Brutális hullámvasutat hozott az amerikai tőzsdén az előző hírlevél megjelenése óta eltelt néhány hét, a tökéletes hisztériával járó kiárusításban pedig boldogan válogattam a jobbnál jobb lehetőségek között. Korábbi esetekből tanulva ma már megfontoltan építkezem, a legdurvább bukó napokon sem vásárolok eszetlenül, csak apránként növelem a pozícióimat. (Elvégre sose lehet tudni, mit hoz a jövő, szabad casht pedig szeretek hagyni, hogy az esetleges későbbi „akciókra” is rárepülhessek.)

A „The Art of Short Selling” című könyvben olvastam a következő örökérvényű tanácsot: „Remain analytical when others panic”. Amilyen könnyű ezt mondani, annyira nehéz végrehajtani, viszont ebben a pár szóban minden benne van. A Buffett-féle „selective contrarian” megközelítést talán nem is lehet jobban összegezni.

Eddig a Kinder Morgan (KMI) október 14-i zuhanásakor sikerült leginkább a gyakorlatba átültetnem ezt. Adott a csővezetékes szállításban érdekelt gigavállalat, ami bevételeinek túlnyomó többségét fix díjakból szerzi (tehát középtávon sem függ a szállított alaptermék: olaj, földgáz, stb. árától). Olyasmi az üzleti modell, mintha fizetős autópályát üzemeltetnének: övék az infrastruktúra, amire igen nagy szükség van és nem gazdaságos belőle még egyet felépíteni. Ezzel szemben az olajáresés az adott kereskedési napon belül (!) 8%-os csökkenést hozott a KMI árfolyamában. Egyszerűen nem volt racionális alapja ennek, akárhogy matekoltam, ezért bevásároltam. Az árfolyam azóta visszaemelkedett, amire mondhatjuk, hogy szerencsém volt, de én jobb szerettem volna tartósan nyomott szinten látni, mivel 32 évesen egyelőre bőven nettó vásárló (befektető) vagyok…

Egy másik példa, amikor viszont nem húztam meg a ravaszt, pedig igencsak érdemes lett volna, a Williams Partners (WPZ) esete, ami jól mutatja, hogy „amikor a lehetőség már itt van, késő elkezdeni a felkészülést.” Egyszerűen nem ismertem elég mélyen a céget, hogy belenyúljak az indokolatlan 10%-os esésbe. Mire végül döntést hoztam, elindult felfelé az árfolyam: gyakorlatilag 45 dollárt már nem akartam fizetni azért a részvényért, ami percekkel azelőtt még 44-ért az enyém lehetett volna. Mellékes, hogy azóta újra 50 felett az árfolyam, merthogy a cég reális értékéhez ez a szint áll jóval közelebb. (Ugyanez az „apró pszicho hiba” gátolta meg anno, hogy Apple részvényt vegyek split előtti 530 dollár körül, amin ma már vastag 40% körüli lebegő profitom lenne. Előbb-utóbb majdcsak túllépek ezen…)

Az elmúlt hetek megmutatták, hogy az irracionális piaci csapkodás idején kifejezetten előtérbe kerülnek a pszichológiai és cash menedzsment tényezők. Számomra fontos, hogy nem próbálom tökéletesen időzíteni a vásárlásaimat (úgyis lehetetlen lenne), mivel nem a tőkeérték folyamatos ingadozásán mérem a befektetési sikeremet, hanem a befolyó osztalékaim mértékén. A cél, hogy utóbbi meghaladja a megélhetési költségeimet. Linkelek egy nagyszerű írást, ami tökéletesen összefoglalja, hogyan gondolkodok a piaci időzítésről.

Végezetül minden osztalék befektető nevében remélem, hogy lesz még mostanában pánik és pirosban úszik majd újra a monitorom, mert jó lenne továbbra is akciósan vásárolni. Ha valamiért ez mégis elmaradna, vagy késne, vigasztal, hogy a „karácsonyi nagybevásárlás” javát már megoldottam októberben, ahogy a későbbiekben leírom.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.