Szó szerint mozgalmasra sikerült a március hónapom: amellett, hogy részt vettem a Róma Maratonon, szokatlanul sok részvényvásárlással elég komolyan átrendeztem az osztalék portfólióm súlyozását. Az elmúlt hetek tőzsdei hangulatát főként az amerikai kamatemeléssel kapcsolatos várakozások és a dollárárfolyam körüli aggodalmak határozták meg. Meglehetősen markáns véleményem van ezekről, idővel kiderül majd, mennyire helytálló.

Nem is én lennék persze, ha nem találnék párhuzamot a maratonfutás (vagy gyakorlatilag bármi más) és a befektetés között. Tény, hogy aki hosszútávot fut, annak van ideje közben gondolkodni, és mivel már nem számítok „első bálozónak” a műfajban, több maraton alkalmával is eléggé hasonló következtetésekre jutottam. Aki egy ilyen versenyen rajthoz áll, általában rendelkezik valamiféle tervvel, hogyan fog eljutni a célvonalig. Hallottam már olyan verziót, hogy „brutálisan bekezdek, aztán majd bírom a fájdalmat”, illetve olyat is, hogy „az idő nem számít, csak érjek célba”. A baj ott kezdődik, amikor a személyre szabott terved nem tudod végrehajtani, egész egyszerűen azért, mert mások is vannak körülötted.

Első versenyemen a túlélés lett volna a célom, mégis futottam a tömeggel – számomra – durva tempóban, amíg bírtam. A táv utolsó harmadában aztán beletörődve – az életemért küzdve – konstatáltam, hogy tömegével előznek meg azok a futók, akik lassabb induló tempót választottak, viszont elkerülték a kellemetlen meglepetéseket.

Befektetési területre lefordítva az analógia lényege számomra kettős. Egyrészt nem vagy egyedül, a piacot rengeteg befektető összessége alkotja, a tömeg mozgása azonban nem szabad, hogy megakadályozzon saját terved végrehajtásában. (Mert ugye van terved?!)
Másrészt vehetsz te villámrajtot: azaz dönthetsz úgy, hogy nem elégszel meg a piacon jelenleg racionális kockázat mellett elérhető 3-5% körüli dollár alapú osztalékhozammal. Telerakhatod a portfóliódat ennél magasabb hozamú (és természetesen bőven kockázatosabb) papírokkal, aztán majd a táv utolsó harmadában – vagy talán sokkal hamarabb – ráébredsz, hogy sorra húznak el melletted a konzervatívabb versenyzők, akiket eleinte nagy arccal előztél meg (a magam nevében beszélek: én tuti ezt csináltam). Ezek a „szürkébb” versenyzők ugyanakkor nem szembesültek azzal a brutálisan komoly problémával, hogy ha az egyik bevállalós részvényük felezi az osztalékát, azzal párhuzamosan az árfolyama is összeszakad és máris elég nehéz lesz a portfólió többi elemének kompenzálnia ezt a balesetet. Akiben megvan a nyitottság, matekoljon kicsit, hány alkalommal kellene okosabbnak lenni a piacnál, hogy a néhány elkerülhetetlenül becsúszó drága hibát kompenzáljuk.

Vannak emberek, akiknek hozzám hasonlóan saját bőrükön kell megtapasztalniuk az ilyesmit: a maraton esetében és befektetési téren is megtettem. Az osztalék befektetésnél az egyik legsúlyosabb hiba a „yield chasing”, a hozamhajszolás. Az induló osztalékhozam egyébként is csak a „nagy képlet” egyik fele, ahogy arról az oktatásban is szó lesz majd. Ebben a műfajban nagyon nem jön be a „brutálisan bekezdek, aztán majd bírom a fájdalmat” mentalitás. Egyrészt számszerűen sem éri meg, másrészt tényleg nagyon fog fájni. A maratonfutás és az osztalék befektetés is egy hosszú út, ami alatt magadat is elkerülhetetlenül megismered, ha van elég bátorságod hozzá és nem fordulsz vissza az első akadálynál.

Azért írtam le ezeket, mert elég sokan tévúton járnak: szeretnék egyrészt elkezdeni az osztalék portfóliójuk építését, ugyanakkor úgy gondolják, az alapok megtanulása után számukra (!) biztosan elérhető ebben a műfajban magasabb induló hozam is. Tényleg voltam ebben a cipőben, ezért az oktatáson elég sok hasznosat tudok majd mesélni a hozamok „tuningolásáról”, mi az, ami nálam működött és milyen irányokat lett volna jobb kihagyni.

A piaci hangulattal kapcsolatban úgy látom, hogy a mostani dollárárfolyam elég komolyan rányomta már a bélyegét az amerikai cégek eredményvárakozásaira. Ha tippelni kellene, szerintem a Fed nem tesz rá erre még egy lapáttal, azaz nem lesz kamatemelés. Megkockázatom, hogy egész évben nem. (Ez továbbra is kisebbségi véleménynek számít, annak ellenére, hogy egyre több forrásból lehet hasonlókat hallani.) Végül, hogy tökéletes menekülőutat biztosítsak magamnak: miután jegybankárokról van szó, egy szavukat se érdemes elhinni, és bizonyítottan mindig tudnak hülyébbek lenni, mint bárki gondolná. Utóbbi kétségkívül a kamatemelés irányába mutat, így mindenki kiválaszthatja a neki jobban tetsző forgatókönyvet. A magam részéről továbbra is igyekszem az aktuálisan kínálkozó befektetési lehetőségekkel élve építeni a portfóliómat, miközben elfogadom, hogy a dollárkamatok jelentősebb emelkedése drasztikusan átértékelheti az osztalékrészvényeimet. (Kérdés persze, hogy ez mikor és milyen mértékben következik be, mert időközben ideális esetben a cégeim készpénztermelő képessége is szépen nő. Ezért sem várok tétlenül a partvonalon, mert ezzel a megközelítéssel akár többet is bukhatnék.)

Végezetül egy rövid update: az oktatás anyaga gyakorlatilag készen van, egyelőre elég szűk körben tesztelem és a visszajelzések alapján finomhangolom. Időközben sikerült egymásra találnunk egy Amazon platformon eredményesen marketingelő kiadóval is, így a tervek szerint angol nyelvű könyv is születik majd a sok forrásból szintetizált befektetési megközelítésemről. Úgy vagyok vele, ha ők találnak rá piacot, én szívesen megírom. Amint előrelépés lesz ezeken a területeken, a hírlevélben mindenképpen közzéteszem.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.