Ez az első olyan hírlevél, amit Albániából írok, és ahogy a költözés utáni kezdeti időszakban érzem magam, nem merném megtippelni, hogy hány ilyen lesz még. Elköltözni abból az országból, amit az otthonodnak tekintesz, és ezer szállal kötődsz hozzá, érzelmileg olyan szinten kemény, amit csak akkor lehet megtapasztalni, ha átéli az ember. Egyértelműen alábecsültem ezt.

Majdnem öt éve írom a magyar nyelvű hírleveleket, és ezen időszak alatt több olyan perióduson is átmentem, ami kibillentett abból az érzelmi stabilitásból, ami szinte elengedhetetlen feltétele a racionális befektetési döntéshozásnak (is). Bár az ilyen élethelyzetek sosem kellemesek, rendre meggyőznek arról, hogy számomra nincs jobb befektetési megoldás a rendszerezett folyamaton alapuló, osztalékra fókuszáló megközelítésnél. Ezt minimális időráfordítással is eredményesen tudom gyakorolni, így az életem pénzügyi dimenziója akkor is sziklaszilárd alapokon áll, amikor úgy érzem, hogy minden más területen újra meg kell találnom magam.

Több, mint 500-an fognak meghallgatni. Nem izgulsz?

Egy technikus srác kérdezte ezt a november végi konferencia előadásom előtt. Évekkel korábban még én is meg voltam lepődve rajta, hogy különösebb izgalom nélkül állok ki több száz ember elé, miközben nincs ebben túl nagy gyakorlatom. Idővel aztán megfejtettem a „titkot”: sosem egy betanult műsort adok elő, amivel igyekszem tonnaszámra értékesíteni a különböző termékeimet, hanem minden alkalommal csak és kizárólag arról beszélek, amit napi szinten csinálok a gyakorlatban. (Ráadásul a mindennapi stílusomon se sokat változtatok az előadásmód kedvéért.) Innentől fogva viszont miért kellene izgulnom? Imádok erről beszélgetni, és bármilyen kérdésre szívesen válaszolok a legjobb tudásom szerint. Nem történhet olyan, amitől kellemetlenül érezném magam a színpadon, mert azt sem esik nehezemre kimondani, ha valamilyen kérdésre nincs egzakt válaszom, így csak a kapcsolódó gondolataimat tudom megosztani. Köszönöm, hogy rengetegen eljöttetek az előadásra, és hogy utána a különteremben is nagyon jót beszélgettünk! (A prezentációhoz kapcsolódóan készítettem egy külön aloldalt, ami értékes videó- és hanganyagokat, valamint könyv hivatkozásokat tartalmaz. Itt találod.)

Ha tudsz ennél többet/jobbat, akkor miért nem úgy csinálod?

Elsősorban a Columbia Business School képzésének elvégzése után érkeztek hozzám olyan kérdések, hogy az ott tanultak alapján miért nem dolgozom át a befektetési módszeremet, és miért nem megyek bele mélyebben a cégek elemzésébe. A Columbia kurzusa nekem (több száz könyv elolvasása után) tudásban nem sok pluszt adott. Megosztottak egy olyan gondolkodási keretrendszert, ami szerintük alkalmas egy-egy vállalat több nézőpontból történő értékelésére, arról viszont még a professzoruk sem tudott meggyőzni, hogy a megközelítésük eredményesen működtethető anélkül, hogy a teljes életemet rááldoznám.

Értékeltünk vállalatokat mérleg alapján (asset value), „befagyasztottuk” a cégeket a fenntarthatónak tűnő eredménytermelési szintjükön, és meghatároztunk ebből is egy értéket (earnings power value), végül pedig a fenntartható versenyelőny erősen szubjektív megítélése után „franchise értéket” számoltunk, ami tulajdonképpen a divatos megnevezése annak, amit a FALCON hírleveles videókban teljes hozam (total return) számítás címszó alatt mutogatok hónapról hónapra. Semmi extra nem történt a képzésen, ezért nekem leginkább arra volt jó az a két hónap, hogy több száz kérdést fel tudtam tenni olyan szintű embereknek, akiknek a válaszait komolyan tudom venni. Miután ők is megerősítették bennem, hogy a Columbiás metódus alapján egy-egy cég korrekt elemzése nagyságrendileg 3-6 hónapot vesz igénybe, egyértelműen láttam, hogy ez nem az én irányom. Szeretnék ugyanis olyan életet élni, amiben a pénz mellett másnak is jut tér. Arról nem is beszélve, hogy a Columbia-modell rengeteg eleme nagyon erősen szubjektív tényezőktől függ, és ezeken a pontokon kifejezetten gyenge lábakon álltak az oktatóink érvelései.

Ne értsd félre! A képzés jó volt. Csak éppen nem létezik, és nem is létezhet olyan befektetési modell, amibe szimplán bepötyögöd a cég néhány eredményszámát és máris kijön a részvény reális értéke. Aki ilyesmit várna a Columbiától, az csalódni fog. Egy gondolkodásmódot osztottak meg a kurzuson, ennél többet pedig nem is adhat egyetlen befektetési tanfolyam sem, hiszen a befektetés nem egzakt tudomány. Nekem ez így rendben volt, a többség viszont nem értette meg, hogy miért nem kapunk egy előre legyártott Excel sablont, amibe csak pár számot kell beírni, és kész is a vállalatértékelés. (Persze ez az elvárás is a fejlődés egy természetes állomása, ahonnan illik idővel továbblendülni…)

A magyar Warren Buffett

Véletlenül se én vagyok, és még csak nem is akarok azzá válni. Van viszont egy korábbi tanítványom, aki elhatározta, hogy ő bizony minden idejét rááldozza a tanulásra, az éves jelentések olvasására és minden másra, amit a Buffett-féle fókuszált értékalapú megközelítés megkíván. Sokat segítettem eleinte a Gábor kódnéven futó illetőnek (akit egyébként is így hívnak), de már rögtön az első pillanatban mondtam neki, hogy a sikere nem azon fog múlni, hogy megért-e bizonyos koncepciókat és számítási módokat! Warren Buffett sikere abban áll, hogy irgalmatlan mennyiséget olvas, és a nem mindennapi agyában ez az információtömeg úgy szintetizálódik, hogy képes a megszerzett ismeretek alapján megalapozott (de ezzel együtt is szubjektív) döntést hozni egy-egy vállalat versenypozíciójával és versenyelőnyének fenntarthatóságával kapcsolatban. A vállalatértékelés csak ezután következik, illetve csak ilyen alapokon van értelme. Buffett az ilyen szubjektív döntéseire alapozva vállalja fel, hogy koncentrált (kevés elemű) részvényportfóliót kezel.

Én azt vallom, hogy Warren Buffett megközelítése a világon mindössze néhány tucat, vagy maximum pár száz ember számára megfelelő. (Szerinted hány évig kellene olvasgatnod, hogy teljes magabiztossággal kiállj, és azt tudd mondani, hogy például az Intel versenyelőnye, és ezáltal a tőkeköltség felett termelt extra jövedelmezősége legalább a következő 10 évben fenntartható? És ez még csak a legalapvetőbb kérdések egyike…) Gábor sokáig kitartott, végül azonban eljutott arra a szintre, ahol már belátta, hogy igazam volt. Többségünk bármennyi munkát és energiát tesz bele a dologba, egyszerűen nem képes Buffett-hez hasonlítható magabiztossággal kimondani ilyen ítéleteket, innentől fogva pedig nem szabad koncentrált portfóliót építeni, hanem igenis szélesebb körben illik diverzifikálni! A széles diverzifikáció ugyanakkor totálisan ellehetetleníti a mélyelemzést, mert 10-20 cégnél többel egyszerűen nem tudsz Buffett-mélységben tisztában lenni, és akkor már a párnád alatt éves jelentésekkel alszol. A kör bezárult, remélem érzed…

Tudod, miért tudtam már jó előre rámutatni Gábornak, hogy min bukik majd el nagy valószínűséggel a Buffett-másolás? Azért, mert én is átmentem ezen a fázison, és a hasonló tapasztalatok nagyban formálták a befektetési megközelítésemet. Ennek a nem éppen rövid folyamatnak az eredményeként jutottam el oda, hogy egy számomra megfelelő, sokoldalú, bizonyított tényezőkön alapuló kiválasztási modellt tudok működtetni, ami nem köti le minden időmet. Nem cserélnék Warren Buffett-tel, és minden bizonnyal ő se velem. Mindenkinek rá kell találnia a számára működőképes megoldásra. Az albán-kaland első felvonása legalább arra rámutatott, hogy ilyen szempontból abszolút rendben vagyok, mert még a jelenlegi állapotomban sem aggódok a befektetési portfólióm miatt.

Az előkelő hetedik hely

Az elmúlt hetekben egy rövid ideig elérhetetlenné vált magyarországi IP címekről az a dripinvesting.org weboldal, amin az „osztalékbajnokos” adatbázis is megtalálható. Leveleztem az oldal szerkesztőjével, és nagyon meglepett, amikor azt írta, hogy a magyarok az ország szerinti lebontásban összeállított forgalmi rangsorban a hetedik helyen szerepelnek nála. Mivel vannak nemzetközi értékesítési adataim az osztalékos videótréning kapcsán, elég biztosan állíthatom, hogy az előttünk álló országok névsorában a következők is szerepelnek: USA, Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália. Bármerről nézzük, a Magyarországot „megelőző” országok mindegyike valószínűleg teljesen más szintet képvisel nem csak méret, hanem pénzügyi kultúra szempontjából is. Jó érzés látni (még innen távolról is), hogy Magyarország az osztalékbefektetéssel végre valami értelmes dologban is felkerült a világtérképre, és kifejezetten örülök, hogy ehhez valamelyest hozzájárulhattam.

Továbbtanulnál?

Többször éreztem azt a Columbiás képzés során, hogy ilyet (sőt, ennél jobbat) én is tudnék csinálni. Az ezzel kapcsolatos belső konfliktust az okozta sokáig, hogy ugyan ismerek minden olyan koncepciót, amit ott tanítottak, és legalább olyan minőségben át is tudnám adni, valamint elég sok hasznos plusszal ki tudnám egészíteni, de mégis „hogy jövök én ahhoz, hogy olyat tanítsak, amit a gyakorlatban nem annyira használok”?

Végül arra jutottam, hogy idővel, valamilyen formában megosztom majd a bennem lévő összes olyan plusz tudást, ami az eddigi könyvekbe és tréningekbe nem került bele. A korábbi vívódást pedig úgy kezelem, hogy nyíltan felvállalom az egyes részeknél, hogy mi az, amit használok a gyakorlatban, és mi az, amit nem. (Egyébként a Columbiás oktatóktól is kiprovokáltam ilyen válaszokat, miután egy-két elképzelést elég vadnak találtam a képzésükön. Be is vallották írásban, hogy nem véletlenül nem használják ők maguk sem az általam kritizált dolgokat…)

Nyilván nem tudok majd többet adni, mint amekkora tudást összeszedtem az elmúlt évek során, és véletlenül se akarom „túlpozícionálni” magam. Egyszerűen, érthetően, szakmailag korrektül, és ezzel együtt a szubjektív véleményem felvállalásával fogok végigmenni minden olyan témán és eszközön, amiről van értelme tanulni azoknak, akik mélyebbre akarnak merülni a részvénybefektetés témájában. Varázs-kalkulátorokat nem adok, ha ez az előzőekben leírtak után még kérdés lett volna. (Sosem maga a számítás a nehéz, hanem az a szakasz, amíg eljutsz oda, hogy egyáltalán legyen értelme számolnod, és meghatározod, hogy milyen alapadatokkal kellene feltöltened az egyébként pofonegyszerű képleteket.) Gondolkodásmódot tudok átadni, eszközöket bemutatni, és véletlenül sem egy lépésről lépésre mechanikusan alkalmazható folyamatot fogok „betanítani”.

Előrebocsátom, hogy a Columbia képzése forintban milliós nagyságrendű összegbe kerül (és ér is annyit a megfelelő célcsoport számára), a fejemben lévő formátum pedig sikeres megvalósítás esetén véletlenül se lenne egy hajszállal se értéktelenebb. Ennek megfelelően nem lesz tömegtermék az új képzésből, Magyarországon szerintem alig néhány embernek lehet majd érdekes, mégis szeretnék egy ilyen tudásanyagot „hátrahagyni”. Határidőt a jelenlegi élethelyzetemben nem vállalok az elkészítésre, de az egyszerű ötletnél azért már előrébb jár a projekt. Talán egy éven belül lesz látható eredménye, még ha abszolút sehova nem is sietek vele.

Vissza a kályhához!

Az Albániás érzések miatt ezúttal nem tudtam másról írni, mint arról, hogy a Buffett-mélységű befektetési megközelítés csak és kizárólag akkor lehet megfelelő számodra, ha a Te életedben elképzelhetetlen olyan szituáció, ami miatt fejben nem tudsz 100%-osan a részvényelemzésre fókuszálni. Nem tudom, hány ilyen ember létezhet, én viszont tuti nem tartozom ebbe a csoportba.

Ezzel együtt örülök, hogy többféle elemzési eszközt és megközelítést ismerek, mert jobb időszakaimban kifejezetten szeretek ilyesmikkel játszani, és szinte végtelen számú nézőpontból megvizsgálni egy-egy befektetési célpontot. Óriási ugyanakkor a különbség a két szituáció között, hogy napról napra rá vagyok kényszerítve az ilyen mélységű elemezgetésre vagy pedig igény szerint előhúzhatom ezeket az eszközöket, amikor úgy tartja kedvem és megfelelő a szituáció.

Az albán-kaland első felvonásához hasonló helyzetekben a befektetéseimet általában egyfajta „vissza a kályhához” mentalitással kezelem, és a legalapvetőbb dolgokra odafigyelve hozok döntéseket, a szokásosnál kisebb súlyt adva a kvalitatív okoskodásnak, mert éppen a modell szubjektív komponensei azok, amiket az érzelmi állapot leginkább befolyásolni tud. Mivel az évek során megtanultam az aktuális élethelyzetemhez igazítani a befektetési megközelítésemet (az elemzés mélységét és sokszínűségét), így számomra az osztalékbefektetés az élethosszig tartó pénzügyi biztonságot tudja jelenteni, bármi történjen is az életem többi területén.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes