Az alkalmi vételeket szeretem. A befektetéseknél maradva: olyan részvényeket veszek, amiket jelentősen alulértékeltnek gondolok, miközben stabil hátterük mellett egyre növekvő osztalékot fizetnek.

Sajnos nem vagyok egyedül ezzel a megközelítéssel, a csúcsokat döntő részvényindexek idején ezért igencsak nehéz a fenti (szándékosan egyszerűsített) leírásnak megfelelő célpontokat találni. Ezek a „prime target”-ek sokak radarján szerepelnek, így nem túl meglepő, hogy egy ennyire túlhúzott piacon alig maradtak igazi osztalékbajnokok, amiknek az ára ne szaladt volna el nagyon. Az utolsók egyike volt a Chevron, amire még éppen fel tudtam hívni a figyelmet az előző havi hírlevélben, azóta viszont 7 százalékkal drágultak a részvényei, így ma már kevésbé lelkesen nyomogatnám a vétel gombot.

Rengeteget gondolkodtam azon, mit érdemes olyankor csinálni, amikor az első vonalbeli, olyan elitcégek részvényei, amikre generációkon átívelően lehet építeni, éppen nem „akciósak”. Befektetőként válaszút előtt állunk ilyenkor (konkrétan a jelenlegi piaci helyzetben): mélyebbre ásunk és esetleg olyan cégeket is számításba veszünk, amiknek egyelőre nincs több évtizedre visszanyúló példás osztalékfizetési múltja, vagy egyszerűen kivárunk.

Én egyfajta középutas megoldást választottam. Az osztalék portfólió nálam az abszolút stabil, biztos hátteret hivatott szolgáltatni, a kiszámítható, folyamatosan növekvő bevételek által, ezért semmiképp nem tölteném fel olyan részvényekkel, amiket túl kockázatosnak ítélek meg. Nyugodtan akarok aludni, a kimagasló hozamtermelésre vannak más megoldások (pl. opciók), az osztalék portfólióm minőségét nem szeretném felhígítani.

Adott ugyanakkor a piaci szituáció, amiben a nagy nevek egyáltalán nem olcsók, viszont egyes egyéb szegmensekben igenis lehet kifejezetten jó vételeket találni. Az említett középutas megoldásom annyit jelent, hogy az osztalék portfólióm magját (döntő százalékát) az általam „prime target”-ként számon tartott top cégek teszik ki, ezeket azonban szívesen körülveszem jóval kisebb méretű szatellit pozíciókkal, amik a portfólió osztalékhozamát hivatottak felhúzni, reális kockázatvállalás mellett. Igazán konzervatív befektetőknél a szatellit kategóriába csúszhatnak az ingatlanos cégek (REIT-ek), a kockázati tőkésekhez hasonlóan működő BDC-k és az MLP-k is. Személy szerint a REIT kategóriáról másképp gondolkodok, rengeteget olvastam róluk és nálam simán befér ezen szektor élmezőnye a „nyugodtan alszom, ha van ilyenem” kategóriába.

A kihívást tehát az adja, hogy az elsődleges célpontok átmeneti megfogyatkozása esetén is igyekszem jó vételi lehetőségeket azonosítani, mégsem akarom ezekkel a szatellit pozíciókkal túltölteni a portfóliómat, mert ezzel épp az osztalék befektetés számomra legfontosabb előnyeit, a stabilitást és kiszámíthatóságot ásnám alá.

Mindezek fényében máris változtattam a hírlevélen, és a klasszikus értelemben véve ezúttal nem tettem bele mintaportfóliót, ehelyett őszintén leírtam a gondolatmenetemet, mit tennék most induló befektetőként. Bízom benne, hogy ez a gondolkodó befektetőknek még akár többet is segíthet, mint az előző változat. A folytatás piacfüggő, mint ebben a műfajban minden…

Egy igazán stabil, valóban hosszú távra tervezett osztalék portfólió építése nem sprint, sokkal inkább maraton. Ennek jegyében én semmit nem akarok eladni ezzel a hírlevéllel, semmilyen instant befektetési döntés ösztönzésében nem vagyok érdekelt, sokkal inkább szeretnék őszintén segíteni hónapról hónapra a felmerült ötleteimmel azoknak, akik belevágnának az építkezésbe.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.