A vártnál jóval mozgalmasabbra sikerült a decemberem, köszönhetően a hó közepe tájára eső tőzsdei beszakadásnak, amit szokás szerint vásárlásokra használtam fel. Elsősorban mégsem az új pozíciók miatt vagyok hálás az adódó lehetőségért, sokkal inkább azért, amiket megtanultam azokban a napokban, főként magamról. Bevezetőként megosztok néhány olyan gondolatot, ami reményeim szerint minden befektetőnek hasznára lehet, ha nem ijed meg tőle, hogy tükörbe nézzen és önmagára vonatkoztatva őszintén mérlegelje őket.

Nagyon érdekes pszichológiája van a tőzsdézésnek. Meggyőződésem, hogy ha egy Apple bolt árazná le a termékeit 40%-kal az adventi őrületben, egymást taposnák előtte az emberek. Ezzel szemben a tőzsdén a hasonló mértékű „leárazás” a többségben félelmet és bénultságot hoz elő. (Örökre megőrzöm a hónap során kapott leveleket, mert elég tanulságosak annak ellenére, hogy a decemberi átmeneti visszaesés a legnagyobb jóindulattal is csak „minipara” volt, a hosszabb távú grafikonon alig látszik.) Talán azok kezelik jobban a befektetés érzelmi oldalát, akik hosszú távra elkötelezték magukat egy olyan stratégia mellett, amiben tényleg bíznak. Ezt persze jóval könnyebb mondani, mint a valóságba átültetni, érzései pedig mindenkinek vannak. A Chevron 100 dollár közelébe esése például engem is „megérintett”, ennek ellenére kitartottam az elképzelésem mellett, hogy minőségi világcégek részvényeit veszem, amikor azok historikusan kiemelkedőnek számító osztalékhozam mellett forognak.

Ez alapvetően egy contrarian megközelítés, aminek lényegét elmondva több beszélgetésben is kaptam már olyan választ a másik féltől, hogy „persze, ezt kell csinálni, én is contrarian vagyok, akkor veszek, amikor mindenki elad”. Pofonegyszerű! Aztán érkeznek hozzám az emailek, kérdések, mindenféle, és kiderül, hogy ehhez a megközelítéshez bizony gyomor kell, nem árt az alapos önismeret, önbizalom és persze a tőkeerő sem hátrány. (Utóbbi kapcsán megfigyeltem, hogy teljesen más szemmel nézem a szakadást, meglévő pozícióim lebegő veszteségeit, amikor van szabad, befektetésre váró pénzem, mint amikor nincs.)

Kevesen hajlandók (valóban!) tanulni a tapasztaltabb, jobb befektetőktől. Amikor Buffett partnere, Charlie Munger azt mondja, hogy aki nem tud elviselni egy 50%-os lebegő veszteséget, annak nem való a részvénybefektetés, akkor azt érdemes megfontolni. Az Education of a Value Investor című könyvben olvastam a hetekben, hogy statisztikailag szinte biztos, hogy idővel belenéz ekkora lebegő bukóba a befektető, ezért már a vétel pillanatában (!) fel kell tenni magunknak a kérdést: bízom annyira ebben a cégben, hogy ekkora szakadásnál is kitartanék mellette? Az ilyen mértékű meggyőződés szükségessége miatt mondom én, hogy nem holmi hírleveles ajánlásokra kell befektetni a pénzt, mert amikor az „ajánlott” részvény esni kezd, a „befektető” (ebben az esetben erősen idézőjelesen) pedig nem is érti a mögöttes céget, akkor teljes a pánik és kifejezetten nehéz – ha nem lehetetlen – racionális döntéseket hozni.

Mindenkinek más erősségei és gyengeségei vannak. Én hajlamos vagyok kisebb pozíciókat néhány alapvető információ alapján is felvenni és komolyabb elemezgetésbe csak a jelentősebb méretű befektetések esetén belemenni. Emellett rengeteg tanulnivalóm van még portfóliókezelés témakörben, csak éppen nem nagyon van kitől, mert ezen nem túl egzakt területen kis túlzással mindenki másra esküszik. (Ha már itt tartunk, a lépcsőzetes pozícióépítés nekem eddig nagyon bejött.) Alapvetően továbbra is azt nézem, hol lenne legjobb helye az „új tőkének”, és a döntéshozáskor igyekszem valamelyest függetleníteni magam a meglévő portfólió súlyaimtól. Egész egyszerűen: ha látok több határesetnek minősülő lehetőséget (és a jelenlegi piaci értékeltség mellett ebből is egyre kevesebb van, szerintem), emellett viszont látni vélek brutálisan jó belépő szinteket, akkor én nem tudom nem az utóbbiak mellett elkötelezni az új tőke javát, még ha ez átmenetileg fel is billenti egy irányba a portfóliómat. Mindezt annak tudatában csinálom, hogy az osztalék portfólióm még bőven épül, jelenlegi mérete továbbra is töredéke a megcélzott szintnek, ezért nem stresszelem túl a súlyok eltolódását.

A decemberben kapott külső „visszajelzések” is csak megerősítettek abban, hogy a befektetési portfólió építése nem népszerűségi verseny. Nem keresek külső visszaigazolást és őszintén nem nagyon befolyásol mások véleménye, mert a pénzemet és jövőmet szeretem a saját kezemben tartani. Szerintem, ha mindenki ennyire felelősen és önállóan gondolkodna, jóval előbbre tartanánk. Hibás befektetési döntéseim nyilván voltak és lesznek is, ettől függetlenül úgy gondolom, pár év múlva lesz igazán érdemes megnézni, milyen egyenleget mutatnak a mostanában épített pozíciók. (Tőlem addig akár le is állíthatnák az árjegyzést, ezen gondolat háttere viszont bőven túlmutat a hírlevél terjedelmi keretein.)

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.