Eltelt a 2017-es év háromnegyede, és gyakorlatilag semmi extra nem történt az amerikai részvénypiacon, csak amit megszokhattunk a 2009 márciusi mélypont óta: szabad szemmel látható megtorpanás nélkül robog az index újabb csúcsokra. Ahogy most kinéz, az S&P 500 az idei évet is kétszámjegyű százalékos emelkedéssel zárhatja, és sokaknak mostanra az lehet az érzése, hogy az efféle hozam szinte már alanyi jogon jár a „tőzsdézőknek”. Hol itt a gond?

Sosem volt kedvencem a makrogazdaságtan, mert már az egyetemen is az volt a benyomásom róla, hogy bármilyen történést és annak totális ellentétét is meggyőzően meg lehet magyarázni ezen „tudomány” keretein belül, épp csak a jó könyvet kell felütni hozzá és a megfelelő nagy névre hivatkozni. Ezen alapállásomból kiindulva véletlenül sem vállalkozok mély szakmai levezetésekre, pusztán néhány rendkívül közérthető és logikus összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, hogy végül némi gyakorlati haszonnal kecsegtető következtetést is levonhassunk.

A részvénypiacnak hosszú távon a gazdasági teljesítmény alakulását illik követnie. A tőzsdén forgó vállalatok eredményessége és a gazdaság összteljesítménye közti összefüggést talán nem érdemes túlmagyarázni, ahogy a részvényárfolyam és eredményesség mögötti hosszú távú kapcsolatot sem. (Rengeteg szakkönyvet olvastam, és szerintem az Aftershock című iromány adja át leginkább érthetően ezeket az alapösszefüggéseket. Más kérdés, hogy a szerzők befektetési ajánlásával már nem teljesen tudok azonosulni.)

A helyzet rendkívül egyszerű: akárhogy nézegetem az USA GDP-növekedési ütemét ábrázoló grafikont, szemre nekem éves 2% körüli átlag látszik kirajzolódni az említett 2009 márciusi tőzsdei mélypont óta. A gazdaság tehát finoman szólva sem dübörög, a részvénypiactól mégsem szokatlan mostanság a kétszámjegyű éves hozam. 2009 márciusa óta az S&P 500 mintegy 270%-kal emelkedett. Sima átlagot számolva 30% körüli éves hozam jön ki a mai napig, és ez áll szemben a 2% környéki gazdasági növekedéssel.

Az elsőre érthetetlennek tűnő jelenségre az ad magyarázatot, hogy a vizsgált időszak alatt a Fed mérlege gyakorlatilag ötszöröződött. Érthetőbben mindez annyit jelent, hogy töménytelen mennyiségű pénzt teremtettek a semmiből, ezáltal megadva a részvénypiacnak azt a támogatást, amit a gazdaság teljesítményétől hiába várt volna. A gyakorlatban az történt, hogy a Fed állampapírokat és jelzálogkötvényeket vásárolt a hónapról hónapra dollármilliárdos nagyságrendet kitevő „új pénzből”, lenyomva ezzel a kamatokat, és óriási likviditásbőséget teremtve. Jöjjön most újra a kifejezetten közérthető része a sztorinak!

A Fed „Quantitative Easing” kódnév alatt futó akciója kétféleképpen is érintette a részvénypiacot. Egyrészt a nulla-közeli kamatok részvényvásárlásra kényszerítették a kötvénybefektetőket (egyszerűen nem maradt más választásuk, ha „keresni akartak valamit” a pénzükkel), másrészt a vállalatok az alacsony kamatok mellett olcsóbbra cserélhették a hiteleiket, illetve növelhették eladósodottságukat, így lehetőségük nyílt félelmetes mennyiségű sajátrészvény visszavásárlásra. A 2009 óta bekövetkezett tőzsdei szárnyalásért nagyrészt ez a hitelből finanszírozott visszavásárlási hullám a felelős, melynek köszönhetően (a részvényszám csökkenése miatt) az egy részvényre jutó eredmények akár úgy is mutathattak növekedést, hogy a vállalatok egyébként nem voltak képesek a korábbinál több profitot termelni. Hiszen ehhez szükség lett volna némi „gazdasági támogatásra”, ami nem nagyon volt.

Számos kudarcba fulladt kísérletet követően végül a Fed befejezte a QE-t, azaz leállt a nagyüzemi „pénznyomtatással”. Ha viszont ez nincs, akkor bizony gazdasági növekedés kell a tőzsde további szárnyalásához. Itt jön a képbe Donald Trump, aki érdekes figuraként jelenleg a részvénypiaci optimizmus átmeneti megmentőjének tűnik, mivel valamiért elhitték róla, hogy újra növekedési pályára állítja az USA-t, így a Fed nélkül is kitarthat az emelkedés. Aki hinni akar, az hisz…

Csak hát akadnak egyre látványosabb bökkenők: Trump egyelőre ígéretekben erősebb, mint konkrét intézkedésekben, valamint a Fed lassan átáll a másik oldalra, és Quantitative Tightening kódnév alatt fokozatosan kivonná a gazdaságba belepumpált irgalmatlan mennyiségű pénzt. Erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy az egészet vagy „csak” egy részét, de még egy széles körben emlegetett 2 ezer milliárd dolláros „részkivonás” is leírhatatlanul keményen hangzik.

Mi történhet elméletben egy ilyen komoly pénzkivonás eredményeként? Látványos gazdasági következmények nélkül ezt csak akkor lehetne megúszni, ha a növekedés kompenzálná a kivonást. Amennyiben ez nem történik meg (és ez a valószínűbb), akkor a kamatoknak emelkedni kell, ami pedig újra vonzóvá teheti a kötvénybefektetéseket. Főként azok számára, akik egy pillanatig sem akartak részvénybe fektetni, végül azonban a nulla kamatok miatt olyan „biztos osztalékú cégek” részvényeibe menekültek, amilyen például a Coca-Cola. Írtam már korábban, hogy több ilyen kötvényhelyettesítőként árazott osztalékrészvény értékeltsége annyira elszakadt a fundamentumoktól, hogy az ébredés nem lesz túl szép.

A magasabb kamatok természetesen a vállalatokat is érintik, hiszen ezáltal nő a tőkeköltség, ami negatívan hat az eredményre, hacsak a gazdasági növekedés nem kompenzálja a hatását. Az emelkedő kamatok egyébként sem szoktak kedvező hatást gyakorolni a gazdasági növekedésre, bár azóta már lehet, hogy ezt is másképp tanítják… Ilyen körülmények között szerintem rendkívül nehéz lesz a cégeknek eredménynövekedést produkálni, amennyiben pedig nem nő egy vállalat eredménye, ráadásul a kockázatmentesnek tekintett kamatszint (mint alternatíva) is emelkedik, akkor a jelenlegi értékeltségi szorzók nagyon nehezen lesznek indokolhatók.

Az előzőekben leírtakat véletlenül se tekintsd egy Armageddon-jóslatnak! Kizárólag azokat érinti ez a kellemetlenül, akik eddig részvénypiaci befektetőnek tartották magukat, a valóságban viszont szimplán spekuláltak, mivel a mögöttes eszközök értékéről mindvégig lövésük sem volt, egyszerűen csak meglovagolták a hullámot egy „minden játszik, minden nyer” típusú egészségtelen piacon. Az emelkedő vízszint minden csónakot megemel, ilyenkor pedig könnyen elhiszi magáról az ember, hogy ő már ért a tőzsdézéshez, az elért hozamok nyilván a szaktudását tükrözik. Mi mást?

A monetáris hátszél egyébként kifejezetten kedvez a kizárólag növekedési sztori alapon árazott spekulatív eszközöknek, viszont ha ez a hajtóerő elfogy, akkor már nem lesz elég csak úgy „tőzsdézgetni” a „szokásos” kétszámjegyű hozamokért, hanem képesnek kell lenni azonosítani az igazi minőségi vállalatokat, és meg kell tudni mondani, hogy mikor forognak vonzó árszinten a részvényeik. Ezen tudás birtokában kifejezetten megéri a részvénypiacon maradni, nélküle viszont felérhet egy pénzügyi öngyilkossággal. Tanulni sosem késő, ráadásul most még komoly veszteség nélkül ad rá lehetőséget a piac.

Kezdőként leggyorsabban és leginkább elérhető áron szerintem az „Osztalékból szabadon” könyvvel lehet elindulni egy működő úton, ha viszont már most tudod, hogy nem lesz időd és energiád részvényeket elemezgetni, akkor esetleg nézz rá a thefalconmethod.com oldalra, ahol kész megoldást is kaphatsz. Mielőtt döntést hozol, nézz szét a piacon, hátha találsz számodra megfelelőbb anyagokat! A lényeg, hogy ha szeretnéd a részvénybefektetést a vagyonépítés eszközeként használni, akkor képezd magad, és ezzel semmiképp ne várj tovább!

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes