Általában mást csinálok, mint a tömeg és nincs ez másképp a befektetések területén sem. Kifejezetten kerülöm az olyan részvényeket, melyekért „sorban állnak”, sokkal inkább szeretem a pillanatnyilag nem kedvelt, nyomott árú célpontok között megtalálni a hosszú távon potenciálisan kiemelkedő teljesítményt nyújtó jelölteket. Ezzel a beállítottsággal csöppentem bele Szilveszterkor a „lóverseny-programba”, ami egyrészt megerősített abban, hogy tényleg jobb (lenne) ott nekem, ahol nincs tömeg, másrészt megajándékozott néhány olyan gondolattal, melyek talán segíthetik az induló befektetőket.

A lóverseny fogadás nélkül nagyjából annyira lehet élvezetes, mint nézni a falra felkent festék száradását, ezért nyilvánvaló volt, hogy valamennyi pénzt felteszek, ha már megyünk. Ugyanakkor elég kockázatkerülő vagyok, nem szeretek veszíteni és nem nagyon ismerem az „eljátszani való pénz” fogalmát, ezért elkezdtem gondolkodni, ha már fogadok, hogyan kellene ezt (az elfogyasztott alkohol mennyisége ellenére) aránylag okosan csinálni egy olyan műfajban, amihez egyáltalán nem értek. Szeretem az ilyen szép kihívásokat. A következőre jutottam: esetemben elég nagyképűnek tartanám megtippelni, melyik ló nyeri a futamot, és ennél is durvább lutri lenne eltalálni beérkezési sorrenddel együtt egy komplett hármas befutót. A fogadási lehetőségeket nézegetve viszont szembejött valami, amit kifejezetten nekem találtak ki: lehet olyan fogadást kötni, ami akkor nyer, ha a kiválasztott ló az első háromban végez. Ez passzolt leginkább a kockázatvállalási hajlandóságomhoz, ezért már „csak” azt kellett kitalálni, mégis mi alapján válasszam ki a szerencsés versenyzőket az egyes futamokra.

A klasszikust idézve, eléggé zavart, hogy „nem értek a lovakhoz”. Mivel semmilyen háttérinfóm nem volt, kizárólag a nyereményszorzókból kiindulva tudtam meghatározni, melyik futamon, melyik lovat tartják esélyesnek. (Ez egyébként olyan, mintha a tőzsdén fogalmam se lenne, mit kell megnézni egy részvénynél, illetve a mögöttes cégnél és kizárólag az árfolyam alakulása, azaz a piac értékítélete alapján hoznék döntést. Hadd ne mondjam, hogy ez öngyilkos vállalkozás, amit „csak” a részvénypiacon művészkedő kezdő befektetők 99%-a gyakorol.) Beláttam tehát a korlátaimat, a fogadásom tétjét szépen hozzáigazítottam a tudatlanságomhoz, az így „kikalkulált” mini összegeket pedig igyekeztem úgy feltenni, hogy sosem a legesélyesebbre árazott ló dobogós helyére fogadtam, mivel ott túl alacsony volt a nyereményszorzó, hanem mondjuk a második számú esélyesre. Arra azért komoly esélyt láttam, hogy a második legesélyesebb versenyző dobogós lehet, és ez az eset már legalább fizet is valamit. Megvolt a hozam-kockázat szempontjából hozzám passzoló stratégia. (Az eredmény – a durva hideg miatt meglehetősen kis mintán, kevés futamon tesztelve – pont nulla, azaz ingyen volt az izgalom és a szórakozás.)

Miért írtam le ezeket? Mert a tőzsde is pont úgy működik, mint a lóverseny! Félreárazott minőségi részvényt akarunk venni, ahogy hozzáértőként a lovin is arra a jelöltre fogadnánk, ahol úgy érezzük, a meghirdetett nyereményszorzó nem tükrözi hűen az esélyeket. A jó hír, hogy a lóversenypályával ellentétben a részvénypiacon meg tudom találni az abszolút csúcsminőségű vállalatok részvényeit, és azt is be tudom határolni, ezek közül melyik elérhető racionális vagy ideális esetben kiugróan vonzó áron. Ezt a teljes folyamatot adom át az online osztalékbefektetési képzés keretein belül, illetve a terjedelmi korlátok miatt tömörebb formában az Osztalékból szabadon című könyvben. Hosszú távon általában kiemelkedő eredményt lehet elérni azáltal, ha első osztályú befektetési célpontokat veszünk akciós áron, és ezekből építünk portfóliót. Ha emellett ezek a cégek még évről évre növekvő passzív bevétellel, osztalékkal is megajándékoznak, az már tényleg közel áll a tökéletes kombinációhoz.

Egy valami felett azonban nem szabad elsiklani: van bátorságod kimondani, hogy ez a „ló” (részvény) bizony félreárazott? Wayne Dyer egyik könyvében olvastam egy idevágó kérdést: vásárolsz egyedül ruhát magadnak vagy szükséged van más véleményére is a döntéshez? A sikeres befektetővé váláshoz elengedhetetlen az önálló, független döntéshozás felvállalása, ha ugyanis külső véleményekre támaszkodsz, akkor bármit meg fogsz tudni indokolni és annak az ellenkezőjét is. Nem mindig lesz igazad, mégis merj dönteni és vágj bele, mert a tökéletességre törekvés, a hibák minden áron elkerülése megbénít. (Ahogy Churchill mondta: „The maxim, Nothing avails but perfection, may be spelled PARALYSIS.”)

Értelemszerűen növeli az esélyeidet, ha megszerzed az alapvető tudást, amíg ez nincs meg, indokolt belátni a korlátaidat, ahogy én tettem a lóversenyen. A részvénypiac óriási, mindig van attraktívan árazott minőségi vállalat, csak az a kérdés, hányan tudják azonosítani az ilyen célpontokat.

A másik fontos szempont, hogy milyen a habitusod: nagyot akarsz kaszálni, ezért az ilyen eséllyel kecsegtető, kockázatosabb befektetéseket keresed vagy pedig közelebb áll hozzád a Buffett-féle út, amiben igyekszel nagyon hosszú távra igazán jó helyre elhelyezni a pénzed elfogadható hozamszint mellett? Az osztalékbefektetés az első célra tökéletesen alkalmatlan, ugyanakkor a második cél elérésének kiváló eszköze.

A hírlevél későbbi szakaszában írok a legnagyobb 2015-ös befektetési hibámról, illetve a levont tanulságokról, melyek fényében az idei év esetemben a portfólióm koncentráltságának csökkentéséről, az egyik legbiztosabb passzív bevételi lábam (az osztalékportfólióm) tovább erősítéséről fog szólni. Nem elsősorban az osztalékbevételeim maximalizálására koncentrálok tehát, mert ez rövidlátó és hibás motiváció.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes