Két meghatározó dolog történt januárban amellett, hogy szokás szerint áresések idején építgettem az osztalékos pozícióimat: utaztam egyet és kb. ezzel egy időben hektikusság tekintetében újabb fokozatba kapcsolt a devizapiac (hogy finoman fogalmazzak dollárerősödés és frankpánik ügyben). Mindkét történés felszínre hozott néhány – szerintem értékes – gondolatot bennem, amiket szokásomhoz híven megosztok a bevezetőben, mielőtt rátérek arra, miket vettem és milyen lehetőségeket látok a piacon.

Dubaiban járva elkeveredtem egy régiségpiacra, ahol a kíváncsiságtól vezérelve elég sokáig sikerült nézelődni és persze a műfajból adódóan alkudozni is. Általában nem lopom be magam az árusok szívébe, mivel az eredetileg bemondott ár harmadára, negyedére szoktam alkudni, amiért több helyről inkább „eltanácsolnak”, ezúttal viszont érdekes dolog történt. Nagyjából sikerült elérni a „céláramat”, a bolt tulajdonosa viszont továbbra is feltűnően kedves volt és még plusz ajándékokat is akart adni. Nem volt nehéz eljutni a felismerésre, hogy valójában fogalmam sincs a kezemben tartott apró tárgy valódi értékéről, még hozzávetőlegesen sem. Gyakorlatilag az alkufolyamatban az eladó induló ára jelentette a kizárólagos támpontot számomra, az áru értékét megtippelni sem tudtam, ez pedig eleve vesztes helyzet. Ebben az esetben csak egy kis ajándéktárgyról és jelentéktelen összegről volt szó, viszont tömegek zsonglőrködnek hasonló „felkészültséggel” a tőzsdén is.

Pedig egy cég (vagyis a mögöttes részvény) értékét szerintem jóval könnyebb legalább nagyságrendileg belőni, mint egy antik tárgyét, aminek hozzáértés híján még az eredetiségét is kétségbe vonhatnám. Egy cég értéke az általa megtermelt jövőbeli pénzáramlás jelenlegi időpillanatra visszaszámolt értéke. Azt is mondhatnám, hogy komoly osztalékfizető cégeknél a jövőbeli osztalékok jelenértéke. Az értékeléshez ismert az osztalék mostani nagysága, mindenki meghatározhatja az éves elvárt hozamát (én általában 10%-kal számolok), valamint élhet egy – jó esetben megalapozott – feltételezéssel az osztalék növekedési ütemére vonatkozóan. Ennyi, és kész is egy nagyon leegyszerűsített „árazás”, ami legalább indikációként szolgál a pillanatnyi piaci árszinthez képest. Ennek tudatában döntést hozni befektetés, enélkül szerencsejáték. Nem kérdés, melyik műfajba tolnék komolyabb pénzt. A Dubaiból hozott kis antikvitás (?) mindenesetre megmarad emlékeztetőnek, hogy az ár és az érték két különböző dolog! Már a boltban tudtam, hogy csak ezért megéri elhoznom, így végül az eladó és én is jó üzletet csináltunk. Mindenki a maga módján…

A „nyaralás” alatt eszkalálódó devizapara két oldalról érintett. Egyrészt már korábban megfogadtam, hogy a befektetési számlámra befizetett összegeket mindig azonnal átváltom a számla pénznemére (dollárra), mivel nem tudom befolyásolni a devizaárfolyamot, fogalmam sincs a jövőbeli alakulásáról, sőt talán még megalapozott véleményem is alig. Éppen ezért nem szeretném, ha elvonná a figyelmemet az ügyeskedés attól a területtől, ami viszont az erősségem, és amire fókuszálnom érdemes. Egyébként is kérdésesnek tartom, hogy évtizedes távlatban folyamatos befizetéseket feltételezve mekkora jelentősége van egy-egy átváltásnak. Szerintem kb. zéró, ehhez képest sokan agonizálnak rajta. Ennek ellenére az utazás előtti utolsó pillanatokban passzoltam ezt a rutinlépést, és utólag nem jó szembesülni az eredménnyel. (Ráadásul, ha egyszer egy lefektetett szabályomat megszegem, utána már gondolkodni kell a „hogyan továbbon”, és pont ezt akartam elkerülni egy olyan területen, ahol nincs semmi előnyöm.)

Emellett a svájci frank elszállása és az ennek nyomán kitörő pánikroham is elgondolkodtatott. Feltámadnak a médiában (is) az ilyen váratlan helyzetekkor azok a hangok, hogy „a befektetés kockázatos, most megjárta mindenki, aki spekulál” és hasonlók. Hát, nem tudom. Amellett, hogy sajnálok mindenkit, akit negatívan érintett a dolog és őszintén tudok örülni azok sikerének, akik bármilyen módszerrel profitáltak belőle, számomra megfizethetetlen az életérzés, hogy totális nyugalommal olvashattam a híreket a világ másik feléről, miközben az egyre jobban szétterített osztalék portfólióm cégei folyamatosan termelik nekem a pénzt. Így is lehet befektetni. Ezért csinálom az egészet. Ettől persze vannak vállalatok a portfóliómban, amiket messze nem hagy érintetlenül pl. a dollár erősödése, a csordogáló osztalékbevételeim javát ugyanakkor stabilnak érzem.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.