Mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy több száz könyvet írtak az alább következő témáról, én viszont szeretném a lehetőségekhez mérten tömören és közérthetően összefoglalni, mit is csinálok, mi alapján hozok döntéseket és milyen forrásokat használok. Célom ezzel, hogy legalább alapszinten mindenki számára érthető legyen a megközelítésem, a mélyebben érdeklődők pedig hasznos támpontokat kapjanak, hol nézhetnek alaposabban utána az itt leírtaknak.

Alkalmas a cég az osztalék fókuszú befektetésre?

Amennyire egyszerűnek tűnik ez a kérdés, annyira összetett a gyakorlati megválaszolása. Több dolgot szoktam mérlegelni.

• Mióta fizet osztalékot a cég?
• Rendszeresen emeli az osztalékát vagy előfordult már olyan is, hogy csökkentette?
• Hogy alakul a cég nyeresége?
• Hogy alakul a cég készpénztermelő képessége?

Nem túl meglepő, hogy azok a vállalatok élveznek előnyt az osztalék fókuszú befektetés szempontjából, melyek régóta, megszakítás nélkül, rendszeres időközönként megemelt osztalékot fizetnek tulajdonosaiknak. (Ha egy menedzsment egyszer már hozzányúlt a „szent tehénhez”, azaz csökkentette az osztalékot, az nagyon komoly intő jel. Ha ugyanis van erre esély, akkor ugrott a bevételeim kiszámíthatósága, ami nekem alapérték.)

Az osztalék stabilitása szempontjából két mutatót vizsgálok: egyik az egy részvényre jutó osztalék és az egy részvényre jutó nyereség hányadosa (DPS/EPS), amit „payout ratio”-ként, kifizetési arányként szoktak emlegetni. Ez értelemszerűen megadja, hogy az adott évi nyereség mennyire fedezi az éves osztalékot. Annál jobb, minél alacsonyabb ez a szám, hiszen annál kevésbé terheli meg a céget az osztalékfizetés. (Megjegyzem, hogy mindig az egy részvényre jutó számokat szeretem nézni, mert ezek már tükrözik az esetleges részvénykibocsátások, illetve visszavásárlások hatásait is.)

A másik, és talán a legfontosabb mutató a cég készpénztermelő képességét viszonyítja az osztalék nagyságához. Erre lényegében azért van szükség, mert a számviteli eredmény nem minden esetben felel meg a valós pénzmozgásoknak (ebbe itt részletesen nem mennék bele, de egy könyvet ajánlok majd a témában), osztalékot viszont csak valódi pénzből lehet fizetni. A cégek cashflow kimutatásaiból a működési cashflowt (cash flow from operating activities) csökkentem a beruházások (capital expenditures) értékével, így kapom meg a cég szabad pénzáramlását (free cashflow). A beruházások szükségesek a cég hosszú távú működéséhez, ezért kell mindenképp számításba venni ezt a sort is. Buffett szavaival élve „ezeket sem a fogtündér fogja kifizetni”.
Azt szoktam megnézni, hogy az egy részvényre jutó osztalék hogyan aránylik az egy részvényre jutó szabad cashflowhoz (DPS/FCF per share). A 75% feletti arányokat már nem nagyon szeretem, de a pillanatnyi szint mellett a trendre is figyelek.

Az igazat megvallva a tömegesen használt kifizetési arányt (DPS/EPS) inkább csak megszokásból nézem, sokkal értelmesebb iránynak tartom a pénzáramlás alapú megítélést.

Hol tudom ezeket megnézni?

A szükséges számokat elég sok forrásból szedem össze. A cégek főbb pénzügyi adatait több mint tíz évre visszamenőleg összesíti a Value Line nevű szolgáltatás, amit számos forrás szerint többek között Buffett is használ. Az osztalékfizetés és nyereségesség múltbeli alakulását meg tudom nézni náluk. Ezt követően az Old School Value nevű szolgáltatással leszedem sok évre visszamenőleg a Morningstar által szolgáltatott adatokat a kiválasztott cégről. Itt már tudok cashflowt is elemezni, illetve össze tudom vetni a számokat a Value Line-os értékekkel, ellenőrzésképpen. Ezek fizetős adatforrások, vannak viszont elég jól használható ingyenes alternatívák is.

Ez a „Dividend Champions” táblázat például sok fontos adatot összesít, és az ezt szerkesztő David Fish rendszeresen frissíti is: http://dripinvesting.org/Tools/Tools.asp
Megtudható belőle többek között, hogy melyik cég hány éve fizet osztalékot és milyen mértékben szokta ezt emelni.

A cashflow alapú vizsgálathoz jó kiindulópont lehet a Yahoo Finance oldal. Mintának belinkelem a Coca-Cola számait: http://finance.yahoo.com/q/cf?s=KO+Cash+Flow&annual

Emellett kézenfekvő, hogy az összes tőzsdei cég közzéteszi a jelentéseit, így a honlapjukon az „Investor Relations” részben minden dokumentum megtalálható, már csak ki kell bogarászni belőlük a lényeget. Mivel én a Value Line alapján hetente kb. 300 céget nézek át, igyekszem megkönnyíteni az adatgyűjtést, ezért fizetek elő többek között a fent említett szolgáltatásokra.

Mindezek alapján eljuthatunk az első fontos kérdés megválaszolásáig: alkalmas egyáltalán a cég az osztalék fókuszú befektetésre? Ha pozitív a válasz, akkor ugorhatunk is a következő kérdésre.

Érdemes a jelenlegi árfolyamon venni a részvényből?

Amellett, hogy jó a vállalat, nem ártana, ha éppen alulértékeltek is lennének a részvényei, hogy igazán jó befektetési lehetőséget jelentsenek. Ennek megállapítása eléggé összetett tud lenni, itt viszont továbbra is szándékosan egyszerűsítek.

Több szempontot szoktam mérlegelni. Egyik kedvenc szolgáltatásom, az IQ Trends, mely 1966 óta követi bizonyos kiválasztott részvények árfolyamának és osztalékainak alakulását. Egyes részvények jellemzően meghatározott osztalékhozam sávokban szoktak mozogni, így amikor egy adott részvény magasabb osztalékhozamot kínál, mint általában szokott, akkor ezen mutató alapján semmiképp sem túlértékelt, már amennyiben az előzőekben tárgyalt stabilitása is rendben van. Az osztalékhozamok alakulását 5 évre visszamenőleg ingyenesen is meg lehet nézni a Ycharts oldalon. Belinkelem mintának a Chevron grafikonját: https://ycharts.com/companies/CVX/dividend_yield

Amellett, hogy az IQ Trends megközelítése közel áll hozzám, az Old School Value xls segítségével a Morningstar adatokra támaszkodva meg szoktam nézni, hogy a klasszikus diszkontált cashflow értékelési módszer szerint az éppen aktuális piaci árba mekkora növekedés van beárazva. Azaz hány százalékkal kell éves szinten növekednie a cégnek, hogy a mai árfolyam megalapozott legyen. (Inverz DCF értékelésnek szokták ezt nevezni, amit FCF, FCFE és Owner Earnings alapon is elvégzek. De ez csak a mélyebben érdeklődőknek lehet érdekes.)
Miután meglátom, hogy mekkora növekedés van jelenleg beárazva, összevetem ezt a múltbeli teljesítményekkel és mérlegelem, mi lehet reális. Fontos látni, hogy ez totálisan szubjektív! Nem létezik olyan, hogy 100%-osan egzakt cégértékelés egyetlen pontos végeredménnyel. A számokkal játszva azonban hamar ki lehet hozni, hogy egy részvény nagyságrendileg korrektül árazott-e vagy esetleg tartogat komoly tartalékokat. A teljesen egyértelmű helyzeteket szeretem leginkább, amikor még az ultra konzervatív megközelítésem után is alulértékeltnek látom a céget.

Ideális esetben persze osztalékhozam és beárazott növekedés alapján is alulértékeltnek mutatkozhat a vállalat, ami emellett osztalékstabilitás terén is jeleskedik. A klasszikus osztalék fókuszú befektetéshez viszont elég lehet a csúcs közeli osztalékhozam és a stabilitás megléte is, az egyéb értékelgetést már csak pluszként végzem el.

Ezzel célba is értünk: tudjuk, hogy egy cég alkalmas a befektetésre és hogy éppen most érdemes lehet-e venni a részvényeiből.

Amiben segítek

Nincsenek olyan illúzióim, hogy sokan végigcsinálják majd az előzőekben leírt lépéseket, még ha nem is lenne nehéz. Én valamiért szeretek ezzel foglalkozni, ezért nem érzem megterhelőnek a kutatást és matekolást. Hetente nagyságrendileg 300 cég tízéves adatsorát szoktam átnézni, a New Buffetology című könyv alapján összeállított xls-em segítségével előszűrni, majd a „túlélőket” mélyebben is elemezni.
Annyit ígérhetek, hogy amikor egy-egy céget beválogatok a havi hírlevelekben közzétett mintaportfólióba, akkor röviden leírom a döntésem okait. Nem nézek meg minden vállalatnál mindent, emellett nem vagyok tévedhetetlen, és nem szeretnék befektetési tanácsokat adni, ezért senkit nem buzdítok arra, hogy vakon kövesse a leírtakat. Csak annyit remélek, hogy a megosztott gondolatmenet sokaknak segít, hogy meghozzák saját, felelős befektetési döntéseiket.

A téma iránt mélyebben érdeklődőknek induláshoz az alábbi könyveket ajánlom:

Marc Lichtenfeld – Get rich with dividends (az osztaléknövekedésre fókuszáló befektetés alapjait írja le, teljesen érthetően)

Kelley Wright – Dividends still don’t lie (az IQ Trends osztalékhozam alapú megközelítését írja le részletesen)

Joe Ponzio – F Wall Street (közérthetően ír a cégértékelésről, a számvitel kontra készpénzáramlás témájáról, egészen egy cég belső értékének kiszámításáig)

Mary Buffett and David Clark – The new Buffettology (gyakorlatias cégértékelési segítséget ad, mely alapján én például összeraktam egy gyorsan kitölthető előszűrő xls-t, amivel a hetente átnézett 300 cégből átlagosan végül 3-5 marad fenn a rostán)

Magyarul sajnos nincsenek értelmes könyvek a témában. Ami megjelent, annak többsége szerintem teljesen alkalmatlan arra, hogy kezdők át tudják ültetni a gyakorlatba.