Eltelt néhány nap a kiszámoló.hu osztalékbefektetésről szóló cikkének megjelenése óta, melynek több „megállapításával” nem értek egyet, ezért szeretnék rá röviden reagálni. Egyrészt nagyon örülök, hogy végre téma lett Magyarországon is az osztalék fókuszú befektetés – gyakorlatilag ezzel a szándékkal írtam meg az Osztalékból szabadon című könyvet – ugyanakkor nem tartom jónak, ha félinformációkra alapozott, tényszerű tévedéseket is tartalmazó írások torzítják a képet ezen befektetési megközelítéssel kapcsolatban.

A cikkre válaszul hadd jegyezzem meg: soha nem mondtam olyat, hogy az osztalékbefektetés a „bölcsek köve”, senkinek nem javasoltam, hogy minden pénzét osztalékrészvényekbe tegye, mert ennek a megközelítésnek is vitathatatlanul megvannak a kockázatai, amiket én nyíltan feltárok a könyvemben és a tréningemben is.

Osztalékot „túlérett cégek” fizetnek?

A kiszámoló.hu írása a Coca-Colát és a Johnson & Johnsont nevesíti mint „túlérett” cégek. Tisztázzuk rögtön az elején, hogy ez egy vélemény és nem tény! Warren Buffett részvényeseknek írott levelei közül érdemes az 1989-est és az 1996-ost is előásni (olyan valakinek mindenképp, aki pénzügyi szakértőként pozícionálja magát). Buffett nyíltan felvállalja, hogy jócskán elkésett a Coca-Cola részvények vásárlásával, a cég már akkor is a többség szerint „túlérett” volt, ő azonban a dicső múlt helyett a jövőképre koncentrált és úgy látta, van még lehetőség ebben a sztoriban. A számok azt mutatják, hogy igaza lett. (Ez viszont már tény és nem vélemény.)

Miben más a jelenlegi helyzet? Semmiben! A kiszámoló.hu írójának van egy véleménye, mert talán mélyrehatóan tanulmányozta a Cola összes éves jelentését és elemzői konferenciabeszélgetéseit. Idézek néhány mondatot a cég elsőszámú vezetőjétől, ami alapján akár egy ellentétes véleményt is ki lehet alakítani.

Coca-Cola estimates that the average household around the world consumes 26 drinks per day. Among those 26 servings, only 1.4 are Coca-Cola brands. This means Coca-Cola still has enormous room for expansion over the long term.

A véleményalkotás teljesen szabad műfaj, csak illik odaírni egy-egy állítás mellé, hogy ez a Te magánvéleményed és véletlenül sem tény. Túlérett cég a Coca-Cola? Idővel kiderül. Az viszont tény, hogy már 53 éve minden évben emeli a részvényeseinek fizetett osztalékát.

A Johnson & Johnson példa kapcsán kicsit egyszerűsítenék. Ezen a kalkulátoron mindenki beállíthatja magának, mióta érzi „túlérettnek” ezt a mamutot, és meg lehet nézni, azóta mennyit hozott volna a konyhára, ha ezen véleményt legyőzve mégis a befektetés mellett döntünk.

Ugorjunk tovább a „túlérettség” kérdéséről, amivel kapcsolatban egyszerű véleménykülönbség van köztem és a kiszámoló.hu szerzője között.

Ne ETF-et vegyél! Ebben egyetértek

Rengeteg kérdést kaptam már azzal kapcsolatban, hogy nem lehet-e megúszni a „munkát” azzal, ha simán veszünk egy osztalékfókuszú ETF-et. Mindig ugyanazt a választ adom: az osztalék szempontból kiemelkedő minőségű részvények túlnyomó többsége ma túlárazott! Ha megveszed az ETF-et, akkor egy csomagban veszel egy csomó indokolatlanul drága és néhány vállalható áron forgó részvényt. Emellett nyilván díjat is fogsz majd fizetni. Én ezt senkinek nem javaslom, mert célravezetőbbnek tartom mindig csak az aktuálisan racionális árazás mellett forgó minőségi célpontokat megvenni és idővel ezekből felépíteni az ütőképes osztalékportfóliót. Egyáltalán nem nehéz mutatvány ez…

Kevésbé elegáns csúsztatások

Azt ugyanakkor szándékos csúsztatásnak érzem, ha valaki az osztalékrészvények alulteljesítéséről próbál meggyőzni, amikor tonnányi kutatási adat bizonyítja ennek ellenkezőjét. (Íme egy ingyenes videó, amiben megosztok ezek közül jópárat.)

Ugyancsak nem látom, hol apadt el pontosan a „gavallér mértékű osztalékfizetés” a „jól menő olajipari cégeknél”! Ha a minőségi, osztalékbajnok cégekre gondol a szerző, akkor az Exxon Mobil még emelt is, a Chevron szinten tartja az osztalékát és lehetne folytatni a sort. Nyilván vannak olajcégek, melyek csökkentették vagy megszűntették az osztalékukat, de azok a tudatosan gondolkodó osztalékbefektetők radarjára eleve fel sem kerültek! (A kiszámoló írója biztosan tudja, mi alapján választanak célpontokat ezen irányzat befektetői, ez ugyanis alapvető információ ahhoz, hogy véleményt lehessen alkotni egy befektetési megközelítésről. Ugye?)

Úgy érted cash?

Ha az AT&T példa nem lenne a cikkben, még elfogadnám, hogy a negatív írásokat jobban olvassa a közönség, ezért a hozzáértés ellenére is össze kellett kalapálni valamit, ami majd hozza az olvasottságot. Csak az a baj, ha valaki osztalékfizetés szempontjából a számviteli eredményre összpontosít és nem a megtermelt készpénzre (pontosabban „free cash flow” kategóriára), akkor ott már a hozzáértés szintjével kapcsolatban is felmerülhetnének kérdések.

Sajnos megint „csak” Buffettre tudok hivatkozni: az 1986-os levelének mellékletében mutatja be azokat a gondolatokat, melyek nyomán ma már a tudatos befektetők többsége nem ragad meg a számviteli eredmény kategóriájánál. De hogy egy aktuálisabb írást is hozzak, az osztalékbefektetés terén 1966 óta élenjáró, a Hulbert Financial független összesítése szerint rendre az élmezőnyben végző befektetési hírlevél, az IQ Trends 2016 januári számában pont az AT&T-vel kapcsoaltban írja a következőt:

„…it generates plenty of free cash flow, which is more important than an earnings payout ratio distorted by non-cash charges.”

Egyébként az osztalék fedezettségéről a cég legutóbbi elemzői konferenciabeszélgetésén is esett szó:

„Free cash flow was more than $3 billion in the quarter and nearly $16 billion for the full year. That brought our free cash flow dividend coverage to about 64% for the year.”

Csak annyit tennék hozzá, hogy ez tény és nem vélemény. Lépjünk tovább!

A kamatemelés varázsgömbje

Tökéletesen igaza van a kiszámoló.hu szerzőjének abban, hogy a kamatemeléssel és ezzel együtt a kockázatmentes hozamok növekedésével más megítélés alá esnek majd a mostani osztalékhozam szintek. Egy kérdésem van csak: mikorra és pontosan milyen szintre emelkedik majd az a kamat? Ezt sajnos nem tudod. Se Te, se más!

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint nagyon lassú és fokozatos emelgetés lehet, addig viszont az osztalékbajnok cégek akár többször is emelhetik az osztalékaikat, egy tudatos befektető tőkére vetített osztalékhozama ezért eléggé versenyképes lehet a racionálisan elképzelhető kamatszintekhez képest, és akkor a növekedési komponenssel még nem is számoltunk.

Más lenne a helyzet persze, ha pontosan látnánk a kamatpályát, álmodozás helyett viszont talán jobb, ha addig is összegyűjtjük a hosszú távú értékeltség alapján félreárazottnak tűnő minőségi osztalékfizető cégek részvényeit.

NLY: ezt honnan sikerült előásni?

Az Annaly Capital Management cég negatív példájának kitúrását külön köszönöm, ez ugyanis egy olyan részvény, amit bottal se piszkálgatna senki, aki tőlem tanult bármit az osztalékbefektetésről. Ne menjünk bele abba, hogy ez egy „mortgage REIT”, ezért eleve kuka a konzervatív befektetők számára, mert ettől eltekintve is az átadott befektetési szabályrendszerem minden pontján elvérzik. Ezért mondom mindig, hogy csak top minőségű vállalatok részvényeit vesszük, és csak akkor, amikor azok alulértékeltek. Az Annaly menedzsmentje a csúcsminőség előszobájának küszöbét is maximum csak távcsővel látja… A célpontokat szűrni persze tudni kell, de ez sem bonyolult!

Zárásként: legyen egyetértés

"Röviden összefoglalva: nem akarom azt mondani, hogy rosszul teszed, ha osztalékfizető részvényeket is veszel. Annak is van helye a portfóliódban."

Pontosan. A tréningem végéhez közeledve én is azt mondom, hogy gondolkodj portfólióban, aminek egyik eleme az osztalékbefektetés.

Egyébként ha a kiszámoló.hu írója szeretne részletesebb és szakmaibb (ezzel együtt kevésbé visszafogott) visszajelzéseket kapni a cikkével kapcsolatban, akkor javaslom, annak angol nyelven – változatlan tartalommal – történő publikálását a Seeking Alpha portálon. Rengeteg ott a gyakorló osztalékbefektető és van köztük néhány igen elismert piaci szereplő is. Sokat lehet tőlük tanulni, ha megvan a nyitottság és szakmai igényesség.