Nem sejtettem, hogy bekerül a hírlevélbe a legutóbbi rövid, svájci utazásom, odafelé azonban megálltunk Innsbruckban pihenni, és egyúttal megnéztük a Swarovski-gyár melletti kiállítótermet, a helyszín pedig erősen megihletett.

Egyáltalán nem érdekel a Swarovski, nem vagyok a célcsoportjuk, nem tetszenek a termékeik, így számomra elsősorban egy kellemes autóspihenőnek ígérkezett ez az állomás. Valamiért azt hittem, hogy ez a cég valódi kristályokat megmunkálva készíti a kirakatokban látható figuráit, most azonban egy korábbi gyári dolgozótól megtudtam, hogy lényegében kvarc és homok a termékek java. Ekkor kezdtem kicsit feléledni és érdeklődni: adott egy vállalat, ami ezek szerint igen alacsony alapanyagköltségek és hatékonynak tűnő termelés mellett, feltehetően rendkívül olcsón állít elő olyan termékeket, amiket a világszerte ismert márkája miatt luxuscikk-árazással tud értékesíteni, évtizedek óta. Mi ez, ha nem a Buffett-féle „wide moat” biznisz, ami fenntarthatóan kiemelkedő jövedelmezőség mellett gyarapítja a tulajdonosai vagyonát?! (Szerintem a többi látogató nem gondolkodott ilyeneken, de tőlem már megszokhattátok.)

Három dimenzió szerint szoktam céget elemezni, ahogy azt említem is az Osztalékból szabadon című könyvben: működési hatékonyság, jövedelmezőség (operations), tőkeallokáció (capital allocation) – azaz mit csinál a tonnányi megtermelt pénzzel a menedzsment? – és értékeltség (valuation). Számadatokat ugyan nem láttam, de úgy gondoltam, a pihenőidőnk rövidsége miatt teszek egy képzeletbeli pipát az operations dimenzió mellé, hiszen ilyen alapok mellett a készpénztermelés szinte biztosan nagyon rendben lehet a Swarovskinál. Nyitott szemmel járkáltam tovább és amellett, hogy szurkoltam, nehogy nagyon bevásároljunk, érdeklődve figyeltem, hátha tanulhatok még valamit a villámlátogatásból.

Miután a „vásárlás elkerülése” kódnevű projekt – önhibámon kívül – megbukott, a kiállítóteremből kilépve megláttam egy hotdogos kocsit, ahol gondoltam, legalább a vigaszdíjamat begyűjtöm. A hirtelen felfrissített némettudásom „eredményeként” kiderült, hogy a kocsiban sütögető srác is magyar, így beszélgettünk egy kicsit. Rámutatott a néhány méterrel odébb álló ultradizájnos Volkswagen kisbuszra, és elmondta, hogy az lesz az új hotdogos kocsi nemsokára. A mostanit csak bérlik, az új viszont már a cég sajátja. Mit lehet ilyenkor tenni? Megdicsértem, hogy jól néz ki.

És ekkor jött a tanulás! Elmondta, hogy a Swarovski minden dolgozója ki van akadva rajta, hogy ezt a csodát 800 000 euróból csináltatta a vállalat, és hogy ennyiből még arrafelé is több családi házat illik tudni venni. (Nem írtam el, nyolcszázezer eurót mondott.) Hoppá! Egyrészt igazolást nyert, hogy úszik a pénzben a cég, másrészt lenne néhány kérdésem és észrevételem a vezetőséghez, ha nem találnak jobb helyett csaknem egymillió eurónak. A szabad cash flowt szépen vissza lehet forgatni az üzletbe, a jövőbeli nagyobb készpénztermelés biztosítása érdekében (de nem így, mert ez a hotdogos kocsi évszázadok alatt se térül majd meg), vagy például lehet belőle osztalékot fizetni a tulajdonosoknak. Tőkeallokáció dimenzióban a Swarovski menedzsmentje a gyors „helyszíni szemle” alapján nagyon nem győzött meg. Mondhatod, hogy egy hiba alapján azért nem kellene döntést hozni, Buffett viszont gyakran hangoztatja, hogy ritkán él csupán egyetlen, magányos csótány a konyhában. Ahol így viszonyulnak a költségmenedzsmenthez, ott bőven adódhat más érdekesség is.

Egyébként ismereteim szerint nem tőzsdei cégről van szó, bár ezek után az értékeltség ellenőrzése helyett inkább elszaladtam még mosdóba a továbbindulás előtt. Élmény velem utazni!

Rengeteg évnyi olvasás után állt össze a fejemben egy olyan rendszer, ami alapján tényleg bármilyen vállalatot tudok elemezni és aránylag gyorsan eljutok arra a pontra, hogy eldöntöm: megér-e részletesebb informálódást. A tanulást természetesen a „modellem” birtokában sem hagytam abba, mostanában viszont a legtöbb könyv már tényleg csak megerősít abban, hogy a neves vagyonkezelők és elismert befektetők is pont azt nézik, amiket én, esetleg csak másképp gyúrták rendszerré a komponenseket.

Mondanivalóm is van a fentiekkel, nem önfényezési céllal írtam. Különbözhetünk egymástól abban, hogy mennyi időt és energiát szeretnénk beletenni a befektetésbe – sőt, nálam ez élethelyzettől függően is változott már – a tudás birtokában viszont le lehet szűrni, hogy a befektetési paraméterek melyik 20%-a adja az eredményeid 80%-át. (Vilfredo Pareto in action.) Azért raktam össze az osztalékbefektetési tudásanyagot, mert tisztában voltam vele, hogy hozzám hasonló mennyiségű időt szinte senki nem tesz bele a befektetés tanulásába, ezért a többség számára akkor nyújtom a legjobbat, ha ráirányítom a figyelmet egy sor olyan tényezőre, ami a hosszú távon eredményes befektetés alapjául szolgálhat.

Az évtizedek óta folyamatosan emelkedő osztalék a megfelelő vállalati működés egyik igen árulkodó tünete. (Operations és capital allocations dimenzió pipa, a legtöbb esetben.) Az osztalékbefektetési megközelítés persze szándékosan egyszerűsít, hogy ne kívánjon teljes embert, ne legyen full-time elfoglaltság. Az eredményei ugyanakkor megkérdőjelezhetetlenek. Sokáig küzdöttem azzal a problémával, hogy nem voltam képes egyszerűsíteni, hiába értettem egyet a következő frappáns megállapítással: „being busy just for the sake of being busy is a form of lazyness”. Sri Lanka repterén írtam a 2015 novemberi hírlevelet, melynek a bevezetőjében egy nagyon ütős kísérleti eredményt osztottam meg, alátámasztandó, hogy a többségünk még a bizonyítékok ellenére sem hisz az egyszerű megoldásokban. Pedig megérné!

„Rarely do more than three or four variables really count. Everything else is noise.”
Marty Whitman, Third Avenue Funds

Minden utazás megerősít abban, hogy az osztalékokhoz hasonló passzív bevétel nem nagyon létezik. A jéghideg hegyi tavakban úszás (mindenkinek kell egy hobbi), vagy éppen túrázás közben éppúgy bejöttek a számlámra az osztalékok, mintha idegbeteg módon percenként frissítettem volna a böngészőmet a legújabb hírekért.

Ha van egy egyszerű, bizonyítottan működő rendszered, amit folyamatosan tudsz használni, akkor hosszú távon pénzügyi szempontból meg van oldva az életed. Az osztalékos tudásanyagokkal egy ilyen rendszert adtam azok kezébe, akiket érdekel a befektetés és szeretnének is tanulni a témában. Egyre többen megtalálnak viszont olyanok, akik ugyan rendszeresen megtakarítanak, de hivatásuk gyakorlása, családi életük és hobbijuk mellett nem tudják és nem is akarják befektetővé képezni magukat. Ha van ilyen ismerősöd, megköszönöm, ha a figyelmébe ajánlod a közeljövőben megjelenő rövid videótréningemet, amit közérthetőség, alkalmazhatóság és árazás szempontjából is nagyon széles körnek szeretnék elérhetővé tenni. Mindenkinek, aki nem is akar érteni a részvények kiválogatásához. A részletekkel hamarosan jelentkezem, csak előbb utazok még egy rövidet, hogy legyen téma a következő hírlevélhez is.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes