Felkavarta kicsit az elmúlt hónapok állóvizét az orosz konfliktus, aminek befektetési szempontból kifejezetten örülök. Legutóbb a krími akció idején tudtam igazi „contrarian” vételeket megjátszani, és mivel szeretnék még pánikhangulatban, kiárusításkor vásárolni, csak remélni tudom, hogy lesz erre lehetőség a közeljövőben. (Ilyen szempontból figyelem az RSX-et, ERUS-t és a CTCM-et, többek között. Viszont ezek egyike sem tisztán osztalék fókuszú befektetés, sőt!)

A hidegháborús üzenetváltások és szankciók hatására sikerült addig eljutni, hogy az egymáshoz igencsak közelsodródott Kína és Oroszország felváltva szívat egyes kiválasztott amerikai vállalatokat. Jó példa erre a McDonald’s, melyet a Kreml politikai céljai előtt gyakran meghajló orosz hivatal „vizsgál”, valamint a Kína által várhatóan előbb-utóbb monopolistának kikiáltandó Qualcomm.

Egyik eset kimenetele sem biztos, a részvényárfolyamok azonban végre úgy alakulnak néhány általam fundamentálisan erősnek tartott vállalatnál, hogy van értelme vételeken gondolkodni. Hozzájárul ehhez az amerikai kamatemeléstől való félelem is, ami az utóbbi kereskedési napokon igen sok részvényt sodort mérlegelésre érdemes árfolyamszintek közelébe. A fenti két cég természetesen csak kiragadott példa, melyekkel mindössze annyit akartam üzenni, hogy a mainstream pánikkeltésnek lehetnek kellemes mellékhatásai a jó vételekre vadászó befektetők számára. Főleg azoknak, akik tudják, mit vennének és csak az ideális lehetőségre várnak. (Elvégre a szerencse a lehetőség találkozása a felkészültséggel.)

Az osztalékos befektetésekre fókuszálva a jelenlegi piaci értékeltség mellett gyakran felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán most bármilyen portfólió építésbe belekezdeni. Az előző hírlevélben megemlített két irányzat között valahol középúton helyezkedik el az, amit én csinálok: folyamatosan építem a portfóliómat, ugyanakkor hagyok valamennyi szabad pénzt az esetleges komolyabb korrekció idején történő bevásárlásra. Rosszul érezném magam, ha semmit nem vennék huzamosabb ideig, mert ezzel épp arról a „compounding effect”-ről mondanék le, ami az osztalék befektetés alapja. Az időzítéssel történő hasztalan próbálkozásról egyébként érdemes elolvasni a Schwab tanulmányát, ami szerintem igen tanulságos.

A hosszúra nyúló bevezető végén még egy fontos dolog, a hozzám érkező kérdések alapján. Valóban nagyon nehéz ráizgulni egy 3%-os éves osztalékhozamra, ezt elismerem. Aki viszont csak ezt a 3%-ot látja, nem érti igazán, mit jelent befektetni egy cégbe. Igyekszem egy egyszerű példával megvilágítani, mit is jelent a Pat Dorsey (a Morningstar részvényes részlegének egykori igazgatója) által használt „compounding machine” kifejezés a minőségi vállalatokra vonatkoztatva.

Maradjunk az említett 3%-os osztalékhozamnál: 100 dollárba kerül a részvény és 3 dollár éves osztalékot fizet. Eddig egyszerű a matek, a lényeg viszont innen jön! Tegyük fel, hogy a cég adott évi profitja 10 dollár és ennek 30%-át, azaz a 3 dollárt fizeti csak ki osztalékként, a többit visszaforgatja, ami által növekedni tud. (Ettől lesz igazán érdekes a dolog, enélkül kötvényt is vehetnénk.) Érdemes megvizsgálni, hogy a visszaforgatott nyereséget mekkora hozammal tudja befektetni a cég, vagyis hogy a vezetőség mennyire jó tőkeallokációs döntéseket hoz. Nem a 3%-os induló osztalékhozam az izgalmas, hanem az, hogy a befektetett tőke valójában évi 10%-os hozamot termel (10 dollár profit/100 dolláros árfolyam), aminek csak 30%-át veszem ki osztalékként, a fennmaradó részt pedig bent hagyom, hogy a következő évben a 30%-os kifizetési arány mellett is magasabb összeget kaphassak. Aki képes hosszú távú vagyonépítésben gondolkodni, ráérezhet erre a logikára, és tőzsdei cégekről lévén szó a publikus adataikon könnyen megvizsgálhatja egy-egy ilyen „compounding machine” működését. Ennek megértése nélkül aligha lehet értelmes osztalék fókuszú befektetésről beszélni, a „találjuk el az alját” típusú ticker vadászat területén pedig én nem vagyok túl jó, szóval ezzel kapcsolatban nem tudok segíteni. De legalább őszintén megmondom…

Tény, hogy általánosságban véve nem olcsó a piac, viszont most is lehet találni kifejezetten jó vételeket. Innentől megközelítés kérdése, hogy valaki vár az (esetleges) összeomlásra, vagy él az adódó lehetőségekkel. Mivel a korrekció időzítése és mértéke a műfajból adódóan elég bizonytalan, ezért én mindig igyekszem bevásárolni az aktuálisan legjobb áron elérhető „pénztermelő gépezetekbe”.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.