Donald Trump jött és vele együtt búcsút inthettünk az unalomnak. Nem szeretnék persze belemenni az új amerikai elnök intelligenciaszintje és befektetői kvalitásai részletes elemzésébe. (Utóbbi területen a számok egyébként magukért beszélnek, csak nem szokás ismerni őket. Donald Trump annyit örökölt, hogy ha a kapott vagyont szimplán S&P 500 indexalapba fektette volna, akkor ma gazdagabb lenne, mint így, hogy nagyszabású ingatlanos zsonglőrködésbe kezdett. Persze „szürke kis indexbefektetőként” aligha szerzett volna hírnevet, így nagy valószínűséggel elnök sem lehetett volna belőle.)

Ami viszont számunkra is lényeges: Trump elhozta a piacra azt fajta a bizonytalanságot, ami mindig az árfolyamok fokozott hullámzását eredményezi. Ezen hullámzás mértékét mutatja a volatilitás, és ezzel riogatnak az egyre gyakrabban felbukkanó pánikkeltő főcímekben a tőzsdei „szakírók”. Ideje helyre tenni néhány dolgot, ezért ennek szentelem a bevezető nagy részét.

“I’ve lived through some terrible things in my life, some of which actually happened.”
(Mark Twain)

Először is: a bizonytalanság (és a vele járó volatilitás) nem azonos a kockázattal! A kockázat ugyanis annak a valószínűsége, hogy tartós tőkeveszteség éri a befektetőt, ez pedig normális esetben nem az árfolyamok hullámzásának egyenes következménye. Ez az üzenet annyira fontos, hogy a megértése nélkül aligha lehet valaki hosszú távon eredményes befektető. A bizonytalanság és az ennek eredményeként megugró volatilitás csak két esetben jelent valódi kockázatot. Az első, ha annyira rövid a befektetési időhorizontod, hogy képtelen vagy kivárni, amíg az eszközeid (részvényeid) árfolyama visszatér a fair értékükhöz. Ezért hangsúlyoztam már számtalanszor, hogy olyan pénznek, amire belátható időn belül szükséged lehet, semmi keresnivalója a tőzsde közelében! Egyszerűen nem hozhatod magad olyan helyzetbe, hogy egy összeomlás kellős közepén, pánikhangulatban, hatalmas mínuszban el kelljen adnod a részvényeidet, mert például a gyereked taníttatását fizetned kell. Ebben az esetben a volatilitás valóban kockázattá vált számodra, hiszen meggondolatlanságod eredményeként tartós tőkeveszteséged keletkezett.

(Tudom, hogy én extrém hozzáállást képviselek, ezért csak zárójelben osztom meg, milyen időtávra fektetek részvényekbe. A családtagjaim a leghitelesebb megmondói, hogy ami pénz egyszer bekerül a részvényes számlámra, azt soha többé nem látja senki. Egész életemben nem tervezem onnan kivenni a befektetett tőkét, esetleg csak az osztalékokat, de ha tehetem, azokat is visszaforgatom. Imádnak is ezért… Hasonló hozzáállást aligha lehet tömegesen elvárni, de azért azt illene elfogadni, hogy a néhány éven belül szükséges pénzt nem a legokosabb dolog tőzsdére vinni.)

A második eset, amikor a volatilitás valódi kockázattá válik, szintén saját hibára vezethető vissza. Ha az árfolyamok hullámzása úrrá lesz rajtad, befolyásolja a hangulatodat és a pánik hatására bedobod a törölközőt, eladsz a mélyponton, akkor ismét csak tartós tőkeveszteséget szenvedsz el.

„Mr. Market is your servant, not your guide.” (Warren Buffett)

Ha intelligens befektető vagy, és számításaid szerint egy részvény bőven megért 100 dollárt, amikor megvetted (fundamentálisan pedig azóta semmi nem változott), ma viszont csak 40 dollár az árfolyama, akkor pezsgőt kellene bontanod és hálát adnod a bizonytalanság által generált volatilitásnak, hogy ekkora lehetőséggel ajándékozott meg. A hozzám érkező levelek alapján kevesen gondolkodtok így. A fokozott hullámzás az értelmes befektetők barátja, ahhoz azonban, hogy ezt a barátságot megköthesd, magabiztosan kell tudnod alkalmazni egy hozzád illő befektetési megközelítést (ami esetemben nem meglepő módon az osztalékbefektetés), és dolgoznod kell a veled született pszichológiai hibákon. Segítek persze ezekben, de Te is kellesz a sikerhez!

“I don’t think most investors fear volatility. I’ve never heard anyone say: The prospective return isn’t high enough to warrant bearing all that volatility. What they fear is the possibility of permanent loss.” Howard Marks

Mindezeket messze nem azért írtam le, mert én annyira tökéletes vagyok. Teljesen objektívan nézve ott tartok a folyamatban, hogy tudatosan figyelem a gondolataimat, érzéseimet és időnként erősen megdöbbenek magamon ezen önreflexiónak nevezett akció eredményeként. Hozok egy abszolút friss példát: épp az Atlanti-óceán közepén, az Azori-szigeteken írom ezeket a sorokat, ami olyan szempontból érdekes, hogy ez számomra egy szokatlanul ingerszegény környezet. Szó szerint több itt a tehén, mint az ember és még egy-egy nagyobb város is az otthoni falu méretének felel meg inkább. (Az extrém természeti szépségekért mindenképp érdemes ide eljönni, de nagy pörgésre nem szabad számítani.) Hogy jön mindez a befektetéshez?

A megszokott hazai környezetemből kiszakadva, valamelyik nap azon kaptam magam, hogy az „itt nem történik semmi” érzést épp az online bróker felület előtt kezelgetem, és azt nézem, melyik részvény lenne vehető. Csak hogy csináljak valamit és hasznosnak érezzem magam! Hadd ne mondjam, hogy ezeket a gondolatokat felismerve inkább lekapcsoltam a laptopot. (Annak idején, az ironmanre készülve, heti 20 órát meghaladó edzésidő mellett nem nagyon jutott eszembe unaloműzőként részvényeket vásárolgatni…) A kulcs az önreflexió: sosem leszek 100%-osan racionális, de ha már a tudatos szintre felhozom a háttérben zajló folyamatokat, akkor lehetőséget adok magamnak, hogy felülírjam őket és értelmes döntéseket hozzak.

Az utazással kapcsolatban még két olyan gondolatom van, ami hasznos lehet befektetési oldalról is. Az egyik, hogy itt „a világvégén” a pénz is teljesen más megvilágításba kerül. Konkrétan fogalmam sincs, mire tudnám itt elkölteni és miért is kellene belőle sok. Ilyen környezetben lehet durván rádöbbenni, milyen reflexeket alakít ki bennünk a fogyasztói társadalom, és hogy tulajdonképpen ezek a reflexek teszik drágává az életet, ezáltal növelik az anyagi függetlenség eléréséhez szükséges portfólióméretet. Érdekes élmény volt, amikor több napi „megvonás” után betévedtünk a helyi főváros – szerintem egyetlen – plázájába és hirtelen újra lehetett volna költeni. Ne érts félre, nem minősítem sem a költekezést, sem a vidéki életet és még a fogyasztói társadalmas reflexeket sem, csak figyelemreméltó tapasztalat ezekre ráeszmélni. Ez is az önreflexióról szól.

A másik gondolat a merev ragaszkodások elengedése és egy rugalmas hozzáállás kialakítása. Megint az utazásos példával kezdem, utána pedig lefordítom a befektetés nyelvére. Ezen a szigeten olyan az időjárás, mintha egy kapcsolót nyomogatnának fel-le: az egyik pillanatban ömlik az eső és orkánerejű szél fúj, a másikban pedig már süt a nap és minden gyönyörű. Túlzás nélkül mondhatom, hogy mióta itt vagyunk, ezt a kapcsolót napi 15-20 alkalommal babrálják, teljesen kiszámíthatatlan időközönként, ilyen körülmények között pedig egyszerűen lehetetlen fixen megtervezni, hogy adott napon mi legyen a program. Írtunk egy listát, hogy miket szeretnénk megnézni, kipróbálni és mostanra ráéreztünk, hogy akkor járunk a legjobban, ha mindig az adott pillanatnak leginkább megfelelő tételt választjuk ki, ami még az odafelé vezető úton is rugalmasan módosulhat. (És szokott is.) Nagyszerű kalandokat élünk így át, a rám olykor jellemző merev hozzáállással viszont ehelyett totális frusztrációban lennék, mert sosem az történne, amit előre elterveztem, és amihez görcsösen ragaszkodok. Hány olyan befektetőt ismersz, aki meg akarja erőszakolni a piacot? Tömegével jöttek oda hozzám a legutóbbi konferencián is, akik teljes meggyőződéssel – és igen feszülten – a tőzsde 30-50%-os esésére várnak.

Én azt mondom, amit nem tudsz kontrollálni (és a piaci értékeltség pont ilyen, ahogy az időjárás is), azon feleslegesen görcsölsz. Egyszerűen írj egy listát, mit szeretnél (célpontjaid, a megcélzott vételi árszintekkel), aztán dőlj hátra és élvezd a hullámvasutat, lépd meg mindig azt, amire az adott helyzet lehetőséget ad. Így lehet stressz nélkül, eredményesen befektetni (és utazni is). Ezzel pedig szépen vissza is kanyarodtunk a volatilitás kérdéséhez: ha így állsz a dolgokhoz és magabiztosan alkalmazol egy befektetési keretrendszert, akkor a bizonytalanság által beindított hullámvasút valódi ajándék számodra. Teljesen mindegy, Trump-nak hívják-e, aki ajándékot hozott, de ha már róla van szó, és méltó a „hírnevéhez”, még a végén indokom is lesz némi „világvégi” aktivitásra mielőtt továbbutazunk…

Végül egy rövid infó a háttérben lévő folyamatok haladásáról: januárban írtam egy 50-60 oldalas könyvet, angol nyelven, ami tökéletesen összefoglalja a prémium hírlevél mögöttes folyamatát. Lesz még vele munka, de a lényeg, hogy nem telt tétlenül az év első hónapja, és ha hasonló ütemben sikerül haladni az utazás ellenére, akkor biztos vagyok benne, hogy megvalósul az idénre kitűzött cél.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyag tartalmazza a havi vásárlásaimat, a portfólió cégeivel kapcsolatos legfontosabb híreket és az aktuálisan általam érdekesnek tartott célpontok listáját.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes