Sok szempontból másképp terveztem a 2021-es évet, mint ahogy alakult. Igyekszem úgy hozzáállni az élethez, hogy az aktuálisan leosztott lapokból hozzam ki a legtöbbet, ne pedig külső tényezőkre mutogassak, és bár ez nem mindig megy könnyen, szerintem összességében sikerült az idei nehézségekből, elakadásokból profitálnom. Ha más nem, egyelőre gondolatok, ötletek szintjén.

A nemzetközi könyvkiadás, az építkezés, a lassan javuló sportsérülésem miatti folyamatos vizsgálatok és gyógykezelések, valamint a FALCON Method hírlevél szolgáltatás hátterének átalakítása és az Intelligens Befektetők Klubjának elindítása rengeteg időt és energiát elvitt. Nyilván nem először tapasztaltam olyat, hogy nem tudok annyira a befektetési területre fókuszálni, amennyire szeretnék, de azért a 2021-ben standard mértékűnek számító „elterelődést” kifejezetten extrémnek éreztem. Emellett, vagy talán éppen ezért, az elmúlt év során nem egyszer vetődött fel bennem a kérdés, hogy egyáltalán mennyi időmet szeretném a befektetésekkel lekötni „a második félidőben”. (40 éves leszek márciusban, és bár a szó szoros értelmében nem tekintem ezt félidőnek, abban biztos vagyok, hogy az elmúlt 10-15 évhez képest szeretném látványosan áthelyezni a hangsúlyokat az életemben: jóval kevesebb munkára fordított idő mellett több kellene, hogy jusson a családra, baráti kapcsolatokra, élmények gyűjtésére.)

A mondanivalóm lényege (az oldal témája szempontjából), hogy ha adott egy élethelyzet, amiben nem tudom az időm és energiám megfelelő százalékát a befektetési területre fókuszálni, akkor vajon mennyire indokolt, hogy a teljes részvényportfóliómat saját magam kezelem, aktív megközelítésben? Kinőttem már abból, hogy elhiggyem a mesét, miszerint részmunkaidőben, fél kézzel is elverhetem a világ legjobb befektetőit, vagy éppen azokat a részvényindexeket, melyek túlteljesítésével mostanság ezen elit körnek is meggyűlik a baja. De akkor mégis mit kellene tennem? Több hónapnyi önvizsgálat és ötletelés alapján rajzolódott ki a következő „terv”.

Osztalékportfólió: Mindenképpen szükségem van egy stabil, osztaléktermelő lábra, mert az általa adott biztonságérzet jelentősen hozzájárul ahhoz, ahogy érzem magam. Megint más kérdés, hogy amíg a pénzben keresi valaki a biztonságérzetet, addig van még tere a komoly önmunkának. (Azt hittem, ezen a fejezeten már túlvagyok, de az építkezés ára és a megélhetési költségeim érezhető emelkedése felszínre hozta, hogy van még teendőm.) Egyelőre arra a következtetésre jutottam, hogy csak akkora szeletét kellene kitennie a teljes befektetési portfóliómban az osztaléktermelő résznek, hogy meg tudjak élni a kiszámíthatóan beérkező osztalékokból, ha egyszer a helyzet úgy kívánja. Nem látom értelmét ennél jelentősen nagyobbra növelni ezt a lábat, hiszen a „többlet” osztalékot úgyis visszaforgatnám, ezért pedig felesleges felvállalni a kifizetésével járó adóhátrányt. Mondhatnád persze, hogy jelenleg is értelmetlenül vállalom ezt, mivel az osztalék számomra „csak” egy biztonsági háló szerepét tölti be, és a gyakorlatban nem is veszem ki, hanem visszaforgatom a beérkező bevételeimet. Mindezt ráadásul nem TBSZ számlán teszem, hogy az instant hozzáférhetőség érzése is meglegyen. Engem ez megnyugtat. Nem a matematikailag optimális megoldásra törekszem, hanem a számomra megfelelőre, még akkor is, ha tudom, hogy egy TBSZ számlán épített EVA Monster részvénykosár bármikor átalakítható lenne osztaléktermelő portfólióra, ha a szükség úgy kívánja, addig viszont komoly adó- és talán hozamelőnyt is nyújtana az előbbi megoldás. Nekem szükségem van az osztalékos láb nyugalmára, neked talán nem. Nem vagyunk egyformák.

Az alább felsorolt többi komponens esetén ugyanakkor nem tudnék érveket felhozni a TBSZ ellen, így ezeket mindenképp ilyen számlakonstrukciókon tervezem tartani (vagy részben már most is tartom).

Minőségi, növekedési részvények: A FALCON Method hírlevélben EVA Monsternek nevezett kategória előnyeiről számos videóban beszéltem. Az osztalékportfólión túlmutató, az aktív részvény kiválasztási döntésemet igénylő területen egyértelműen az EVA Monster célpontokra fókuszálok. Ezeknél a portfólióelemeknél alapvető fontosságú az alapos monitoring és a rengeteg olvasással megtámogatott, szubjektív, kvalitatív értékítéletre alapozott döntéshozás, ezért ez egy rendkívül idő- és energiaigényes irány. (A nemzetközi hírlevelet követők által ismert Fallen Angel kategória esetemben akkor lehet igazán érdekes, ha a teljes hozam potenciáljának jelentős részét az osztalék komponens adja.)

Passzív pillér: Az élethelyzetem és a portfólióm nagysága egyaránt elgondolkodtatott, hogy abszolút indokolt lenne egy passzívabb lábat is kiépíteni. Passzív alatt itt nem kizárólag az olcsó indexkövető megoldásokat értem (lsd. Automatizált vagyonépítés képzés), hanem minden olyan instrumentumot, amivel nekem nincs különösebb teendőm. (A mögöttes stratégia és a konstrukció működésének megértése, valamint a végrehajtás minőségének monitorozása azért elengedhetetlen, szerintem.) Ide sorolom az EVA Monster megközelítést profin alkalmazó Fundsmith alapot, valamint annak kistestvérét, a Smithsont, továbbá megfelelő értékeltség esetén a Berkshire Hathaway részvényét is. Amelyik eszköznél lehetséges és releváns, az „accumulating”, azaz osztalékot nem fizető verziót veszem TBSZ számlára.

A fenti komponensek megcélzott súlyaival kapcsolatban hónapról hónapra változnak a gondolataim. Az osztalékos láb jelenleg a tőkém jelentős részét leköti (mert csak így tud racionális kockázati szint mellett megfelelő mértékű osztalékot termelni), az új befektetéseim többsége viszont a többi pillér erősítését szolgálta már 2021-ben is, és ez várhatóan a jövőben sem lesz másképp. A passzív láb pillanatnyilag még a teljes portfólióm 20%-át sem teszi ki (és nem is vettem még mindegyik tervezett eleméből), ennél pedig középtávon mindenképp nagyobb súlyt érdemel. Az osztalékrészvényeken túlmutató „aktívan kezelt” komponens súlya annak megfelelően fog alakulni, hogy mennyire érzem jónak magam ebben a minőségi-növekedési irányzatban, és hogy mennyire sikerül elkerülnöm a kiégést, ami szinte minden általam ismert befektetőt és elemzőt utolért.

Egész jól összefoglaltam a fentieket az elmúlt hetekben írt egyik válaszlevélben:

"Megtartok egy nagyon erős income (osztalékos) lábat, és emellett folyamatosan monitorozom a piacot Fallen Angel (mean reversion value play) és EVA Monster (erősen szelektált quality-growth) lehetőségekért. Az EVA Monster szűrési és elemzési eszköztárra a szerszámosládám plusz egy elemeként tekintek, amit megfelelő szituációkban nagyon eredményesen lehet használni. A portfólió súlyokat pedig (a fenti szegmensek között) mindig az aktuális piaci lehetőségek diktálják, szerintem."

Utóbbi alatt azt is értem, hogy a súlyok minden különösebb nehézség nélkül áthelyezhetők, így nem kell előre tökéletesen eltalálni a 20-30 év múlva kívánatos portfólió összetételt.

Ha bármi történik velem, az osztalékos láb nem igényel különösebb tudást, szinte mechanikusan menedzselhető, amennyiben az örököseim a megtartása mellett döntenek. A passzív láb teljes egészében békén hagyható, míg az aktívan összeválogatott EVA Monster részvénykosár hozzáértővé nevelt örökös híján szinte biztosan az eladás (és remélhetőleg a passzív lábba történő befektetés) sorsára jutna. Jövőre, 40 évesen szeretnék egy akkora összegű kockázati életbiztosítást kötni, hogy semmiképp ne kelljen időnyomás miatt elkapkodott portfólió átrendezési döntéseket hozniuk az örököseimnek. (Persze bőven több, mint 40 évet szeretnék még élni, de az élet 2021-ben is számos példát szolgáltatott arra, hogy bármi megtörténhet, bárkivel, bármikor.)

2022-ben a fókuszom egyértelműen az „aktív, EVA Monster” lábra és ezzel együtt a FALCON Method szolgáltatás fejlesztésére, a mögöttes csapatmunka még jobbá tételére fog irányulni. Ez a csapatmunka tette lehetővé, hogy a FALCON a fent sorolt „elterelődéseim” ellenére is tovább tudott fejlődni szakmailag (mélységben és lefedettségben egyaránt). Máté és Peti munkáját minden hírlevél előfizető nevében köszönöm, ahogy a háttérben „láthatatlanul” dolgozó több segítőét is!

A rajtam kívülálló körülmények közül az Interactive Brokers remélt TBSZ bevezetését jelölném meg, mint a jövőbeli céljaimat leginkább támogatót. A többi szereplő TBSZ konstrukcióját vagy nagyon drágának találom, vagy magában a szolgáltatóban nem bízom annyira, hogy szabad szemmel látható összeget szeretnék nála/náluk tartani. Ideje lenne, hogy az IB felkavarja ezt a piacot.

A „második félidőben” sem tervezek eltűnni, továbbra is szeretném segíteni és támogatni azt a közösséget, akik számára az általam képviselt befektetési megközelítés szimpatikus. Éppen azért fókuszálok a csapatépítésre, hogy fenntartható és rajtam túlmutató lehessen minden olyan képzés és kapcsolódó szolgáltatás, amiket hosszú távon értékesnek, megőrzendőnek tartok. (A „második félidőben” bekövetkező értékrendi eltolódásokat elég hatásosan bemutatja Wayne Dyer filmje: A váltás.) Igyekszem megtalálni azt az új egyensúlyi állapotot, ahol a legtöbbet adhatom magamból, miközben továbbra is a „belső iránytűm” szerint élek. Köszönöm az ezzel kapcsolatos megértésed és támogatásod. Kellemes ünnepeket kívánok!

Az OsztalékPortfólió minden korábbi hírlevele ITT érhető el.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes