Mindenek előtt szeretném megköszönni a rengeteg visszajelzést és véleményt, amit az OsztalékPortfólió oldal fejlesztésével, a tervezett újdonságokkal kapcsolatban kaptam Tőletek. Két éve nem profitszerzési motivációval indítottam a portált, és most sem ez az elsődleges fókusza. Az őszinteség jegyében így megoszthatom veletek, hogy a többségében konstruktív gondolatok mellett elég sok érdekes megjegyzés is érkezett hozzám, ezért amint megtalálom a megfelelő szavakat (és a kellő időt), írok majd válaszul egy blogbejegyzést arról, miért is lettem osztalékbefektető.

Most csak röviden: a szabadságért! Senki álmait nem akarom összetörni, de ha egész nap a gép előtt ülve gyártanám az osztalékos tudásanyagokat – a magyar elvárások szerint természetesen egyre többet, egyre magasabb színvonalon és nyilván teljesen ingyenesen – akkor szerintem nem lennék túl hiteles. A jövőbeli prémium tartalmak létrehozásában egyébként nem is azért látok elsődlegesen fantáziát, mert kereshetek vele az osztalékbevételemhez képest kimutathatatlanul minimális pénzt, hanem azért, hogy szűrhető legyen általuk a mostanra jelentősen kibővült felhasználótábor. Remélem sikerült finoman sugallnom, hogy a továbbiakban nem elsősorban a „mindent akarok, még ma, legyen ingyen, és semmit nem vagyok hajlandó tenni az eredményekért” típusú emberek tömege a célcsoportom. Egyelőre nem sietek a hazai „piacra” tervezett újdonságokkal, könnyen lehet, hogy bevezetésük előtt még angolul is megírom a könyvem.

***

Az osztalékbefektetést egyfajta vállalkozásként fogom fel, ami örömet okoz nekem. Ez a vállalkozás arról szól, hogy gyűjtöm azokat az alulértékeltnek tűnő részvényeket, melyek egyre több pénzt fizetnek nekem, majd a kapott osztalékokat befektetve még több ilyen részvényt szerzek. Nem erőből „csinálom a befektetést”, hanem tényleg ez a hobbim, mivel hosszú évek alatt sikerült megtalálnom (vagy inkább kialakítanom) azt a megközelítést, ami abszolút illik hozzám. Ez persze nem jelenti azt, hogy az általam összerakott rendszer a Jolly Joker, ami mindenki számára elhozza a nyugodt gazdagodást, merthogy befektetni rengetegféleképpen lehet.

Warren Buffett, a Buffett Partnership tagjainak írott korai levelei egyikében elmélkedik arról, hogy igazán nagy pénzt kvalitatív befektetési megközelítéssel lehet keresni (ha szinte mindig igazad van), ugyanakkor a kiszámítható pénzcsinálás jóval biztosabb útja a kvantitatív alapú befektetés. Kevesen tudják, hogy Buffett mentora, Ben Graham, aki a szinte olvashatatlan Security Analysis című „alapművel” letette a részvényelemzés alapjait, maga is elfordult később a mélyelemzős irányzattól és a kvantitatív megközelítés pártfogója lett. Joel Greenblatt, az egyik legsikeresebb kvalitatív befektető ma már szintén egyértelműen a kvantitatív térfélen játszik. Érdemes elgondolkodni a Quantitative Value című könyvben felvetett kérdésen: az emberi oldal vajon hozzátesz egy jól kidolgozott kvantitatív befektetési modell eredményességéhez vagy – többek között a pszichológiai tényezőknek köszönhetően – elvesz belőle? (Talán akik a rendhagyó bevezetés után is továbbolvassák a hírlevelet, szívesen gondolkodnak.)

Mi az alapvető különbség a két irányzat között? A kvalitatív befektető a bálnavadász, aki brutális mennyiségű munkát beletesz a felkészülésbe, és ha lehetőséget lát, minden erejét beleadva rámegy a célpontra. Sosincs persze garancia arra, hogy a kalandos vadászatra nem megy rá a legénység nagy része, de ha sikeres a kihajózás, mindenki ünnepelheti kapitányt a nem mindennapi zsákmányért.
A kvantitatív befektető ehhez képest az egyszerű halász unalmas életét éli, naponta kiveti a hálóját a megszokott vizein, és ami fennakad rajta, abból szépen megél, különösebb kockázatvállalás nélkül. A tömeg éljenzése és a kiemelkedő siker elmarad, a biztos megélhetés viszont nem kérdéses.

Buffett az ünnepelt bálnavadász. Több mint 60 éve beletesz napi 5-6 órát abba, hogy ezt a státuszát megőrizze, ennek ellenére élete legkiemelkedőbb hozamait mégis a Partnership éveiben, döntően kvantitatív megközelítéssel érte el. (Ez is elég elgondolkodtató.) Miért írtam le ezeket? Mert ha nem Te leszel a következő Buffett, akkor igenis érdemes kvantitatív részvénykiválasztásban – vagy legalább előszűrésben – gondolkodnod, és ennek megfelelő mértékben diverzifikálnod. A koncentrált befektetési portfólió a bálnavadászoknak való, akik az áldozat minden tulajdonságából alaposan felkészülnek és tudásuk birtokában rendületlenül képesek kitartani meggyőződésük mellett. Ez a fajta életvitel viszont nem passzol mindenkihez.

Talán a legnagyobb változás a befektetési megközelítésemben, hogy ma már a fokozottabb diverzifikáció híve vagyok. (Az okokat aligha lehet jobban összefoglalni, mint ahogy ebben a bejegyzésben szerepelnek.) Persze nagyon nehéz belőni a diverzifikálás optimális határait, mert ha túlzásba viszed, akkor szinte esélytelenné válik, hogy túlteljesítsd a piacot (hiszen szinte „megvetted a piacot”), és akkor már jobban járnál egy sima indexalappal. Más kérdés, hogy egyáltalán célod-e pl. az S&P 500 index felülteljesítése? Számomra az elsődleges cél a passzív bevételem kiszámítható növekedése, nem a felülteljesítés, de nem vagyunk egyformák…

Ma már, ha egy célpont átmegy a kvantitatív szűrőmön (fennakad a könnyedén kivetett halászhálón), akkor többnyire beveszem a portfóliómba. Fokozatosan vásárolok, mivel a jövőbeli áralakulásról fogalmam sincs. A rendszerem alapján biztos vagyok benne, hogy a szigorú szabályaim betartása mellett megvett részvényeim túlnyomó többsége (de nem mindegyik!), kiemelkedően fog teljesíteni, idővel. Fogalmam sincs ugyanakkor, melyiknek mikor jön el a maga ideje. Ismét Buffett-et tudom idézni:

„Investment ideas, like women are often more exciting than punctual.”

Egyszerűen nem lehet időzíteni, hogy melyik megalapozott tipped mikorra fog bejönni. Ez azonban nem is lényeges. A legfontosabb, hogy ha egyszer már bevált az az unalmas halászatokhoz használt háló (azaz működik a kvant szűrőrendszered), akkor véletlenül se dobd a sarokba némi izgalomért cserébe! A legendás spekuláns, Jesse Livermore életéről szóló könyvben olvastam, hogy tapasztalatai szerint a többség akkor bukik, amikor elkalandozik a működő rendszerétől egyszerűen azért, mert aktivitásra vágyik. Rám ez 100%-osan igaz. Ha nincs a rendszered szerint lehetőség, akkor egyszerűen várni kell. Az ingyen van…

Korábban írtam már, hogy két fázisra osztottam a portfólióm építését. Első körben – akkori élethelyzetemből adódóan – igenis erőből kellett passzív cash flowt vennem, és minél gyorsabban el kellett érnem egy bizonyos szintet a lehető legjobb minőségű részvényekkel. Nem várhattam a kivételesen jó lehetőségekre, megvettem az „elég jókat” is, egészen addig, amíg elértem egy kívánt osztalékbevétel bázist. Ezt követően jóval szelektívebbé váltam, és ma már – az időközben tanultak és tapasztaltak alapján is – jobban megnézem, milyen részvény tudna érdemben hozzátenni a portfólióm minőségéhez. Egyedi élethelyzet szülte ezt az utat, de annyit tanultam belőle, hogy ma sem indulnék másképp.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes