Igyekszem rövidre fogni, de úgy érzem, hogy a hozzám tömegével érkező levelek alapján meg kell osztanom néhány gondolatot. A kérdéseket és felvetéseket olvasva az az érzésem, mintha sokan egy párhuzamos univerzumban élnének, ahol simán előfordulhat, hogy egy bunkerben bekkelik ki a világgazdaság totális, elhúzódó leállását, miközben az osztalékaik zavartalanul ömlenek be a számlájukra. Felvállalom, hogy én leszek a rossz hír hozója… vagy legalábbis az, aki elgondolkodtat.

Vissza az alapokhoz!

Egy vállalat akkor tud osztalékot fizetni, ha van olyan pénz a számláján, amit át tud utalni a tulajdonosainak, részvényeseinek. Ideális esetben ez a pénz a vállalat üzleti működéséből termelődik, átmeneti ideig (!) ugyanakkor lehet osztalékot fizetni hitelfelvétel, eszközértékesítés vagy éppen a korábban felhalmozott készpénzállomány segítségével is. Átmeneti ideig, ezek a források ugyanis végesek! Fenntartható osztalékfizetés tehát kizárólag olyan üzleti teljesítmény mellett lehetséges, melynek keretében a vállalat működésének szinten tartásához szükséges pénz mellett keletkezik „plusz pénz” is, amit ki lehet fizetni osztalékként anélkül, hogy a vállalat versenypozíciója romlana. (Azaz nem a cég jövőjét éljük fel a most kifizetett osztalékok formájában.)

Ha elhúzódó gazdasági leállást vársz

Ezerszer kommunikáltam már a fentieket (könyv, előadás, képzési anyag és mindenféle formában). Ha azt a nézetet vallod, hogy évekre bekészletezel otthon, mert ilyen szinten elhúzódó gazdasági leállást vizionálsz, eközben viszont a biztos osztalék reményében vásárolod a neves vállalatok részvényeit, akkor egyfajta tudathasadásos állapotban élsz.

Szerinted, ha bezárják a plázákat és hónapokig senki nem mehet a közelükbe, akkor mégis honnan lesz pénze a plázát üzemeltető ingatlanos vállalatnak? (Amibe a magas osztalékhozama mellett ma szeretnél befektetni.) És ha nem lesz pénze, akkor szerinted felvállalja majd a vezetősége, hogy a fent említett átmeneti megoldások segítségével fedezze az osztalékaid kifizetését, vagy inkább azt mondja majd, hogy ebben a rendkívüli helyzetben az a prudens üzleti döntés, ha felfüggesztik az osztalékfizetést? (Egy ilyen döntés rengeteg tényezőtől függ, és még véletlenül se szeretném azt a látszatot kelteni, hogy tudnám, miként fog határozni az adott plázás cég menedzsmentje. Azt viszont látni kell, hogy ha te sok hónapnyi teljes vesztegzárra számítasz, akkor ez a kérdés nagyon reálisan felmerül! És nem csak az ingatlanportfóliót üzemeltető vállalatoknál, hanem szinte mindegyik cégnél, amit negatívan érintenek az otthon maradó fogyasztók. Elég hosszú ez a lista, szerintem…)

Akkor most mit lehet csinálni?

Felvállalom, hogy én a mai piaci szituációban is vásárolom az osztalékrészvényeket, ugyanakkor annak tudatában teszem ezt, hogy ha a vírushelyzet fokozódik, elhúzódik, akkor bizony belenézhetek néhány osztalékcsökkentésbe. Amíg az adott vállalatok hosszú távú kilátásait megfelelőnek ítélem meg, nem fogok eladni egy osztalékcsökkentési bejelentésre. (Gondolhatod ezt másképp, a lényeg, hogy gondolkodj!)

Adódhat olyan helyzet, melyben kifejezetten csapnivaló tőkeallokációs döntés az osztalékfizetés zavartalan folytatása, mert egész egyszerűen nagyságrendekkel nagyobb tulajdonosi érték teremthető például sajátrészvény visszavásárlások vagy éppen agyonvert értékeltség mellett megvalósítható felvásárlások által. (Sokat beszélgettünk erről a „Mindent a részvénybefektetésről” című 43 órás képzés keretében. A bunkerben pont van időd feldolgozni az anyagot, ha szeretnéd…) Extrém szituációban számomra nem automatikus eladási jelzés egy osztalékcsökkentés. Komplexebben kell nézni egy vállalatot annál, hogy eddig fizetett x osztalékot, holnaptól pedig nem fog.

Vannak persze olyan cégek, melyek már számos recessziós periódust átvészeltek úgy, hogy közben még emelgették is az osztalékaikat. Értelemszerűen van egy elképzelésem arra vonatkozóan, hogy a mostani helyzet se hozza el a világvégét, ennek megfelelően én ésszerűnek tartom a minőségi részvények folyamatos, fokozatos gyűjtögetését a kialakult értékeltségi szinteken. Ha eközben te épp több éves készletet halmozol fel a bunkeredben, akkor a te világnézeteddel nem egyeztethető össze az, amit én befektetés címszó alatt csinálok. Skizofrén állapot lenne a két gondolatvilágot egymással párhuzamosan fenntartani.

Senki nem ússza meg, ha…

Még annyit teszek hozzá, hogy a gazdasági leállás (vagy erős lassulás) jelei azért már itthon is tetten érhetők. Számos ismerősöm megkapta a munkahelyén, hogy „ha leáll a cég, akkor nem lesz fizetés sem”. Ezek az emberek otthon fognak ülni, meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben.

Fontos ugyanakkor, hogy ha a világvége forgatókönyv keretében otthonülő, fizetésképtelen emberek milliót vizionálod, akkor azt is gondold át, hogy egy ilyen esetben nem nagyon lenne olyan, aki érintetlenül megúszhatja a helyzetet. Lehet, hogy eddig a fizetésed jelentette számodra a biztonságot, és most kell rájönnöd, hogy egyik napról a másikra elvehetik tőled. Lehet, hogy ingatlan bérleti díjakból éltél eddig, de ha nem lesznek fizetőképes bérlőid, azt megérzed. Élhettél osztalékból, de ha leállnak a vállalatok az ellátási láncok zavarai és a fizetőképes kereslet hiánya miatt, akkor az osztalékod is kevesebb lesz. A világvége forgatókönyvet egyszerűen nem lehet érintetlenül megúszni.

Nem vagyunk egyformák, ezért mindenféle győzködés nélkül mondom, hogy én azért kevésbé érzem kiszolgáltatottnak magam rengeteg osztalékfizető cég résztulajdonosaként, mintha egyszerűen a munkáltatóm kezében lenne a megélhetésem kulcsa. A jövőt egyikünk se látja, én viszont napról napra arra fogadok a részvénypiacon, hogy nem jön el a világvége. Ha igazam lesz, jól járok a befektetéseimmel. Ha tévedek, nagyobb problémáim is lesznek, mint az értékpapírszámlám egyenlege. Úgy gondolom, hogy ha legalább fél évig elhúzódik a gazdasági leállás vagy a nagyon alacsony szinten vergődés, akkor lesz osztalékcsökkentés a portfóliómban. Ezzel együtt azt valószínűsítem, hogy a teljes befektetési portfólióm szintjén ez nem lesz számottevő mértékű, a megélhetésemet semmiképp se fogja veszélybe sodorni. Egyetérteni véletlenül se muszáj, gondolkodni viszont mindig érdemes.