Leginkább a kíváncsiság vezérelt, amikor a véleményeteket kértem az OsztalékPortfólió oldal továbbfejlesztésével, a kigondolt új szolgáltatásokkal kapcsolatban. A legutóbbi hírlevélben utaltam már rá, hogy a tömegesen beérkező válaszok hatására a kíváncsiság előbb meglepettségbe, majd átmeneti csalódottságba, végül pedig egyfajta érdekes hála érzésbe csapott át. Utóbbit megmagyarázom: sokkal többet kaptam a visszajelzéseitek által, mint eredetileg reméltem, még ha nem is pont erre számítottam. Két év alatt biztosan megszoktátok, hogy őszintén leírom, amit gondolok, és most elég sok mindent gondolok, szóval essünk neki!

Akartam én ezt? Akarom én ezt?

Két szakaszra érdemes felosztani az OsztalékPortfólió oldal eddigi történetét. A vízválasztó az Osztalékból szabadon című könyv megjelenése volt. Üzleti szempontból ennek megírása talán hiba volt (nem kevés potenciális tréning profittól estem el általa), mégis minden akadályon átgázolva kiadattam, mert egy cél vezérelt: tömegesen elérhetővé akartam tenni azt a tudást, ami meggyőződésem szerint segíteni tud azoknak, akik egy működő megoldást, egy alkalmazásra kész rendszert keresnek megtakarításaik vagy meglévő vagyonuk kezelésére és persze az anyagi függetlenség elérésére. A könyv váratlan mértékű sikere egy dolgot eredményezett: megnövekedett ismertséget és az oldal felhasználótáborának sokszorosára bővülését.

A megjelenést követő hónapokban, pusztán a számokat nézegetve nagyon örültem, hiszen végre több emberhez szólhatok a honlappal, hírlevelekkel. Aztán jöttek a kérdések, észrevételek. Kár lenne tagadni, hogy minél szélesebb körhöz jutott el a könyv, annál „érdekesebb” színvonalú leveleket kaptam. Azt vettem észre, hogy sajnos már egy ezer fő alatti minta (a regisztráltjaim tábora) is elég jól reprezentálja a sokaság (az ország lakossága) elkeserítő minőségi megoszlását. Olyan színvonalú emailek kezdtek napról napra befutni, melyek hatására átgondoltam, hogy akarom-e én ezt az egészet?

Folytatom, de másképp

Azt éreztem, hogy ha szó nélkül és változatlanul tovább folytatom a dolgaimat, akkor végleg elvesztem azt, amiért egyáltalán belekezdtem az írásba és tanításba: az örömforrást. Tudtam, hogy érdemes lenne változtatnom, ezért leültem egy elég profi külsőssel és megosztottam vele a tapasztalataimat, gondolataimat. Megszülettek az ötletek, amikről kikértem a véleményeteket. Megkaptam.

A vezérfonal természetesen az volt, hogy legyen minden ingyen! Különben – jött a fenyegetés, amitől azóta sem alszom – majd olvassátok a külföldi „versenytársaim” oldalait. Ha nem akarnám, hogy olvassátok, szerintetek linkelném az arra érdemes írásaikat a hírleveleimben? Egyrészt nem tekintem őket versenytársnak, másrészt sokukat elég jól ismerem is. A rekorder már 8 éve ír osztalékbefeketetés témában és saját bevallása szerint mostanra totál kiégett, nincs már kedve hozzá, de az előre gyártott konzerv anyagait azért még publikálja. A többiek (pl. Monk, Mantra) szó nélkül eltűntek, nem írnak már. Ettől függetlenül találtok minőségi írásokat és biztatlak rá, hogy keressetek is!

Az ingyenesség „ötlete” mellett kéritek tőlem az Osztalékból szabadon könyv bővített kiadását, illetve egy még mélyebb tréninget, amiben aztán tényleg minden benne van. Jelen állás szerint nem tervezek ilyeneket csinálni. A magyar piacra semmiképp, mert két kezemen meg tudom számolni, hányan vennék meg, ha valóban az értékének megfelelő áron kínálnám. (Ha már az értéknél tartunk, talán érdekes infó, amit lekértem az Amazonról: 3000 dollárt költöttem az elmúlt években könyvekre náluk. Ebben nincsenek benne azok a könyvek, amiket ajándékba kaptam, külföldi tréningeken vettem és a magyar nyelvűek sem, értelemszerűen. Úgyszintén nem tartalmazza ez az összeg a rengeteg prémium hírlevél, adatforrás és tréning díját, amikre mind szükségem volt, hogy a jelenlegi tudásomat sok év alatt, fokozatosan megszerezzem. A piacon megfizetett „tanulópénz” szintén extra tétel, nem is kicsi. És persze az energia befektetésről, a gyakran egymásnak totál ellentmondó infók és tanácsok ellenőrzéséről, majd rendszerré szintetizálásról még nem is beszéltünk. Aki próbálkozott már ilyennel, tudja, mekkora munka ez. A többiek meg talán még a kenyeret is ingyen kérik a boltban. Tőlük, elsősorban a hozzáállásunkban megmutatkozó jelentős különbség miatt, szerintem elköszöntem a legutóbbi – nyilván ingyenes – hírlevélben.)

Volt azért abszolút jogos és értelmes kérés, felvetés is: írjak európai részvényekről is! Szeretnék. Első körben megvárom, hogy az IQ Trends idénre ígért európai változata mit tud kihozni a témából, ők ugyanis – remélhetőleg – nem adják a nevüket akármihez. Ha lesz a minőségi elvárásaimnak megfelelő színvonalú „minta”, akkor nagyon szívesen elmozdulok ebbe az irányba.

Az új szolgáltatások bevezetésével egyébként az volt az elsődleges célom, hogy a túl nagyra duzzadt felhasználótáborról leváljon egy „prémium kör”, akik hajlandók és képesek gondolkodni, továbbá készek is tenni valamit az eredményekért. Szívem szerint az ilyen beállítottságú emberekkel kommunikálnék aktívabban a jövőben, mert velük találom meg a közös hangot.

Hiteles lennék Neked?

A válaszaitokat olvasva még egy dolgot le kell írnom. Mindent ingyen akartok, ezt értem. (Te nyilván nem, de a többiek igen.) Mégis mennyire lenne hiteles számodra egy olyan ember, aki azt kommunikálja magáról, hogy osztalékból él, elérte az anyagi függetlenséget, és ezzel együtt magára zárja az ajtót, hogy reggeltől estig tonnaszám gyárthassa neked az ingyenes anyagokat, hátha néhány könyvet vagy tréninget sikerül eladnia ezek hátán? Remélem, érzed a helyzet visszásságát! Az osztalékbefektető ideje drága. Azért drága, mert mindent megtett azért, hogy ne kelljen olyan dolgokra áldoznia, amikhez nincs kedve. Csak olyanra vagyok hajlandó számottevő energiát fordítani, ami által én is fejlődök és segíthetek másoknak. A legutóbbi visszajelzések viszont őszintén kedvemet szegték.

Hogyan tovább?

Amikor megalkottam a könyvben és online tréningben átadott keretrendszert, egy pillanatig sem volt célom az optimális befektetési megközelítés modellezése és átadása. Szeretem a kihívásokat, ezért olyat akartam csinálni, amit még óvónő édesanyám is megért és akár használni is tudna. Mi a különbség az optimális verzió és az „enyém” között? Az, hogy miközben kutatások tömege írja le, hogyan kellene a hozam maximalizálása érdekében befektetnünk, mégsem képes szinte senki megvalósítani azt az egyszerű receptet! (Tweedy Browne, Graham, Carlisle: néhány kulcsszó, amire keresgélve megtaláljátok a tutit. Csak használni nem meritek majd.) Ezzel szemben az osztalékbefektetés rendszere érthető, a „behavioral finance” területe által feltárt hibás gondolkodási kereteink közt is megvalósítható, ezáltal konzisztensen jobb eredményekhez vezet, mint az általános befektetői kalandozás. (Olvastál már Dalbar-felmérési eredményeket? Érdemes. Amit az átlag „befektető” csinál, az maga a katasztrófa.)

Biztosan nem alkottam tökéleteset, az általam megismert nem kevés rendszernél azonban szerintem érthetőbbet, jobbat és nem utolsósorban alkalmazhatóbbat tettem le az asztalra. (Sokkal több van abban az alaposan alátámasztott néhány lépéses rendszerben, mint gondolnád! Tudtad például, hogy a részvényválasztásnál akaratlanul még a free cash flow hozamot is mérlegeled, holott ez explicit módon nem szerepel a lépések között? Az osztalékfedezettség és az osztalékhozam mentén azonban ez is beépül a modellbe. Miért nem írtam róla? Hogy ne bonyolítsam a dolgot. A lényeg, hogy működjön, és könnyen működtethető legyen!) A rendszer jó, következő lépésként pedig szeretném a nemzetközi piacon is megmérettetni. Terveim szerint írok egy angol nyelvű könyvet, széles körben elérhetővé teszem a fókuszált videótréning mintegy 3,5 órás angol változatát, ezt követően pedig előveszem a bakancslistámat és azt teszem, amit egy hiteles, valamire való osztalékbefektetőnek tenni illik: annyit utazok, amennyit csak tudok.

A magyar nyelvű oldalt (utazás mellett is) addig írom, amíg élvezem. Végleges döntést nem hoznék még, jelenleg azonban úgy gondolom, hogy a prémium tartalmak túlnyomó többségét angol nyelven csinálom majd meg, mert a piac mérete így lehetővé teszi az elérhetőbb szintű árazást. Aki szeretné, itthonról is eléri majd ezeket az anyagokat. Az értelmes, vállalható színvonalú és stílusú kérdéseket továbbra is szívesen fogadom. Nincs változás a hozzáállásomban, a visszajelzéseitek ugyanakkor „irányba állítottak” és megmutatták, merre érdemes tovább folytatnom az utamat. Ezért tényleg hálás vagyok, és ez a KÖSZÖNÖM véletlenül sem szarkasztikus hangvételű.