Mindenek előtt köszönöm a rengeteg jókívánságot, amit az albán kalanddal kapcsolatban kaptam Tőletek. Igazán jól esett. Sok olyan kérés is érkezett, hogy osszam majd meg a kinti tapasztalatokat, esetleg egy külön blogon. Kedvem van hozzá, és ha az ehhez szükséges időt is melléteszem, akkor hírt adok majd róla, hol lesz követhető. A mostani hírlevél viszont talán a szokásosnál is több témát ölel fel, mert egyiket se szerettem volna későbbre halasztani. Egy rövid tartalmi áttekintés elöljáróban:

• Több okból is passzív vagyok mostanában
• Egy eladási döntés háttere
• Továbbtanulok
• Melyik részvényelemző eszközt használnám a helyedben?
• Hogyan működik a FALCON hírlevél meghosszabbítása?
• Nem lehet amerikai ETF-eket venni. Most mi legyen?
• Mikortól tudsz megélni osztalékból? (kalkulátor)

Mit lehet csinálni egy „ilyen” piacon?

Az amerikai részvénypiac meglátásom szerint mostanában nem ontja magából az újabbnál újabb befektetési lehetőségeket. Emlékeztetőül: számomra a befektetési lehetőség azt jelenti, hogy egy minőségi vállalat részvénye válik alulértékeltté. A tapasztalatom növekedésével párhuzamosan azt veszem észre, hogy a minőség területén egyre válogatósabbá válok, míg az értékeltség dimenziójában időnként már a korrektnek tűnő árazással is megelégszem egy igazán kivételes célpont esetében. Ezzel együtt is az az igazság, hogy kifejezetten ritkán tálal fel Mr. Market egy-egy olyan részvényt, amire nagyobb tőkével is érdemesnek látom rámozdulni. (A FALCON hírlevelesek tudják, hogy azért voltak ilyenek az elmúlt hónapokban, és nem is kicsit táraztam be belőlük.)

Azért írtam le mindezt, hogy érzékeltessem, az osztalékbefektetés nem az a „munka”, amit napi 8 órában lehet és kell művelni. A felépített portfóliómat összességében stabilnak és jó minőségűnek látom, a megtermelt osztalékbevételeim pedig kényelmesen túlfedezik a megélhetési költségeimet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy kiugró vételi lehetőségeket ritkán látok, ráadásul az albán lakásvásárlás miatt nagyobb összegű befizetésekkel se növelem év végéig a számlaméretemet, akkor talán még érthetőbb a passzivitás, ami mostanában jellemzi a portfólió építésemet. Idén talán 3-4 komolyabbnak tűnő félreárazásra mozdultam rá eddig, és amíg nem látom meg a következőt, addig hagyom felhalmozódni az osztalékokat, hogy legyen majd miből vásárolni. Aki ezen a piacon két kézzel vásárol, annak szerintem ideje kérdéseket feltennie a tükör előtt. Tanulságos és fájdalmas mutatvány tud ez lenni…

Felszabadult egy „kis” pénz

Nagyon ritkán adok el részvényt, szinte soha. Két szabályom van ezzel kapcsolatban: osztalékcsökkentésre és extrémnek tűnő túlértékeltségre „szoktam” eladni. Míg az első eset az évek során szigorodó kiválasztási kritériumaim miatt alig fordul elő, a másodikkal kapcsolatban be kell vallanom, hogy teljesen egzakt szabályt lehetetlen alkotni rá. (Írtam erről korábban, amikor a floridai látogatásom keretén belül sikerült beszélgetnem a FAST Graphs nevű elemzőszoftver alapítójával. Nálam évtizedekkel hosszabb tapasztalattal a háta mögött is megerősítette ezt a véleményt. Itt olvashatod.)

Ha egzakt szabályrendszer nincs is, csak idő kérdése volt, hogy konkrét példa szülessen. A Microsoft megtette nekem azt a szívességet, hogy véleményem szerint nehezen indokolható értékeltségi szorzók felé száguldott, így eladtam a részvényt kb. 170%-os árfolyamnyereséggel, és az osztalékokat is számítva mintegy 35%-os évesített hozammal. Hangsúlyozom, hogy itt nem ezek az impresszív számok a lényegesek, hanem az eladási döntés mögötti gondolatmenet. Az erről szóló cikk angolul íródott a Seeking Alpha portálra, és eddig csaknem 27 ezren olvasták el. Itt találod: Sell Microsoft And Don't Look Back

Annak külön örülök, hogy napokkal az írás megjelenése, és az alatta lévő kommentekben történő publikus keresztre feszítésem után a cég vezérigazgatója is eladta Microsoft részvényeinek harmadát.

Ezzel a tranzakcióval egyébként elértem, hogy a számlám kb. 6%-a áll szabadon, befektetésre várva. Úgy érzem, ha semmi drámai nem történik a piacon, ezzel „kihúzom” az év végi kiköltözésig, onnantól kezdve pedig terveim szerint újra tudom befizetésekkel is tovább növelni a számlámat. (Alapfeltétel volt az ingatlanvásárláskor, hogy az osztalékportfólióhoz és annak osztalékaihoz nem nyúlunk. Élmény velem az élet…)

Továbbtanulok

Bár a részvénypiac adna rá okot, mégsem unatkozom mostanában sem. Egyik barátom jegyezte meg a napokban, hogy szerinte én egyszerűen azért nem dolgozom (mármint alkalmazottként), mert arra már nem lenne időm. Annyira teleraktam a napjaimat, hogy tényleg nem lenne.

A verseny közeledtével az Ironman edzésterv heti nettó 20 órát követel meg nagyságrendileg. Aki sportolt valaha, az tudja, hogy ebben a műfajban a nettót nem 1,27-tel kell szorozni, hogy a valós igénybevételt megkapd. A sport mellett az albán kaland egyértelmű velejárója számomra, hogy beszélni akarom annak a népnek a nyelvét, akik között élni fogok. Hálás vagyok azért, hogy az albán nyelvtanulás újra ráirányította a figyelmemet arra, mennyire fontos időről időre teljesen új impulzusokkal bombázni az agyat, mert ezáltal állítólag új kapcsolatok jönnek létre benne, és formálódik a gondolkodásunk. Bátran állíthatom, hogy az albán nyelv semmihez nem hasonlít, amivel eddig dolgom volt, ahogy azt is, hogy már most rengeteg új ötlet pattant ki a fejemből tanulás közben. Érdekes volt ezt megfigyelni. Ha tehetem, életem végéig folyamatosan tanulni fogok valamit, ami új számomra.

Nem ment egyébként zökkenőmentesen a FALCON hírlevél mögötti adatszolgáltató váltás sem, bár ezt leghelyesebben talán úgy jellemezhetem, hogy kölcsönösen tanulunk egymástól a Ycharts Professional stábjával. Mindkét oldalon rengeteg időt fektettünk már ebbe az együttműködésbe, aminek eredményeként a meglehetősen összetett részvény kiválasztási rendszeremnek végre minden eleme olyan transzparenciával tárul elém, hogy bármelyik ponton képes vagyok módosításokat eszközölni. Ez a kívülről aligha látható változás kerül éves szinten majdnem 5000 dollárba, számomra mégis megéri, mert ezt látom a fejlődés, továbblépés útjának. Egy helyben pedig nem szeretek járni, még akkor se, ha adott esetben ez talán jövedelmezőbb lett volna. Rövid távon mindenképp…

Ha a fentiek nem töltenék ki teljesen a napjaimat, a biztonság kedvéért beiratkoztam a Columbia Business School Value Investing képzésére. A Columbia az az intézmény, ahol Ben Graham letette az értékalapú részvénybefektetés alapjait, ahol később Warren Buffett-et is tanította, és az itt végzettek illusztris névsorát hosszan lehetne folytatni. Ez egy 8 modulból álló, 8 hetes online képzés, ami 3750 dolláros árért cserébe az oktatók elmondása szerint a személyes részvételt igénylő kurzus tartalmának 90%-át átadja. Eddigi tapasztalataim szerint egyébként több száz könyv elolvasása után itt sem elsősorban a lexikális tudásom fog tovább bővülni, sokkal inkább a meglévő „tudáselemek” közti új gondolatkapcsolatok alakulnak ki. Már az első héten olyan összefüggéseken gondolkodtattak el, amikhez ugyan minden alapismeretem megvolt, valamiért azonban az adott szemszögből sosem néztem rá a feltett kérdésekre. Mivel úgy éreztem, hogy a szakirodalomból újabb könyvek olvasása egyre kevesebbet tesz hozzá a gyakorlatba is átültethető tudásom gyarapításához, ezért számomra egyértelmű továbblépési irány volt, hogy megvegyem a piac legelismertebb képzését. (Egyébként két hét után nem vagyok a kedvenc diákjuk, mert rengeteg olyat kérdezek, amikkel megszenvednek az oktatók. A többi 300 résztvevő pedig csak presszionálja őket, hogy „ezek tényleg nagyon jó kérdések, várjuk is a válaszokat rájuk”. Ha nem dobnak ki, akkor valami papírt is kapok a végén, bár ez a legkevésbé sem volt szempont számomra.) A kérdéseket megelőzendő még annyit tennék hozzá, hogy totál kezdőknek, akik nincsenek tisztában a pénzügyi kimutatások összetételével, egyes sorok jelentéstartalmával, és nem értik az ezek között fennálló mélyebb összefüggéseket, semmiképp nem ajánlanám ezt a képzést. Ezeket a dolgokat ugyanis ott nem magyarázzák el, hanem adottnak veszik, hogy tudod.

Melyik részvényelemző eszközre fizetnék elő a helyedben?

Sokan kérdezték az elmúlt hetekben, hogy ha önállóan szeretnének elemezni, akkor milyen fizetős eszközre érdemes előfizetniük. Előrebocsátom, hogy egyik ilyennek sem vagyok az ügynöke, semelyiktől nem kapok jutalékot, így pusztán a véleményemet írom le.

Számomra az első, és talán egyetlen eszköz a FAST Graphs lenne, aminek az alapverzióját már havi 10 dollárért el lehet érni. Ez igazán nem sok, ha átgondolod, hogy cserében ezen a felületen bármelyik amerikai cég eredmény és cash flow konzisztenciáját, valamint historikus értékeltségét pillanatok alatt (!) láthatod. Én szinte mindig itt kezdem az elemzést. Bár nekem az évi 480 dolláros prémium előfizetésem van, szerintem többségeteknek bőven elég az „alapcsomag”. Ha pedig mégsem, felfelé váltani mindig egyszerű.

A második eszköz a mélyebb elemzések elkészítésére vágyóknak az Old School Value. Nekem ide élethosszig tartó hozzáférésem van egy korábbi ügyletnek köszönhetően, de egyébként a kétéves csomagban szereplő havi 29 dolláros ár is abszolút megéri, ha tényleg több dimenzió mentén szeretnél vállalatot értékelni. Ha pedig nem, akkor ne is nézegesd ezt az eszközt!

Attól viszont szeretnék mindenkit inteni, hogy azért fizessen elő egy szolgáltatásra, mert ott (idézek a zárt FB csoportból) már eleve kiszámolják a cég belső értékét. Ilyen nincs, nem létezik, és nem is létezhet! Egyszerű oka van ennek: a vállalat értékére rengeteg módszerrel lehet megközelítést adni (a Columbián pl. hármat tanulunk), egzakt értéket meghatározni viszont lehetetlen. Aki valaha végigcsinálta már egy több dimenziós vállalatértékelés minden egyes lépését, az pontosan látja, mennyi „mozgó alkatrész” van egy ilyen folyamatban, és hogy az egyes feltételezések milyen komolyan befolyásolják a végeredményt. Ennek fényében egy szolgáltatás keretében kitenni a részvényazonosító mellé egy számot, hogy az adott részvény valós értéke X, olyan szintű túlzott önbizalomról vagy hozzá nem értésről tanúskodik, hogy engem minimum elgondolkodtatna a szolgáltatás többi elemével kapcsolatban is.

Bevallom, sok évvel ezelőtt engem is nagyon megfogott volna egy ilyen előfizetéses portál ajánlata, ahol készen kapom a cégértéket, nekem pedig szinte csak a vétel gombot kell nyomogatnom az adatok alapján. Visszagondolva, akkor indult meg igazán meredeken a fejlődésem, amikor az ilyen megoldásokról beláttam, hogy miért nem működhetnek. Egyúttal ez volt az az életszakasz, amikor félelmetes mennyiségű időt és energiát áldoztam arra, hogy képzettebb, jobb befektető legyek. Nem kell ezt az utat mindenkinek végigjárnia, de azért ne dőljetek be annak, ha bármilyen neves portál elétek rak egy cégértékelést. A minimum, amit ilyenkor kérdezzetek meg, hogy milyen feltételezések kerültek beépítésre az adott értékelésbe, és egyáltalán milyen modell alapján készült? (Végezetül álljon itt néhány értékelési eljárás, csak hogy érezd, milyen szinten „parasztvakítás” az, amikor egy portál egyetlen egzakt belső értéket közöl: korrigált nettó eszközérték, statikus Earnings Power Value, franchise value, diszkontált cash flow számítások számos verziója, Katsenelson-féle Absolute PE, stb.)

Ha pedig hírlevelet keresel a FALCON helyett vagy mellett, akkor továbbra is azt tudom mondani, hogy én egyedül az IQ Trends előfizetésemet tartottam meg hosszú évek után. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ezt szerkesztő Kelley Wright ajánlásainak hátterével sokszor nem értek egyet, és vele levelezve elég sok olyan szempont került felszínre, ami legjobb tudásom szerint nem szabadna, hogy irányítsa egy értékalapú befektető kiválasztási döntéseit. Alap adatforrásként mindenesetre felhasználom az általuk közölt historikus osztalékhozam sávokat, döntést viszont nem hoznék a hírlevelük toplistája alapján.

A Ycharts-t egyáltalán nem ajánlom, nekem csak a FALCON Method kvantitatív modellje miatt van rá szükségem, és ha nem nyújtanám ezt a prémium hírlevél szolgáltatást, akkor azonnal lemondanám ezt az előfizetést, mert ár-érték arányban nem érné meg.

Hogyan működik a FALCON hírlevél meghosszabbítása?

Ez egy kényes kérdés, mivel a legtöbb éves előfizetéses szolgáltatásnál az történik, hogy automatikus módon meghosszabbítódik az előfizetésed, és egyszer csak meglepetésként ér, hogy levonódott az éves díj a számládról. Szerintem ez nem korrekt eljárás, ezért a FALCON rendszere nem így van beállítva. (És reményeim szerint nem is így működik, bár ez most fog élesben tesztelődni az első éves előfizetések lejártakor.)

A gyakorlatban a FALCON Method hírlevél előfizetői a lejárati dátumuk előtt egy héttel (!) kapnak egy értesítő emailt. Ez a levél korrektül tájékoztat arról, hogy ha nem jelzed felém az előfizetés leállítását, akkor az meg fog hosszabbodni, de legalább már meglepetést nem okoz ezzel. A hosszabbítóknak mindössze annyi teendője van, hogy a levélben szereplő linken belépve megnézik, hogy a megadott bankkártya adataik továbbra is érvényesek-e, és szükség esetén frissítik azokat. Akinél ez rendben van, annak zökkenőmentesen és automatikusan meghosszabbodik az előfizetése a korábbi áron. Az előfizetés lemondása pedig egyetlen válasz emailt igényel, amire időben fel is hívom a figyelmet.

Az érintettek számára a levélből minden világos lesz, ezt a gyakorlatot csak azért írtam itt le, mert korábban sok olyan megjegyzést kaptam, hogy „én ilyen örökre pénzlevonós dolgokra sose fizetek elő”. Nem folyamodok ilyen trükkökhöz, mivel nekem tényleg csak olyan hírlevelesekre van szükségem, akik úgy érzik, hogy értéket adok nekik. Ha belőlük van elég, akkor van szolgáltatás, ha nincs, akkor pedig több szabadidőm lesz. Mindkét forgatókönyvvel meg tudok barátkozni.

Nem lehet amerikai ETF-eket venni. Most mi legyen?

Az Automatizált vagyonépítés című képzés résztvevői közül teljes joggal kérdezitek sokan, hogy mi a teendő most, amikor a bróker egy ideje nem engedélyezi a korábban favorizált passzív indexalapotok vásárlását. Az Európai Unió PRIIPS kódnevű szabályozása a felelős ezért, melynek értelmében csak olyan befektetési alap és ETF termékek tehetők elérhetővé az EU kisbefektetői számára, amelyekhez kapcsolódik egy KID (Key Information Document) nevű ügyféltájékoztató.

Többen is megkerestük a Vanguardot, hogy terveznek-e megfelelni ennek az Uniós előírásoknak, és túlzás lenne azt állítani a válaszuk alapján, hogy bármi ilyesmivel hitegettek volna. Ez egyrészt érthetetlen számomra, mivel egész biztosan több bevételük származna az európai ügyfelektől beáramló tőke díjaiból, mint amennyibe a szükséges jogi dokumentáció összeállítása kerülne. Másrészt, ha ez a válasz, akkor ezzel kell megbarátkozni, egyelőre.

Következő logikus lépésként a hazai brókercégek közül többen is megkapták a kérdést, hogy a jelenlegi helyzetben milyen alternatívát tudnak kínálni az ügyfeleiknek. Elvileg ugyanis léteznek olyan európai „gyártású”, és továbbra is vehető ETF-ek, melyek szintén az amerikai piacot képezik le. Finoman úgy fogalmaznék, hogy nem érdekelte a megkérdezett hazai szereplőket ez az alacsony díj- és jutalék bevételű szegmens annyira, hogy kicsit is elgondolkodtak volna a kérdésen. Nem az én kérdésemen, hanem a saját ügyfeleik kérdésén, merthogy az esetek többségében a konkrét ügyfeleiket hajtották el vállalhatatlan minőségű kommunikációval.

Végezetül az Interactive Brokers ajánlott (vagy inkább sugalmazott) egy „kerülőutas” megoldást: opciót ugyanis lehet kiírni a „tiltólistás” alaptermékekre, és ha az opciót ránk hívják, akkor szépen meg lehet tartani az adott ETF-et. Ez ugyan egyelőre járható út, mégsem gondolom, hogy a magyar kisbefektetőknek tömegesen el kellene mozdulniuk a „biztosan lehívásra kerülő” típusú opciókiírás irányába.

Mégis mit kellene akkor tenni? Szerintem várni. A kialakult helyzet számomra nem tűnik fenntarthatónak, mert túl nagy a piaci kereslet ahhoz, hogy ne társuljon hozzá kínálati oldal. Elvileg már most is léteznek olyan európai, UCITS (Undertakings for the Collective Investment of Transferable Securities) szabályozásnak megfelelő ETF termékek, amik ugyanazt tudják, mint a Vanguard „kitiltott” termékei. A gond, hogy ezek adózásával és költségeivel kapcsolatban horror-sztorikat lehet olvasni. Nincs velük első kézből tapasztalatom, és várhatóan nem is lesz, én is csak Google kereséssel tudok tájékozódni róluk, amit Te is megtehetsz.

A passzív befektetési irány követőinak azzal próbáltam még segíteni, hogy a Portfolio.hu portálnál dolgozó volt kollégáimat megkértem, készítsenek egy piaci körképet, és szedjék össze, melyik szereplő mit javasol a kialakult helyzet kezelésére. Tapasztalatom szerint a szakmainak tekintett médiát ritkán hajtják el a pénzügyi szektor szereplői, ezért érdemes megvárni, milyen írás születik a témában. Mást nem ígérhetek, csak annyit, hogy ha időközben befut hozzám bármilyen értelmesnek tűnő megoldási javaslat, akkor az Automatizált vagyonépítés tréning résztvevőit tájékoztatom róla. A képzés keretén belül átadott befektetési megközelítést továbbra is az emberek 99%-a számára megfelelőnek tartom, éppen ezért sajnálatos, hogy az EU túlszabályozása megnehezíti a polgárai helyzetét, miközben a tengerentúlon már a 0%-os díjú, valóban ingyenes indexalapok bevezetése is küszöbön áll. Ennyit az európai versenyképességről…

Mikortól tudsz megélni osztalékból? Számold ki!

Az elmúlt hetekben láttam egy osztalékos blogger oldalán egy kalkulációs táblázatot erre vonatkozóan, aminek az ötletét ugyan jónak tartottam, a gyakorlati megvalósításban viszont találtam némi kivetnivalót. Beletettem egy kis időt, és összeraktam egy hasonló táblázatot, amit használhatsz. A táblázat első munkalapja minden fontos infót és feltételezést tartalmaz, ezért itt nem ismétlem magam. Itt találod: http://osztalekportfolio.com/files/osztalek_kalkulator.xlsx

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes