Az osztalék befektetésre fókuszáló személyes tréningen „szemfelnyitó” példaként szoktam említeni a Fidelity vagyonkezelő és brókercég kutatási eredményeit, miszerint azon ügyfeleik számlái mutatták a legkiemelkedőbb teljesítményt, akik egész egyszerűen elfelejtették, hogy egyáltalán van számlájuk a cégnél. A sikerrecept egyszerű: minőségi cégekben kell részesedést venni, aztán – néhány rendkívüli eset kivételével – békén kell hagyni a részvényeinket.

A passzivitás befektetési eredményre gyakorolt hatásáról Buffett is rengeteget ír 50 évnyi, részvényeseknek szóló leveleiben. (Pl.: „Inactivity strikes us as intelligent behavior.”) Emellett egyik legjelentősebb tanítója, Benjamin Graham is nyíltan vállalta, hogy a befektetők többségének olyan cégek részvényeit kellene venniük, melyek legalább 20 éve fizetnek osztalékot, majd az extrém piaci helyzetek kivételével leginkább a vállalatok osztalékaira és az osztalékfizető képességüket alátámasztó működési eredményekre kellene figyelniük. Ez nem hangzik éppen hiperaktivitást igénylő feladatnak, sőt!

Azért írom ezeket, mert a korábbi hírlevelek sokakat tévútra vihettek olyan szempontból, hogy én minden hónapban két kézzel vásároltam a megítélésem szerint reálisan árazott, minőségi osztalékfizető cégek részvényeit. Az osztalék fókuszú befektetési megközelítéssel nehezen összeegyeztethető aktivitási szintem a tőkehelyzetemnek volt köszönhető: a portfólió-építés fázisában voltam, mostanra viszont az elért portfóliómérethez képest arányaiban alacsonynak mondhatók a további befektetésekre allokálható „új pénzösszegeim”, melynek eredményeképpen sokkal passzívabb üzemmódba kapcsoltam, ahogy tanítom is.

Érdekes tapasztalat volt, hogy július hónapban szinte alig nyitottam meg a kereskedési platformot, azaz nem nézegettem „túl közelről” az árfolyamok hullámzását. A mögöttes gondolkodás abszolút Buffett-logikát követ: ha van egy pénztermelő eszközöm, amit ismerek és bízom benne, akkor miért érdekelne, hogy egy adott pillanatban mások mennyiért hajlandók azt megvenni tőlem? Egyáltalán nem hoz lázba több részvényem meredek esése: röpködnek a 20% körüli lebegő árfolyamveszteségek a portfólióm cégeinél, de mivel eladni eszem ágában sincs (pusztán árinformáció alapján ez őrültség lenne a megközelítésem szerint), venni pedig értelmezhető nagyságrendben épp nem tudok, ezért hátradőlve élvezem, hogy az idő nekem dolgozik, szüretelem a beérkező osztalékokat és ezek visszaforgatásával igyekszem kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. Merthogy bőven vannak!

Fennakadok-e azon, hogy nem időzítettem tökéletesen a vásárlásaimat, mert most még olcsóbban is megvehető lenne sok részvény a portfóliómban? Ha ez a gondolat összefüggően több percet is ki tudna tölteni a fejemben, akkor totálisan alkalmatlan lennék hosszútávú befektetőnek! A „jó hír”, hogy teljesen mindegy, mikor kezdesz befektetni, bőven lesz alkalmad vaskos lebegő mínuszokat nézegetni. Mivel ez szinte garantált, érdemes már most szabályt alkotnod, hogy mekkora mínusznál kezded el növelni egy-egy pozíciódat. Ha ez pl. 10%, akkor az első 10%-os esést hátratett kézzel kellene nézned.

A meredek zuhanások idején a saját tapasztalatodon („been there, done that”) kívül két dolog nyugtathat meg: vagy tökéletesen ismered a portfóliód cégeit, ami magabiztosságot ad, vagy egy-egy pozíciód olyan kis méretű, hogy önmagában nem üti meg az ingerküszöböd a – remélhetőleg átmeneti – értékcsökkenése. (A tréningen hosszan beszélek arról, milyen portfólió-építési alapelveket követek, illetve néhány jól irányzott kérdéssel segítek a résztvevőknek közelebb kerülni saját irányukhoz.)

Saját irányukhoz, merthogy önálló gondolkodásra ösztönzök mindenkit. A követés, másolás hosszútávon nem túl kifizetődő: a Barron’s április 11-i számában megjelent „The Trader” című cikk adatai szerint az elemzők által leginkább ajánlott részvények éves átlaghozama 9,5%, míg az általuk legkevésbé kedvelteké 13,2%. (A vizsgált időtáv az általam olvasott összefoglalóból sajnos nem derült ki.)

A legtöbben persze arra a szórakozóhelyre akarnak bemenni, ami előtt kígyózó sor áll, ugyanez a pszichológia támasztja alá, hogy könnyebb megvenni a mindenki által kedvelt részvényeket, mint az éppen sárba tiport társaikat. (Mond valamit a Chevron neve?) Persze az, hogy mi a könnyű és mi a kifizetődő, gyakran igencsak eltér. (David Dreman Contrarian Investment Strategies című könyvét erősen ajánlom.)

A júliusi passzivitásom egyébként rekord havi osztalékbevétellel párosult, és hacsak nem áll komolyabb pénz a házhoz, augusztusban is ezt az irányt követem.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.