ELÉG
osztalekportfolio.com - 2018. november 11., vasárnap 21:44
Őszintén meglepett, hogy az előző havi hírlevél kapcsán a legtöbb visszajelzés „a millió dolláros FALCON-biznisz” című részhez érkezett, ami lényegében azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy meg tudod-e határozni a saját életed különböző területein azokat a szinteket, amiknek az elérésével már elégedett lennél. Véleményem szerint ez legalább annyira fontos a sikeres osztalékbefektetővé válás szempontjából, mint a tudatos részvénykiválasztás! Igazság szerint a részvényválasztás a kirakó egyik legegyszerűbb része, amit alapfokon már az Osztalékból szabadon könyvből is meg lehet tanulni, ezért most a legutóbb csak említés szintjén felvetett témát bontom ki.
Lara színre lép, és én újra zöldfülű tanulóvá válok
Lara a vizslalány, aki kéthónapos korában érkezett hozzánk, és az azóta eltelt 15 hónapban rengeteget tanultam tőle, illetve általa. (Itt nyilván csak azokat a részeket osztom meg röviden, amiknek a befektetéshez is van köze.) Semmit nem tudtam a kutyatartásról, így a felkészülés utolsó heteiben a tenyésztő és mások javaslatára elolvastam két nemzetközi szinten jegyzett kutyaszakértő könyveit, hogy legyen valami fogalmam arról, mi vár rám, és hogyan is kellene az elejétől fogva jól csinálni a „gazdiságot”. Már az olvasás fázisánál lefagytam, ugyanis a két szaktekintély homlokegyenest ellentmondott egymásnak néhány alapvető kérdésben is. Mivel számomra teljesen új volt ez a terület, véletlenül se próbáltam igazságot tenni, inkább csak mosolyogtam, amikor eszembe jutott, hogy annak idején a részvényes tanulásom is pont ugyanígy kezdődött. (Csak éppen ott több évnyi olvasással, tanulással és tapasztalással tudtam kimászni az ellentmondások látszólagos csapdájából, a kutya viszont napokon belül érkezett.)
A könyvekből összeszedett minimális elméleti tudás már az első órákban csődöt mondott, amikor a gyakorlatba kellett volna átültetni. Egy példa, rögtön a hazaútról: Lara nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból, ahonnan elvileg nem vehettem volna ki akarata ellenére, hanem hagynom kellett volna, hogy magától fedezhesse fel a környezetét, és ezáltal erősödjön az önbizalma (meg még hasonló „szakértői” okosságok miatt). Ugyanakkor mégse költözhettünk le a teremgarázsba napokra, ha ő addig nem mer megmozdulni, szóval máris megszegtem a tanult szabályokat. Utólag már viccesnek tűnő sztorik tucatjait tudnám felsorakoztatni, amikből az első hetekben teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogok a könyvekből összeszedett „tudás” alapján egyedül boldogulni. Lara viszont csak 2,5 hónapos volt eddigre, ezért egyetlen kutyaiskola se állt velem szóba, azaz gyakorlati segítségre nem számíthattam. Ezen a ponton elég esélytelennek tűnt a békés együttélés kialakítása, de szokásomhoz híven nem adtam fel, és kitartásom eredményeként egy iskolába végül mégis befogadtak minket. Ezt követően fél éven keresztül, időnként hóban, fagyban is ott álltunk az órákon, heti 3-4 alkalommal, míg végül úgy döntöttünk, hogy többet már nem kell mennünk. (Ez a döntés lesz az egyik lényeges pont a mondanivaló szempontjából, de előtte még két párhuzamot kiemelek.)
Az elejét nem lehet megúszni!
A kutyázás eleje kőkemény befektetés volt. Ne szépítsük: idő, energia és pénz szempontjából is sokat kellett beletenni azért, hogy ezt a szakaszt követően (remélhetőleg) hosszú évekig sok örömet tudjunk szerezni egymásnak. A részvénybefektetés területe is egy olyan utazást kínál, ahol az elején oda kell tenned magad, az első szakasz a tanulásról és tapasztalatszerzésről szól, nem pedig a mesés hozamokról. (Írok erről a Gyakori kérdések oldalon is, amit tényleg mindenkinek érdemes lenne átfutni.) Ezt az időszakot nem lehet átugrani, az viszont nem kérdés, hogy megéri bevállalni! Ha látod, hogy másnak sikerült megvalósítani, hogy világcégek osztalékaiból éljen, vagy ezek által legalább ki tudja egészíteni a havi bevételeit, akkor megfelelő hozzáállás mellett fel sem merülhet benned kérdésként, hogy érdemes-e beletenni a tanulást és valahogy túllendülni a kezdeti bizonytalankodás fázisán. Számomra ugyanez volt a helyzet vizsla-témában: napi szinten láttam, ahogy mások vidáman futkároznak és játszanak a látszólag szófogadó kutyájukkal, miközben az enyémnek a nevét már a fél kerület tudta, nem ok nélkül. A látottak alapján biztos voltam benne, hogy elérhető a megcélzott állapot, hiszen másoknak is sikerült. Mivel nem adtam fel a rengeteg nehézség ellenére sem, ma elmondhatom, hogy az ismerősök közül sokan ámulnak, hogy mennyire jól nevelt és okos kutyánk van. Ahogy sokan nyilván azt is irigylik, hogy óramű pontossággal érkeznek az osztalékok a számlámra. Csak azt nem szokás meglátni, hogy egyik eredmény se magától jött! (Ráadásul kísértetiesen hasonló hozzáállás vezetett el mindkettőhöz, ezért is írtam le.) Ha van egy jövőképed, amiért érdemesnek látod cselekedni, akkor bármit el tudsz érni, viszont senki nem fogja helyetted megvalósítani. Vitathatatlanul segít, ha látsz magad előtt élő példát az általad megcélzott „sikeres állapotra”, mert egy ilyen példa húz maga felé és nem engedi, hogy feladd. Tudomásom szerint az Osztalékból szabadon könyv megjelenése óta már Magyarországon is több száz ember építi aktívan az osztalékportfólióját, szóval Te jóval több hazai példaképet láthatsz magad előtt, mint annak idején én…
A mellényúlások is örökre veled maradnak
Most pedig hagyom, hogy második kitérőként Lara extra röviden megvilágítsa a determinisztikus és probabilisztikus kapcsolat különbségét is, aminek megértése nélkül nem lehet eredményesen befektetni. Az, hogy egy kutya jól meg van tanítva, a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyon magas százalékban már első szóra, azonnal megcsinálja, amit a gazdája kér tőle. Ez a nagyon magas százalék viszont sose fogja elérni a 100-at! (Ha vannak kétségeid, kölcsönadom Larát. Bár igazából még a kutyázást nagyon komolyan vevők is készek ezt elismerni.) Mit jelent mindez a gyakorlatban? Ha hívom, akkor első szóra még a legélvezetesebb játékot félbeszakítva is odajön hozzám… az esetek túlnyomó többségében, de véletlenül se 100%-ában. A rengeteg iskolázás arra volt jó, hogy a sikerarányt feltornázzuk egy elfogadható szintre.
A részvénykiválasztásnál ugyanez a helyzet. A sok évnyi tanulás és a megfelelő tényezők figyelembe vétele (amiről a FALCON könyv szól részletesebben) eljuttathat téged arra a szintre, hogy a kiválasztott részvényeid nagyobb valószínűséggel fognak jól teljesíteni, a 100%-os arányt ugyanakkor semmiképp nem fogod elérni. (Buffett se érte el.) Barátkozz meg tehát azzal, hogy elkerülhetetlenül lesznek olyan részvényeid, amikkel mellényúlsz, de ettől még a teljes portfóliód szintjén nagyon szép eredményeket érhetsz el. Nem létezik olyan, hogy ha bizonyos tényezők együttállnak, akkor az adott részvény tuti nyerő lesz! (Ez lenne a determinisztikus kapcsolat a kiválasztási faktorok és a befektetési eredmény között.) Nincs tehát Szent Grál, ahogy tökéletesen szófogadó kutya sincs, „csak” a valószínűségeket tudod a saját javadra billenteni.
Kizárólag Te tudhatod, mennyi az ELÉG!
Larát folyamatosan előléptették a kutyasuliban, mert mint kiderült, korábban se vele volt a gond. (Csak annyit mondok, hogy a kutyaiskola igazából „gazdiképző”.) Hat hónap után gyakorlatilag a legerősebb haladó csoport határán találtam magam egy továbbra is kölyökkorú vizslával, aki addigra – jobb napjain – mindent üzembiztosan csinált, ami számomra fontos volt. Az új feladatok pedig már olyan szintűek voltak, hogy azt éreztem, a mindennapi életben semmi hasznukat nem vennénk. (Cirkuszi mutatványos kutyát egyáltalán nem akartam nevelni belőle.) Ennek ellenére nem volt egyértelmű és egyszerű döntés az iskola befejezése, mégpedig azért nem, mert mások kutyái már szinte latinul írtak és olvastak, mégis rendületlenül folytatták az iskolázást. Ha azokkal az emberekkel akartam volna lépést tartani, akiknek a kutyázás az élete, akkor nem „szállhattam volna ki”. Én viszont húztam egy vonalat, meghatároztam, mi számít nekem ELÉG-nek, és továbbléptem, az iskolavezető javaslata ellenére is.
Te leültél már valaha, és tisztáztad magaddal, hogy az életed különböző területein, mi az ELÉG számodra? Egyáltalán elgondolkodtál már rajta, hogy milyen területei vannak az életnek, amiken lehet magaddal szemben bármilyen kimondott vagy kimondatlan elvárásod? (Fizikai test, pénzügyek, párkapcsolat, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem.) A szemléltetés kedvéért leírom, mivel vagyok most bajban, hogy lásd, nem csak az észt osztom valahonnan magasról, hanem pont ugyanazokkal a problémákkal szembesülök, mint bárki más. Csak talán az átlagnál tudatosabban kezelem őket.
Futottam a napokban egy New York Marathont 3 óra 16 perces időeredménnyel, ami a hivatalos adatok szerint azt jelenti, hogy a célba érkező versenyzők 94,7 százaléka lassabb volt nálam. Hazudnék, ha egyértelmű elégedettségről számolnék be ezzel kapcsolatban, pedig egyelőre ez a legjobb maraton eredményem. Akkor mégis mi a baj? A fejemben lévő zavart az okozza, hogy mostanság hozzám nagyon közel álló sportolók ennél is jobb időeredményt értek el, ráadásul olyanok is, akiket nem tartok magamnál erősebb futónak. Hogyan tovább? Arra jutottam, hogy nem szerencsés magamat olyanokkal összehasonlítani, akiknek a sportról szól az egész élete, és ennek megfelelően nálam jóval több idejüket áldozzák erre. Egyszerűen nem versenghetek az életem minden területén azokkal, akik az adott területet tették az életük középpontjává! Ez folyamatos elégedetlenséget és frusztrációt okozna. Nem nehéz belátni, hogy nem lehet enyém egyszerre a leggyorsabb maraton, a legszuperebb kutya, a legnagyobb osztalékbevétel, stb.
Akkor mégis mi a megoldás, amivel elkerülhetem az abból adódó frusztrációt, hogy sokan jobbak nálam azokon a területeken, amik pedig nekem is fontosak? Az, hogy pontosan meghatározom, mennyire fontos nekem az adott terület, mit akarok ott elérni, mi számít ELÉG-nek. Ha pedig őszinte voltam magammal, és elérem az ELÉG szintet, akkor nem szabad, hogy zavarjon mások „túlteljesítése”. Kutya témában például egyáltalán nem zavar, a sport kapcsán viszont jócskán van még min gondolkodnom, mert őszintén meglepett, mennyire „kibillenthető” vagyok ezen a területen.
Szerepek hosszú sora
A Rákos-patak partján sétáltató kutyások számára én vagyok Lara gazdája. Az alapján ítélnek meg, ahogyan ebben a szerepben teljesítek. Semmi mást nem is tudnak rólam, vagy legalábbis nem sokat.
A triatlon klubban én vagyok a sportoló. Az alapján ítélnek meg a többiek, amilyen hozzáállással edzek, amilyen eredményeket elérek. Semmi mást nem is tudnak rólam, vagy legalábbis nem sokat.
Magyarországon sokak számára én vagyok az osztalékbefektető. Az alapján ítélnek meg, amit a portfólióm aktuális képe mutat, és amilyen minőségben a befektetésekről írok. Semmi mást nem is tudnak rólam, vagy legalábbis nem sokat.
Tudnám folytatni a sort, de remélhetőleg ezzel is sikerült illusztrálnom, hogy az életed tanult szerepek végtelen sokaságából áll, amikben próbálsz a lehető legjobban helytállni, miközben napi 24 órát kell felosztanod. Ilyen feltételek mellett nagyon nehéz lesz elégedettséget érezned, ha nem szánsz időt arra, hogy minden területen meghúzd az ELÉG határait. Senki nem tudja ezt helyetted megtenni. Év végéhez közeledve úgyis tonnaszámra kapod majd a 2019-es célkitűzésre serkentő felhívásokat. Egy nyugodtabb napon szerintem olvasd majd újra ezt a hírlevelet, írd fel a kérdéseket, amik közben felvetődnek benned, és szánj időt az átgondolásukra! Életed egyik legjobb befektetése lesz az a nap, garantálom.
A nevem mögé bújva
Megdöbbentően sokan találtak meg az elmúlt hetekben, hónapokban olyan kéréssel, hogy a nevemet felhasználva értékesíthessenek különféle befektetéshez kapcsolódó termékeket és szolgáltatásokat. Ha nem tegnap tévedtél az OsztalékPortfólió oldalra, akkor tudhatod rólam, hogy általánosságban nagyon magas minőségi elvárásaim vannak mindennel szemben, amihez a nevemet adom. Ezt láthatod visszatükröződni a két könyvön, a két tréningen és a prémium hírlevélen is. Ennek megfelelően távol áll az értékrendemtől, amikor az Osztalékból szabadon könyvet éppen csak elolvasó vállalkozó kedvű emberek máris vagyonkezelési szolgáltatásba kezdenének, és a nevemet hangoztatva kérnék el emberek megtakarított pénzét. Semmi ilyenhez nem járultam hozzá, és egyetlen ilyen vagyonkezelési kezdeményezés mögött se én állok! Ha lesz ezen a területen változás, tőlem hallod majd először. Egyébként a Columbia Business School képzésén is azok reklámozták leginkább, hogy már ügyfélvagyont kezelnek, akik a legkevésbé értettek bármit a tananyagból, és valamiért itthon is azt tapasztalom, hogy azok kezelnék lelkesen mások pénzét, akik ezt a sajátjukkal még meg sem próbálták. Ugye nem kell erről véleményt mondanom? (Ha arra vagy kíváncsi, én milyen részvényeket veszek, akkor a FALCON hírlevélben és annak magyar nyelvű videóiban hónapról hónapra megtalálod a választ. Ez a szolgáltatás áll a legközelebb ahhoz, mintha én kezelném a pénzed. Csak éppen ebben a formában jóval kedvezőbb az ára.)
Ennyit szerettem volna ezúttal átadni: Az életed minden területén találkozol majd olyanokkal, akik jobbak nálad: több pénzük van, gyorsabban futnak, stb. Ettől egészen addig rosszul fogod érezni magad, amíg meg nem határozod a saját preferenciáidat, és nem tisztázod magadban, hogy számodra mi az ELÉG az egyes területeken. Ha minden témában olyanokkal akarsz versenyezni, akiknek az adott terület a mindenük, akkor az egész életed esélytelen loholásból és csalódások sorozatából fog állni. Ha később azt tapasztalod, hogy a korábban meghatározott ELÉG szint elérése után mégis „kibillenthető” vagy egy-egy témában mások eredményei által, akkor még mindig adott a lehetőség, hogy átgondold a preferenciáidat, és újraoszd az idődet a különböző területek között. Mert ideje mindenkinek ugyanannyi van. Végezetül pedig hidd el, hogy ennek a kérdésnek a körüljárása sokkal közelebb vihet téged az eredményes befektetővé váláshoz, mintha a kapitalizáció alapú értékeltségi mutatók tőkeszerkezet miatti torzításának „enterprise value” alapú kezeléséről elmélkedtem volna ezeken az oldalakon.
Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.
Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes
comments powered by Disqus