sok éves folyamat. (Ha szeretnél ráérezni arra, milyen összefüggés van az induló osztalékhozam, az osztaléknövekedés üteme és a „célcellád” értéke között, akkor érdemes lehet játszanod ezzel a kalkulátorral. Időnként változik a linkje, ezért ha nem éred el, keress rá a „Miller Howard Investments YOI Calculator” kifejezésre! Semmilyen kapcsolatom nincs ezzel a céggel, csak egyszerűbb téged egy működő, vizuális illusztráció terén is rendben lévő kalkulátorra irányítanom, mint arról győzködnöm, hogy rakj össze magadnak egy ilyen táblázatot.)

"De hiszen már előre megkerestem vele sok évnyi osztalékot"

Sokszor kaptam már olyan emailt, amiben arról győzköd a levélíró, hogy ő bizony jó döntést hoz, amikor eladja azokat a részvényeit, amikkel akkora pluszban van, hogy már előre „behoztak” neki X évnyi osztalékot. Nem vagyok meggyőzhető ebben a kérdésben, mert az ilyen gondolatmenet által szült eladási döntések többsége évek múltán egyértelműen hibásnak fog bizonyulni. (Ez épp a „virágok levágása, gyomok öntözése” mentalitás.)

Praktikus kérdésem a felvetéssel kapcsolatban, hogy mégis hány évnyi „előre megtermelt” osztalék az az árfolyamnyereség, ahol eladsz? Miért pont ott húztad meg a határt? Biztosan túlértékelt az adott részvény egy ilyen szituációban akkor is, ha eredetileg „reklámáron” vetted? Át tudod tenni a tőkét tényleg ugyanolyan minőségi színvonalon lévő részvénybe, ami ráadásul magasabb induló hozamot kínál, mégis leárazott? (Ez utóbbi „reinvestment risk” az oka annak, hogy ma több, túlértékeltségbe hajló pozíciómat is inkább tartom az eladás helyett.)

Konkrét részvénynév említése nélkül, egy példa a saját portfóliómból: 2016-ban vásároltam egy egészségügyi szektorban tevékenykedő vállalat részvényéből, 4.5%-os induló osztalékhozammal. Teltek az évek, és a kapcsolódó hírek folyamatos követése által egyre jobban megismertem a céget. 2018-ban ott tartott az adott pozícióm, hogy 54%-os lebegő nyereségem volt rajta, azaz az akkori osztalékhozama alapján elmondhattam, hogy csaknem 13 évnyi osztalékot előre bezsebelhetnék az eladással. Másképp döntöttem: még 54%-os pluszban is inkább rávettem a pozíciómra, mert alulértékeltnek láttam a részvényt, kimagaslóan jó növekedési karakterisztikákkal. (Nem bántam meg.)

Elég komoly csapda, ha az „eladás által előre zsebre tehető osztalékok” alapján hozol eladási döntéseket. Egy ilyen szabállyal könnyen teret engedhetsz annak, hogy megideologizáld a portfóliód átrendezgetését célzó túlzott aktivitást, amivel az egész buy-and-hold osztalékfókuszú stratégiát aláásod. Bele se gondolsz, hogy minden egyes módosítással változik a portfóliód kockázati besorolása (a fent leírtaknak megfelelően a mai piacon leginkább rossz irányba, mivel vonzó induló osztalékhozamot csak az alacsonyabb minőségi kategóriákban találsz). Örülsz a táblázatban szereplő „célcellád” átmeneti növekedésének, aztán amikor eljön az igazság pillanata a részvénypiacon, és valós minőségüknek megfelelően árazódnak az addigra csúcskategóriásnak a „cserék” eredményeként nem éppen nevezhető részvényeid, akkor majd elmondod, hogy „nem is működik ez az osztalékos irány”. Nem, valóban nem működik. Ha eleve rosszul csinálod, mert „nullkilométeresen” is jobban akarod tudni annál, aki tapasztalt, akkor számodra tényleg nem fog működni. Amikor 1.76% az S&P 500 index osztalékhozama, akkor illúzió, hogy 3-3.5%-nál magasabb induló hozammal tudsz stabil, konzervatív kockázati profilú portfóliót építeni. (Sőt, talán már inkább 2.5-3% közé reális lőni.) A teljes hozam viszont nem pusztán az induló osztalékhozamból áll, van további két komponense, amiket nem kellene figyelmen kívül hagynod! Többször írtam és beszéltem már erről. (A részvényeladás, profitrealizálás potenciális adóhatását ezúttal szándékosan „vettem ki a képletből”, mivel ez számlatípustól is függhet. Egyébként is csak tovább rontaná az eladási döntés indokolhatóságát.) Véletlenül se akartalak semmiről meggyőzni, inkább csak elgondolkodtatni.

Egy év kemény munka, mindössze néhány emberért?

A napokban sikerült végre elérhetővé tennem a „Mindent a részvénybefektetésről” című képzést, amit majdnem egy év alatt vettünk fel, és 43 óránál is hosszabb anyag lett. Kaptam bőven reakciókat, ezért szeretnék néhány félreértést eloszlatni.

A képzés anyagát kizárólag azért hoztam létre, mert nagyon zavart, hogy ha velem bármi történik, akkor csak az osztalékos megközelítést adtam tovább, minden mást „viszek magammal”. Az egyetlen motiváció az volt, hogy „kitegyem a polcra” elérhető formában a teljes tudást, amit eddig megszereztem. Nem akarom erőből eladni senkinek, nem fogom leakciózni, és nem zavarna az sem, ha senkinek nem kellene. Továbbadtam, és számomra ezzel lezárult a projekt. (Nyilván nem lesz belőle tömegtermék, az viszont már most látszik, hogy igenis vannak, akik bíznak bennem annyira, hogy bevállalják ezt a kb. egy éves „vezetett tanulást”.)

Szerintem ugyanakkor az OsztalékPortfólió oldalra mostanában becsöppenőknek még véletlenül se egy ilyen komplex képzéssel kellene kezdeniük. Külső szemlélőként én biztosan igyekeznék minél olcsóbban (vagy lehetőleg ingyen) képet alkotni a pénzügyi témában hozzám beszélő ember hitelességéről, mondanivalójának érthetőségéről. Az oldal fejlődésének öt éve alatt kialakult egy lépcső, egy folyamat, amit érdemesnek tartok végigjárni:

• Elsőként indokolt megnézni az „Egyszerűen az osztalékbefektetésről” című egy órás, ingyenes videót. Ha egy órát is sajnálsz rá, akkor biztosan nem neked szól, amiről beszélek, ahogyan befektetek.
• Ha a videó után úgy érzed, hogy az osztalékos megközelítés telibe talált, akkor indokolt elolvasnod az „Osztalékból szabadon” könyvet, amivel még mindig csak 2-3 ezer forintot „kockáztatsz”.
• Ha már a videó után úgy érzed, hogy szívesen tanulnál tőlem, de ez a részvényválogatás nem neked való, akkor talán az Automatizált vagyonépítés tréning videói megszólíthatnak.
• Ha még az osztalékos könyv is kevés volt számodra, mert még mélyebben át akarod látni az osztalékbefektetést, ezen stratégia alapján akarod kezelni a rendszeres megtakarításaidat, akkor érdemes lehet ránézned a 10 órás osztalékos videótréningre.
• Végül, ha már a fentiek közül feldolgoztad a leginkább neked szóló anyagokat, és meggyőződtél róla, hogy sokkal komolyabban akarsz foglalkozni a részvénybefektetéssel, akkor és csak akkor szól neked a napokban megjelent „Mindent a részvénybefektetésről” anyag. Amennyiben tehát ez az első „termékem”, amivel szembetalálkozol, akkor szerintem egyelőre ne vedd meg, ne ezzel kezdd!

Számomra az a fontos, hogy a fenti rövid felsorolás eredményeképpen mára minden tudást elérhetővé tettem, ami engem az életem pénzügyi területén célba juttatott. Innentől fogva a saját önálló döntéseden múlik, hogy ezek közül mit veszel le a polcról. Eddig se voltam nyomulós értékesítő, ezután se fogsz mindenféle akciókat és sürgető ajánlatokat kapni tőlem. Már önmagában attól jól alszom, hogy ezek az anyagok megjelentek, és bárki számára elérhetők, aki tenni akar a pénzügyi jövőjéért.

Az OsztalékPortfólió minden korábbi hírlevele ITT érhető el. 

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes