Az osztalék fókuszú befektetéssel kapcsolatban többször megkaptam már ismerőseimtől, hogy az én „munkahelyem” maga a nyugalom szigete. Ha azt vesszük, hogy hosszú évek alatt lehet felépíteni egy stabil osztaléktermelő gépezetet, aminek szép összhangban zakatolnak az alkatrészei (emelgetik osztalékaikat a részvényei), ezen időszak alatt pedig főként a bevételtermelő képesség alakulására érdemes összpontosítani, akkor tényleg nem nagyon veti szét a stressz a tudatos osztalék befektetőt. Csak egyetlen „apróság” nem szűrődik át a kirakatüvegen kívülre: a modellt üzemeltető ember, mint meghatározó komponens (az ő érzései, azaz maga a nagybetűs pszichológia), ami lépten-nyomon csempész némi izgalmat ebbe az egyébként szándékosan unalmas és kiszámítható rendszerbe.

A június amellett, hogy számos vásárlásnak köszönhetően rekordszintre emelte az osztalékbevételeimet, igencsak értékes felismerésekkel is megajándékozott, amiket szokásomhoz híven megosztok, hátha segítenek a hozzám hasonló úton járóknak. Képzeld el, hogy ráérősen kalapálod a gépezeted, mert megtanultad vagy éppen megtapasztaltad, hogy a hiperaktivitás nem vezet eredményre ebben a műfajban. Eközben a szemed sarkából azt látod, hogy a téged érdeklő alkatrészek (részvények) árai meredek csökkenésbe kezdtek. Hogyan reagálsz?

Azt vettem észre, hogy az elméletben helyesnek tartott és a gyakorlatban adott válaszom egybeesése nagyban függ az aktuális tőkehelyzetemtől. Leírom érthetőbben: szabad, befektetésre váró pénzzel a számlámon jóval könnyebb higgadtan, a lehetőségeket látva szemlélni a piacot, mint amikor épp nincs szabad tőkém. Az oktatáson elég sok ezzel kapcsolatos okosságot megosztok, mert az elméleti hátteret nagyon alaposan szeretem átadni, az ilyen helyzetek megélése azonban nagyon sokat mutat meg magunkról. A tapasztalás semmivel sem helyettesíthető.

A legértékesebb visszajelzés számomra, hogy a személyes képzésen résztvevők többsége valóban elkezdte a gyakorlatba átültetni a tanultakat, amit az egymás segítésére létrehozott zárt fórum aktivitásából látok.

Tudni kell sebességet váltani az aktuális tőkehelyzetünk függvényében! Amikor „pénzbőség” van, igenis érdemes aktívan keresni a lehetőségeket és agresszívan rámenni a kínálkozó vételekre, amikor viszont sikerült racionálisan, a szabályaidat betartva helyet találnod a tőkének, akkor egy jóval passzívabb nézőpontot érdemes felvenni, hátradőlve szemlélni a piacot, és tényleg csak az extrém kihagyhatatlan ajánlataira reagálni. Ez a sebességváltás az, amiről könnyebb írni, mint megélni, amíg fel nem ismered, hogy (újra és újra) egy ilyen ponthoz érkeztél. Lehet persze állandó jelleggel csak az extrém jó lehetőségekre várni és adott esetben évekig a partvonalon ücsörögni. Ez azonban egyrészt nem garantálja, hogy a piac mélypontján fogok vásárolni (mivel a tökéletes időzítés esélytelen, erre törekedni pedig értelmetlen), másrészt én azt látom célravezetőnek, ha első lépésként felépítek egy nagyon stabil bevételi bázist, hogy a későbbiekben még nyugodtabban, szinte „tét nélkül” horgászgathassak, és ha úgy tartja kedvem, valóban csak a nagyhalra mozduljak rá minden adódó alkalommal. Szerencsére az első fázis vége már belátható közelségbe került.

A kamatszinttel kapcsolatos stresszelés mellett mostanra a görög-csőd szappanopera is segített felcsavarni a részvényárfolyamok hullámzásának mértékét, a megnövekedett volatilitás pedig amellett, hogy lehetőségeket teremt a tudatos befektetőnek, elég jó tanítómester is. Egy dolgot garantálhatok Neked: osztalék befektetőként mindenképp kerülsz majd olyan helyzetbe, hogy vásároltál egy – a képzésen átadott szabályaim betartása esetén – stabil osztaléktermelő részvényt, ami folyamatosan pénzt tesz a zsebedbe, ugyanakkor az árfolyama mélyen a bekerülési árszinted alá esett. Ne áltasd magad, lesz ilyen! A nyerő gondolkodásmód bemutatása kedvéért tegyük fel, hogy a szomszéd lakást/házat vetted meg, amit bérbe adsz és szépen, kiszámíthatóan szeded a díjait, miközben egy elmebeteg naponta bekopog hozzád, hogy árajánlatot tegyen rá. Nem kellene a hangulatodat befolyásolnia annak, hogy egy-egy napon milyen kedve van a hívatlan vendégnek és milyen árat mond a küszöbödön, hiszen pontosan tudod, mennyi pénzt hoz neked az adott ingatlan és ebben a pénztermelő képességben nem látsz negatív változást. Miért adnád el akkor olcsóbban, mint amennyiért vetted? Egyáltalán miért foglalkoznál napi szinten az árának alakulásával?

Egyedül a tőzsde az a „hadszíntér”, ahol – Benjamin Graham analógiájával élve – meg kell hallgatnod a mániákus depresszióban szenvedő, bipoláris Mr. Market ajánlatait, mivel a részvényeidnek folyamatos árjegyzése van. Mi lenne, ha a lakhelyedül szolgáló ingatlanod áráról is percenként kapnál értesítést? Együtt kell tudni élni azzal, hogy a dolgok mögöttes értéke (ami a részvényeink esetében az osztalékfizető képességükből ered) akár évekre is élesen elválhat az árfolyamuktól, mivel a piac mindenféle Nobel-díjas elméletek ellenére sem tökéletesen hatékony. (Sokat elmond, hogy a hatékony piacok elméletének egyik díjazott úttörője, Paul Samuelson maga is az elméletét a gyakorlati életben több mint 60 éve alázgató Warren Buffett befektetője, a Berkshire Hathaway részvényeseként.)

Buffett pedig a legismertebb és legsikeresebb „income investor” a világon. Meggyőzően közel esik a megközelítése az osztalék fókuszú befektetési irányzathoz, ezért is beszélek róla részletesebben a személyes képzések alkalmával.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.