Teljes távú triatlon versenyre készülök, népszerűbb nevén ironmanre. Aki ismer, tudja rólam, hogy szeretem a gigantikus, lehetetlennek tűnő projekteket, amilyennek régen az anyagi függetlenség megteremtése is tűnt számomra. Nem magáért a szenvedésért rajongok, hanem azért a tanulásért, amin keresztül kell menni, hogy egy elérhetetlen távolságban lévő célt akár csak megközelítsek.

Szerintem nem leplek meg, ha azt mondom, rengeteg párhuzamot látok a mostani versenyre történő felkészülésem és az osztalékbefektetői utam között. Egy éve még nem tudtam rendesen úszni, és elmondhattam, hogy bringán is 18 éves korom körül ültem utoljára. (33 voltam akkor.) Erről a bázisról teljesítettem egy féltávú ironman versenyt egészen vállalható időeredménnyel, kb. 5 hónapnyi önálló felkészüléssel, amit sokkal inkább nevezhetnénk önkínzásnak, mint egy tudatosan átgondolt terv végrehajtásának. Honnan is lett volna tervem, amikor egyáltalán nem értek a témához? Adódott viszont egy „aprócska” gond: a féltávú versenyen egyértelműen éreztem, hogy a nagyobb célom, az igazi ironman a saját edzésmódszereimmel, valamint igencsak hiányos ismereteimmel tökéletesen elérhetetlen számomra. Változtatnom kellett.

Segítséget kértem valakitől, aki igazán profi az adott területen és teljesen új megvilágításba kerültek a dolgok. Ma már tudatosan felépített, a konkrét célra szabott edzéstervvel készülök. És itt jön a sztori (egyik) tanulsága. Hat teljesített maraton után jöttem rá (nyilván erre sem magamtól), hogy egy-egy hosszútávú versenyen nem ártana a sebesség és a kitűzött időcélom mellett – vagy talán helyett – az igazi kulcsfontosságú paraméterre figyelni: a pulzusra. Szerencsés vagyok, mert a sport területén találtam olyan hiteles és hozzáértő edzőt, aki helyre tette a fókuszomat, a befektetések terén ugyanakkor ezt az utat egyedül kellett bejárnom, ami hosszadalmas és drága volt.

Elmondhatom magamról, hogy már (nem éppen kezdő) osztalékbefektetőként is teljesen rossz paramétert helyeztem előtérbe. A havi átlagos nettó osztalékom összegére fókuszáltam, ezt igyekeztem növelni, mivel a „passzív jövedelem” varázsszó bűvöletében éltem. Ez a hozzáállás viszont elvitt olyan egzotikus irányokba, hogy az összes lehetséges súlyos hibát elkövettem, melyek elkerülésére ma már hitelesen hívhatom fel a kezdő befektetők figyelmét. Az osztalékbefektetésnél a „pulzus”, a helyes fókuszpont nem lehet más, mint kizárólag azon csúcsminőségű cégek részvényeinek vétele, melyekkel csak annyi dolgunk van, hogy könyvelgetni kell a befolyó osztalékaikat és az emeléseiket. Az ilyen célpontokat a legnehezebb megvenni, mert ritkán kínálnak – magyar szemmel – elfogadható induló osztalékhozamot, viszont ha sikerül ezt a rövidlátást levetkőzni, óriási lépést tehetsz a nyugodt és eredményes vagyonépítés útján. Saját portfólióm elemeit végignézve ma már látom, hogy ez a megközelítés működik leginkább, az anyagi függetlenség, mint végcél felé vezető úton pedig „a táv majd gondoskodik magáról”, ha a jó paraméterre összpontosítva haladsz előre.

A gond csak az, hogy míg a sport terén aránylag könnyű hozzáértő segítséget találni, addig befektetési területen tapasztalataim szerint még a legnevesebb – tanácsaikat igen drágán osztogató – szakértők sem mindig azok, aminek a mögöttük álló marketinggépezet mutatja őket. Az elmúlt hetekben egy neves „osztalékguru” pár naponta küldte az emaileket, hogy melyik korábban általa ajánlott pozíció azonnali eladását javasolja, vaskos bukóban. Érezhetőem marginális vétel volt mind már akkor is, amikor lelkes táborának ajánlotta ezeket a részvényeket. Több éves tapasztalattal én ezt éreztem – nem is vettem közülük semmit – csak hát nem minden előfizetője lehet ennyire szerencsés. „Szakértőnk” pedig nem tehet mást, tolja tovább az ipart, ontania kell magából a célpont javaslatokat, hiszen ezért fizetik. (A szívem szakad meg, hogy épp lejár az előfizetésem, ezért ez volt az utolsó történet, amit megoszthatok ezzel kapcsolatban.)

Valahol ugyanakkor kifejezetten elgondolkodtatónak érzem, hogy (pár nap múlva) mindössze 34 évesen tonnaszámra válaszolom meg a hozzám özönlő kérdéseket, miközben szívem szerint még én is „továbbtanulnék”, ha beúszna a képbe valaki, aki hiteles, nagyobb tudása és bőven több tapasztalata van, mint nekem, és mindemellett még ezek megosztására is nyitott.

Amíg ez az álom valóra válik, a befektetési sikerkritériumok között első helyen álló minőségi fókusz hangsúlyozásának jegyében zárja egy találó mondás a bevezetőt! Geraldine Weiss klasszikusában, a „Dividends don’t lie” című könyvben olvastam a következőt, ami nem árt, ha minden részvényvásárlás előtt eszedbe jut:

„Az olcsóság gyönyöre hamar feledésbe merül, a silány minőség által okozott keserűség viszont sokáig emlékezetes marad.”

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes