Sosem csináltam belőle titkot, hogy miért és hogyan váltam osztalékbefektetővé, mégsem osztottam meg ennek a történetnek számos elemét, eddig. Mostanában azt tapasztalom, hogy valami rejtélyes okból egyre többen találnak rá a lassan négy éve hobbi-blogként indított OsztalékPortfólió oldalra, és a hozzám özönlő kérdések alapján úgy gondolom, sokak számára adhat némi pluszt ez a történet.

Harmincadik szülinapomra kaptam ajándékba Benjamin Graham Intelligens befektető című könyvét. Gyönyörű cukormázas marketing sztorit lehetne köré építeni, hogy telitalálat volt számomra ez a könyv, és innentől szárnyaltam az eredményes befektetővé válás útján, csak hát nem lenne igaz! Akkoriban a saját vállalkozásom egyik vezetőjeként dolgoztam, és rendkívül elégedetlen voltam az életemmel. A cég dolgai sem olyan irányba haladtak, ami folyamatos motivációt adott volna, illetve az addigra szabad szemmel is látható megtermelt pénzemet sem sikerült éppen vállalhatóan munkára fognom. Azt éreztem, hogy ha semmin nem változtatok, akkor életem végéig rengeteget dolgozhatok, miközben szépen átfolyik rajtam a sok pénz, ami végül másokat tesz gazdaggá. Kimondom: azokat teszi gazdaggá, akik Magyarországon máig büntetlenül piramisjátékokat üzemeltetnek, vagy éppen olyan egzotikus befektetéseket árulnak, melyek valós teljesítménye köszönőviszonyban sincs a meghirdetett számokkal.

Minden nap 5:30-kor keltem, 4-5 évig

Harminc éves koromra eljutottam oda, hogy az anyagi függetlenséghez elég pénzt csináltam már, csak éppen ennek a vagyonnak a nagy része nem nálam volt, hanem különféle „remek” befektetésekben, a világ számos pontján. Beláttam, hogy csak úgy fogom tudni megvalósítani az anyagi függetlenséges álmom, ha a saját kezembe veszem a kontrollt, és nem bízom másokra a pénzem, mert az valahogy sosem sül el jól. Az egész napos „cégvezetősdi” mellett csak úgy tudtam időt szorítani a befektetési téma feltérképezésére, tanulására, hogy minden reggel 5:30-kor keltem. (4-5 évig csináltam ezt.) A reggeleim egy óra olvasással, jógával és némi meditációval kezdődtek. Elsősorban amerikai befektetési szakkönyveket olvastam és jegyzeteltem, amíg mások aludtak, de véletlenül sem volt ezzel olyan célom, hogy nemzetközileg ismertté vált szakértő legyek, egyszerűen csak a saját élethelyzetemet akartam megoldani. Akartam. Olyan erős volt bennem ez az érzés, hogy a hétvégi (!) 5:30-as kelés sem volt kérdés soha.

Beletettem a munkát, és mostanra látom, hogy az általam egyébként annyira nem kedvelt Brian Tracy receptje mennyire működik a valóságban. Olvass naponta 1 órát egy adott témában X évig, és helyi szinten elismert szakértővé válsz benne, majd folytasd ugyanezt Y évig, és már nemzetközi szinten se lesz nálad túl sok jobban hozzáértő ember! (Az X és Y értékeket a Google biztos pontosan megmondja, itt most nem ez a lényeg.) Azóta is olvasok legalább napi egy órát, igaz ma már kisebb arányban szerepelnek a befektetési könyvek. Ennek eredményeként azt látom, hogy mostanra inkább csak véleménykülönbség van köztem és a világszerte ismert, elismert befektetők, vagyonkezelők között bizonyos kérdésekben, a tudásbeli szakadék viszont eltűnt. Legalábbis azokkal szemben, akikkel van kapcsolatom.

Graham könyve nem tetszett. Mentségére szóljon, hogy írt egy másikat is (Security Analysis), ami még sokkal rosszabb. Egyetlen nemzetközi szinten jegyzett befektetőtől láttam eddig, hogy őszintén felvállalta, rémes könyvnek tartja az Intelligens befektetőt, ami lényegében két értékes gondolattal ajándékozza meg a tanulni vágyókat: a biztonsági ráhagyás fontosságával és Piac Úr allegóriájával. Ezért a kettőért el kell olvasni a könyvet, de megváltást kár remélni tőle. (Attól, mert Buffett kedvenc könyve, még nem kell, hogy Te is ezt mondd…)

Nekem annak idején senki nem adott tanácsot, hogy mégis milyen könyveket kellene elolvasnom ahhoz, hogy egyszer majd a távoli jövőben bennem is összeálljon a kép, és vállalhatóan tudjam kezelni a saját pénzem. Jobb híján elindultam az Old School Value oldal által összeállított listán, és szép sorban végigolvastam őket. Évek alatt, többnyire hajnalban.

Mit adtak ezek a könyvek? Eleinte rengeteg frusztrációt, mivel egyik ellentmondott a másiknak, és a komoly ellentmondásokat hozzáértés hiányában nem tudtam kezelni és feloldani. Egyszerűen csak elraktároztam a fejemben a neves írók közt fennálló véleménykülönbségeket, és az egyetlen dolgot tettem, amit azon a tudásszinten tenni lehetett: az adott könyv feldolgozása után már nyúltam is a következőért. Félelmetes mennyiségű jegyzetelés, gondolkodás eredményeként évek alatt a rengeteg szétszórt kirakóelemből kezdett összeállni a fejemben egy rendszer, amiről minden addig megszerzett információ alapján úgy gondoltam, hogy racionálisan működnie kell, és meg is tudom valósítani. (Ebből született később a könyvem és a tananyagok, de ne szaladjunk ennyire előre!)

Megtanultam, mégsem csinálom

A megszerzett tudás és a körvonalazódó rendszer birtokában sem kezdtem el befektetni. Miért? Mert alacsonynak találtam a 3% körüli induló osztalékhozamokat, és nem tudtam átállítani az agyamat arra, hogy nem csak ezt a paramétert kellene nézni! Ezzel együtt persze vártam a tőzsdei összeomlást is, aminek már a következő percekben törvényszerűen meg kellett érkeznie, hiszen óriási emberek jósolták napról napra. 2013-at írtunk ekkor. Az amerikai részvénypiac 30%-ot meghaladó mértékben emelkedett abban az évben, amit én a partvonalról néztem végig a félkész rendszeremmel. Ennél nagyobb befektetési hibát nehéz elkövetni! Remek biznisz Jim Rogersnek és más világhírű károgónak lenni, rájuk hallgatni viszont már kevésbé.

Borzasztóan fájt 2013 végén, amikor sorra jelentek meg a cikkek az S&P 500 tőzsdeindex bődületes teljesítményéről, én pedig továbbra sem dolgoztattam a pénzem. Még azt a csekély hányadát sem, amit időközben sikerült visszahorgászni a csaló szélhámosoktól. Elhatároztam, hogy bármi történik, végre elkezdem építeni az osztalékportfóliómat. 2014. január 9-én 10 db Chevron részvényt vásároltam 122.17$-os áron, 3,27%-os induló osztalékhozammal. A mostani tudásommal valószínűleg nem nyomtam volna meg abban a helyzetben a vétel gombot, utólag mégis a mai napig ez a legfontosabb tranzakcióm, mert elindultam az úton! El mertem indulni, holott nem volt magyar nyelvű kézikönyvem és segítségem hozzá, ezzel szemben a többség ma agyonagonizálja a dolgot és totálisan megbénul, még mielőtt bármit csinálna. Tudod, mennyit számít, hogy mennyire volt jó vétel a Chevron 122$-on? Pont semmit! Mindenképp hibák tömkelegét fogod elkövetni, mégpedig azért, mert elvileg évtizedekre elkötelezed magad amellett, hogy osztalékrészvények tudatos összeválogatásával dolgoztatod a pénzed. Szerinted lehet bármit évtizedeken át hibamentesen csinálni? Nyilván nem. (Épp Eric Barker könyvét olvasom, ami elég viccesen tálalva, kutatásokkal is alátámasztja ezt.) Csak egy végzetes hiba van: ha nem indulsz el, esetleg pont az induló hozam paraméter túlhangsúlyozása miatt. Minden más kezelhető, nekem elhiheted, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg.

Ehhez rengeteg pénz kell, előbb csinálok rá pénzt

Azt írjátok nekem, hogy az osztalékbefektetés tényleg jó lehet, de mivel rengeteg pénz kell hozzá, hogy szabaddá tegyen, előbb inkább csináltok pénzt más, kiemelkedő hozamú befektetésekkel. Ezt írjátok, és már rohantok is azokhoz a szélhámosokhoz, akik mindent megígérnek, ha a pénz és tudatlanság bámulatos kombinációját látják valakin. Ne sértődj meg, most írtam le, hogy évekig gyarapítottam ezt a tábort, míg végül a bíróság már valamiféle szakértő tanúszerűséggé léptetett elő a sokadik meghallgatásomon. Kihagytam volna…

Őszintén mondom, anélkül, hogy bármit is el akarnék adni neked, hogy a mesés hozamígéretek mindegyike csalás. Nincs olyan, hogy végre téged is bevesznek az eddig csak a milliárdosok részére fenntartott óriási buliba! Ha szeretnél, persze hihetsz benne. A legnagyobb gondot abban látom, hogy totálisan irreális hozamelvárások vannak a fejekben. Zoli remélhetőleg nem sértődik meg, amiért idézek a levelezésünkből, mert a keresztneve elég gyakori ahhoz, hogy azonosíthatatlan maradjon:

„Ha találok olyan stabil, tőkeerős cégeket, amik havi 5%-os osztalékot fizetnek, akkor abból már érdemes venni!”

Válaszom: „Azt a havi 5%-os osztalékot ugye úgy értetted, hogy évi 5%-nyi osztalékot fizet valami, havi bontásban? Mert ez reális lehet, míg a havi 5% teljesen lehetetlen.”

Zoli reakciója: „Nem, én olyan osztalékfizető részvényeket keresek, amik havi 5%-ot fizetnek! Miért olyan sok az a havi 5% a részvények világában? Szerintem a havi 5% az nem egy nagy valami. Az csak évi 60%, az pedig a nagy osztalékfizető cégeknek, nem lehet sok.”

Zárásként az addigra nem Buddha-szintű belső harmóniámról tanúbizonyságot tevő válaszom: „Teljesen más dimenzióban mozgunk. Évi 60% osztalék nem sok, hanem lehetetlen! Én legalább őszintén megmondtam. Ha ezekre hajtasz, rengeteget veszítesz majd. Erről viszont nem leveleznék tovább, mert nincs értelme. Vagy elhiszed, vagy megtapasztalod.”

Zoli végül azt írta, hogy akkor előbb gondosan utánajár a témának. Egy embert talán sikerült „megmentenem”, a többség viszont annyira ki fog ábrándulni az útkereső fázisban tapasztalt veszteségek miatt, hogy már el sem jut az osztalékos út felfedezéséig. Vagy ha el is vergődik eddig, akkor jóval kevesebb pénzzel, mintha eleve itt indult volna. Teljesen máshogy alakult volna az életem, ha valaki 17-18 éves korom környékén a kezembe nyomja az Osztalékból szabadon című könyvet! Én voltam a később megjelenő könyvem abszolút ideális fogadóközönsége, és meggyőződésem, hogy rengeteg középiskolás életét változtathatná meg ma is, ha időben találkozik a könyvben leírt üzenettel. Épp azon dolgozom, hogy végre egy alapítvány elfogadjon jótékonysági adományként néhány száz példányt a könyvből, (amit én magam is pénzért veszek a kiadótól), és segítsen eljuttatni érdeklődő középiskolások kezébe. Pénzt és időt áldozok erre, valamiért azonban nem könnyű ehhez Magyarországon partnert találni, mert a pénzadományokkal szemben a könyveket nem nagy biznisz lenyúlni, akkor pedig miért törné bárki magát, hogy segítsen? Azért, mert az alapítvány kommunikált célkitűzése alapján ez lenne a küldetése? Hagyjuk már! Valamit oda kellett írni. Sajnos ezt tapasztalom, de nem adom fel.

Miért nem írtam meg 10 évvel korábban a könyvet?

Rengetegen kérdezik ezt. Tíz éve a mai tudásomhoz képest még sehol sem tartottam, az aktív és nagyon drága útkereső éveimben voltam, szóval csak örülhetsz neki, hogy nem írtam akkor semmilyen könyvet! 30 évesen olvastam Graham könyvét (persze nem ez volt az első befektetési témájú könyvem), a napokban leszek 36. Ennyi idő kellett az „overnight success” eléréséhez. Sokan csak az érem csillogóbb oldalát látják, hogy összejött az Amazon bestseller státusz, a nemzetközi hírlevél, és a magyar nyelvű könyv 3000 feletti eladott példányszáma miatt sem kell szégyenkeznem. Sosem volt célom a hajnali olvasásokkal, hogy ide eljussak, az évek során viszont fokozatosan rá kellett ébrednem, hogy más sem ért jobban ahhoz a témához, amiről én minden nap olvasok, így viszont már szinte önzőség lenne nem megosztani ezt valamilyen formában. (Nem magamtól jutott ez eszembe, ahogy azt le is írtam korábban.)

Az eredeti célomtól viszont távolabb vagyok, mint valaha

2013-ban megvettem OpcioGuru Gery Szabadság Útja című videótréningjét. (Nem kapok jutalékot az ajánlásért, csak a történetemet akarom folytatni ezzel a szállal.) Nem tegnap volt, de emlékeim szerint Gery addig kínzott a „miért?” és a „de miért?” kérdésekkel, míg végül ott állt előttem feketén-fehéren a papíron, hogy mi is az én valódi célom. Az igazi, végső, önző célom! Mert amíg nem önzőnek tűnő a cél, amit magad előtt látsz, addig tovább kell kérdezgetned a miértet, végeredményben ugyanis egy olyan dolog vezérel, amitől Te magad valamilyen érzést vársz, remélsz. Az én végső célom az volt, hogy „több minőségi időt szeretnék tölteni vidám emberek társaságában”. Olyanokkal, akik nem folyamatosan a holnapi meló miatt panaszkodnak, hanem élvezik az életet. A baráti körömből szinte senki nem indult el azon az úton, ami engem anyagilag függetlenné tett, és a köztünk lévő (elsősorban gondolkodásbeli) szakadék folyamatosan nő. Nem így képzeltem, amikor az osztalékbefektetési tudás továbbadása mellett döntöttem. Ezreknek tudtam segíteni, azt viszont egyelőre nem kaptam meg, amire igazán vágytam.

Mindig csak a következő ebédre fókuszáltam

Mivel nem rendelkeztem a pénzem többsége felett, és semmiféle garancia nem is volt rá, hogy valaha visszakapom a bután kihelyezett összegeket, én is kicsiben indultam a portfólió építéssel, és lépésről lépésre valósítottam meg az anyagi függetlenséget. Utólag pozitív, hogy így legalább kicsiben hibázhattam és tanulhattam, akkoriban viszont a pénzem „visszaszerezhetetlenségét” nem éppen áldásként éltem meg.

Előttem van a kép, ahogy itthon számolgatok és újságolom, hogy az adott napi részvényvásárlásom pont arra lesz elég, hogy havi szinten nagyjából egy ebéd költségét fedezze. Azóta is egyetlen szám van a fejemben az osztalékportfóliómmal kapcsolatban: a havi átlagos nettó osztalékbevétel értéke. Csak nagyságrendileg tudom, mennyit ér a két Interactive Brokers számlám összesen, a havi osztalékot viszont elég pontosan meg tudnám mondani bármikor.

A lényeg, hogy ez az építkezés egy hosszú út, amit nem fogsz összeszorított foggal, akaraterőből végigjárni. Vagy ráérzel az ízére, elkezded élvezni, játékként fogod fel, és örülsz minden egyes osztalékból fedezett plusz ebédnek, vagy nem fogsz célba érni, mert feladod az egyik nehézségnél. Ha pedig még mindig az instant gazdaggá tevő megoldást keresed, akkor egyszerűen nem vagy abban a fázisban, hogy neked most érdekes legyen az osztalékbefektetés. Nincs ezzel gond, én is átmentem ezen a szakaszon, elég drágán és fájdalmasan.

Telített már a „megmondó-ember” piac

Egész biztosan be lehetett volna csomagolni ezt a sztorit csodálatos marketing köntösbe, így viszont legalább minden szava igaz. Tudom persze, hogy a magyarországi „megmondó-ember” piacon a valóságtartalom messze nem alapkövetelmény, én azonban sose akartam semmiféle véleményvezérré válni. (A mai magyar helyzetet jól leírja, hogy ha véletlen eltévedsz egy hétvégén a Lurdyban, és kicsit nem vigyázol, akkor sztárkereskedőként vagy éppen Warren Buffett-ként távozhatsz onnan, annyi mindenre megtanítanak néhány óra alatt.) Egyetlen dologra biztatlak: a hitelességet keresd mindenhol, ahonnan bármit is veszel! Én azt csinálom a gyakorlatban is, amit tanítok. Nincsen benne évtizedes múltam, ahogy nemzetközi szinten a legrégebbi osztalékos szakírónak sincs! Nem a tudásanyagaim értékesítéséből élek, és ahogy fentebb írtam, az eredeti önző célomhoz nem is vitt közelebb a megalkotásuk. (Nem látom magam körül a felszabadult embereket, akikkel bármit is lehetne kezdeni közösen.) Ha bemész a Libribe és megveszed az Osztalékból szabadon című könyvet, akkor nagyságrendileg egy fél sörre való pénzzel gazdagítasz engem. Ha ugyanezt a vásárlást az OsztalékPortfólió oldalon csinálod, akkor talán két egész sörre is elég a nyereségem. Csak érzékeltetni szerettem volna, mekkora biznisz ez, és így sörben írva talán a kiadói szerződés titoktartási részét se szegtem meg nagyon. Már ha van benne olyan egyáltalán.

Hol lesz vége ennek a történetnek?

Ott és akkor, amikor úgy érzem, hogy már mindent elmondtam, ami bennem volt, ennek ellenére változatlanul elöntenek az emailek olyan emberektől, akik saját bevallásuk szerint rendkívül akarják a célt, aminek elérésében én segíteni tudok, arra azonban mégsem képesek, hogy elolvassák érte az oldalon ingyenesen elérhető 3-4 évnyi anyagot. Az 5:30-as felkelős olvasásaimból láthatod, hogy olyan beállítottságú vagyok, hogy ha én valamit nagyon akarok, akkor beleteszem a munkát. Egyre kevésbé tudom kezelni, hogy az emberek nagy százaléka teljesen másképp gondolkodik erről, éppen ezért szinte biztosan eljön az a pont, amikor befejezem magyar nyelven az osztalék témájú írást.

A nemzetközi FALCON szolgáltatást ugyanakkor mindaddig szeretném fenntartani, amíg van rá igény, mert én magam is az alapján fektetek be. Ráadásul úgy érzem, hogy kezd ott összegyűlni egy olyan fogékony tábor, akiknek valóban tudok segíteni, és akiket szívesen kovácsolnék egy aktívabb közösséggé a jövőben. A tervek megvannak, dolgozom a megvalósításukon, amihez erőt adnak a pozitív visszajelzések a prémium hírlevelesektől.

Senki nem fog rám emlékezni, de…

Fognak rád emlékezni 100 évvel a halálod után? Nagy az esélye, hogy nem, mert ahhoz valami igazán maradandót kell alkotnod, ami azért keveseknek sikerül. Felvállalom, hogy rám biztosan nem fognak, nem is vezérel ilyen grandiózus cél. Ugyanakkor, ha életem során legalább száz embert el tudok indítani azon az úton, ami nekem működik (a több ezerből, akit elér az üzenetem), akkor már tettem valami olyat, ami túlmutat rajtam és túlél engem. Valami értékteremtőt, amiért érdemes volt dolgozni. Mert jóval többet dolgozok most, mint életem bármely korábbi szakaszában, holott most van az, hogy elvileg az osztalékaimnak köszönhetően már egyáltalán nem kellene. Valaki szemében ez a hitelesség rovására megy, mert „minek dolgozik, ha tényleg vannak osztalékai?”. Döntsd el Te, nem akarlak befolyásolni! Arra ott vannak mások.

És mivel kérdeztétek, én pedig majdnem kifelejtettem a nagy történetmesélésben: március 9, pénteket állítottam be a prémium hírleveles 51%-os kupon lejárati idejének. Ha semmit nem rontottam el, akkor pénteken még elő lehet fizetni a 97$-os áron, szombattól viszont már nem. (Infók magyarul itt: http://osztalekportfolio.com/premium_hirlevel)

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes