Van egy hely a kenyai tengerparton fekvő Mombasa városában, ahova a legtöbb turista aligha téved el. Nehéz is lenne rátalálni, mivel semmilyen tábla nem jelzi a kapun, mi történik a falakon belül. Okkal.

A nemzetközi FALCON Method Hírlevél, valamint az Intelligens Befektetők Klubja ügyfélszolgálatát és háttér adminisztrációját ellátó Móni Kenyában él, általa jutottam el a bántalmazott gyerekekkel foglalkozó menedékotthonba. Mónival nagyjából 3 éve úgy dolgozunk együtt, hogy személyesen ezidáig nem találkoztunk. Az alapítványi tevékenységéről tudtam, és szerettem volna közelebbről is megnézni, mit csinálnak.

Pénteki látogatásunkkor 21 gyerek lakott az otthonban, közülük 3-at előző este hoztak be. A legfiatalabb egy 3 éves kisfiú, a legidősebb egy 17 éves lány. Mind a 21-en, kivétel nélkül, szexuális bántalmazás áldozatai. (A 3 éves fiú is.) Van köztük, akiket Kongóból és Tanzániából csempésztek Kenyába gyerekkereskedők, míg másokat a családjukból menekített ki a rendőrség és hozta el a „titkos” menedékhelyre.

Nem éreztem helyénvalónak, hogy fotózzam a gyerekeket (biztonsági okból talán nem is engedték volna), a rám szegeződő szempárokat viszont soha nem fogom elfelejteni. Mély és beszédes tekintetek voltak.

Kedvesen fogadtak minket, a gyerekek bemutatkoztak, énekeltek. Többségük nem beszél még angolul, Móni kenyai férjén keresztül mégis tudtunk valamelyest kommunikálni velük. Rövid látogatás volt, nem is bírtam volna hosszabbat. Minden pillanata szívszorító, nyomasztó, és miközben én képtelen lennék az otthon személyzetének munkájához hasonlót ellátni, segíteni szerencsére van lehetőségem.

A gyerekek legalább 3, legfeljebb 6 hónapot töltenek el a menedékotthonban. A lehetőségekhez képest segítenek feldolgozni a traumáikat, oktatást kapnak, a kezelést követően pedig vagy visszahelyezik őket a családjukba (ha nem ott érte őket a bántalmazás vagy a bántalmazó fél nincs már ott), vagy gyerekotthonba kerülnek, ahol gondoskodnak róluk. Az elkövetőket minden esetben eljárás alá vonják. A magyarországi híreket olvasva, ezen a téren tanulhatnánk tőlük.

Az otthont egy német katolikus karitász szervezet alapította, és részben még ma is ők finanszírozzák a működését: fizetik a személyzetet, biztosítják az épületet. A napi működés költségeit azonban az otthon vezetői egyéb, főleg egyéni adományokból próbálják előteremteni. Itt jön képbe Móniék alapítványa, az AfRoho, melyen keresztül tartós élelmiszerrel, higiéniai szerekkel, sportszerekkel és játékokkal szoktak segíteni. Emellett rendszeresen ellátogatnak, hogy társasjátékozzanak a gyerekekkel, ami az ilyenkor vitt muffin és üdítők mellett az adott körülmények között szinte ünnepnappá emeli ezeket az alkalmakat. Időnként az is összejön, hogy elvigyék medencézni a gyerekeket és ebédre is vendégül lássák őket. A cél, hogy az átmeneti menedékotthonban töltött időt minél vidámabbá varázsolják.

Miért írom ezt? Hogyan tovább?

Amikor belenézel egy óvodáskorú, bántalmazott kisgyerek szemébe, egészen új megvilágításba kerülnek a saját problémáid.

Miközben mindkét említett vállalkozás (FALCON és IBK) keretében kimaxolt a rendszeres jótékonysági tevékenységünk, Móniék alapítványa az éves jelentése alapján annyira kicsi, hogy magánszemélyként, a céges összegekhez képest minimális adománnyal is látszólag jelentős támogatást tudok nekik adni.

Arra gondoltam, hogy alkalmazni fogom a Nick Maggiulli könyvében olvasott "szabályt", miszerint minden alkalommal, amikor valami hülyeségre költök túlzónak érzett összeget, akkor ugyanannyi pénzt jótékony célra is elutalok. Jó eséllyel már önmagában ez a lépés megduplázhatja a menedékotthonra fordítható éves összeget. Móni feladata, hogy szükség esetén a lehetőségek mentén felskálázza az alapítvány működését. A korrektsége felől 100%-osan meggyőződhettem az elmúlt évek során. (Pedig nem könnyű velem együttdolgozni…)

John Templeton tudott egyet s mást a pénzről, így zárásként talán érdemes megosztani egy ritkán idézett gondolatát, miszerint:

"Nincs jövedelmezőbb a jótékonyságnál." / "Tithing always pays the best ROI."

Eddigi tapasztalataim szerint sajnos a többség elintézi annyival ezt a témát, hogy „majd adok, ha több pénzem lesz”. Nem fogsz. Aki kicsiből nem ad, az több pénzből se fog. Ugyanez igaz a megtakarításra is: ha kicsiben nem kezded el, nem alakítod ki a szokást, akkor jó eséllyel később se fogod. Arra biztatlak, hogy találj egy célt, ami megszólít (esetleg egy átláthatóan működő, kicsi alapítványt, ahol még a hatásod is kimutatható), és vissza se nézz: minden hónapban jótékonykodj. Vannak a saját problémáidnál súlyosabbak a világon… Végezetül egy önző szempont: ne foszd meg magad a segítségnyújtás által átélhető pozitív érzésektől!

Az AfRoho Facebook oldala az aktualitásokkal: (a menedékotthonról is vannak fotók, csak a gyerekek arca nem látható)
https://web.facebook.com/afroho

A 2024-es éves jelentés:
https://vitafutura.hu/wp-content/uploads/2025/05/Beszamolo-tevekenysegrol-2024-VitaFutura.pdf

A mombasai menedékotthon:
https://afroho.org/mombasai-menedekotthon