"Ennek akár nagyon rossz vége is lehet." Ilyesmi volt az első gondolatom, amikor értesültem róla, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan felmondja a Magyarországgal 1979-ben megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt.

Mint ismeretes, különcködő kishazánk június közepén váratlanul megvétózta a globális minimumadóról szóló uniós jogszabályt, majd néhány héttel később, július 8-án érkezett az értesítés az amerikai féltől az egyezmény felmondásáról. Hajlok rá, hogy a lépés időzítésével kapcsolatban egyetértsek a Jalsovszky Ügyvédi Iroda álláspontjával, miszerint:

"A nyomásgyakorlási szándékot, nem pedig a gazdasági kapcsolatok megszakítását jelzi, hogy az amerikaiak június 30-a után értesítették a magyarokat, ezzel ugyanis 2024-ig kitolták a felmondás hatályosulását."

A szerződés szövege szerint, ha a váratlan magyar vétóra azonnal reagálva, még június vége előtt érkezett volna a felmondás, akkor az egyezmény felmondásának hatásai már a jövő évtől érvényesülnének. Így most másfél évünk van, hogy mentsük a menthetőt.

Nem érné meg az osztalékfókuszú befektetés

Az általam megkérdezettek (vagyonkezelő cégek vezetői, ügyvédek, adószakértők) egybehangzó véleménye, hogy „nem maradunk egyezmény nélkül”, azaz 2024 eleje előtt sikerül majd egy új adóegyezményt tető alá hozni. Ennek ellenére játsszunk el a gondolattal, hogy mi történne, amennyiben ez a remélhetőleg magas valószínűségű forgatókönyv mégsem következne be, azaz egyezmény nélkül maradnánk!

Ebben az esetben 30%-os forrásadót vonna le az amerikai fél az USA részvényeink osztalékaiból, amennyiben magyar adóalanyként tulajdonoljuk a részvényeket. A jelenlegi 15%-os kulcsnak ez a duplája, és talán már önmagában is elég lenne arra, hogy átgondoljuk az amerikai részvényekre fókuszáló osztalékbefektetés létjogosultságát, a sarcok sora azonban itt még nem érne véget.

A külföldön megfizetett adóból 10%-ot lehet itthon beszámíttatni, így a jelenlegi magyarországi adókulcsokból kiindulva, további 5% SZJA-t kellene itthon megfizetnünk az USA osztalékok után. Egyezmény hiányában tehát összesen 35% jövedelemadó terhelné az amerikai osztalékokat.

A nemzetközi e-learning platformokon népszerűvé vált osztalékbefektetési kurzusom hallgatói között százával vannak olyan régiókból, ahol hasonlóan kedvezőtlen az amerikai osztalékok adóztatása. Őket mindig lebeszélem az osztalék fókuszú befektetésről, és az országuk adószabályai miatt inkább a minőségi-növekedési (quality-compounder, EVA Monster) részvénycélpontok felé irányítom. Utóbbiaknál osztalék nincs, vagy csak nagyon jelentéktelen, hosszú távon ugyanakkor komoly felértékelődéssel, tőkenyereséggel lehet számolni. A szerencsésebb országokban ez kedvező adózási megítélés alá esik… nem így egy esetlegesen egyezmény nélkül maradó Magyarországon!

Teljesen el kellene felejteni az amerikai részvényeket?

A jelenleg hatályban lévő egyezmény hiányában az amerikai tőzsdén jegyzett társaságok részvényeivel való kereskedés már nem minősülne ún. ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek. Ennek a mondatnak sajnos extrém komoly következményei vannak!

Konkrétan nem lehetne egymással szembevezetni a realizált nyereségeket és veszteségeket, a veszteségekkel nem lenne csökkenthető a nyereség, mert nem ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származnak. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a NAV minden nyerő tranzakció után tartja a markát, a vesztő tranzakcióidat azonban a magánügyedként kezeli, azokra nem kíváncsi. Gondold ezt végig! Ha ez megvalósulna, akkor teljesen irracionálissá válna minden olyan megközelítés, ami gyakori kötésekkel, sok tranzakcióval operál, mivel itt definíciószerűen sok lesz a bukó ügylet, és ezek vesztesége bizony nagyon releváns az összeredmény kimutatásánál. (Konkrétan: magyarországi adórezidensként nem fogja megérni amerikai részvényekkel kereskedni.)

Továbbmegyek: még a kevés tranzakcióval operáló, hosszú távú befektetőknek (amilyennek én is vallom magam) is jelentős pofon lenne ez a megközelítés! Ebben a pillanatban úgy látom, hogy egyezmény hiányában a magyar adóalanyok racionálisan kizáródnának az USA részvénypiacáról, ezáltal nem fektethetnének be a világ legjobb cégeibe. Nem szükséges egyetértened velem… érveld meg ennek ellenkezőjét!

Ha mindezt egy legyintéssel szeretnéd elintézni, akkor hadd tegyem hozzá, hogy a TBSZ sem biztos, hogy menedéket jelent. Egyelőre (számomra, és többek szerint) nyitott kérdés, hogy lehetnek-e TBSZ számlán nem egyezményes ország tőzsdéjének részvényei. Ennek a jogi megítélése állítólag egyáltalán nem egyértelmű. Ha lehetnének, akkor elvileg csak az lenne a kérdés, hogy az USA forrásadó szinten megadóztatja-e az amerikai részvények eladásán elért tőkenyereséget. Főszabály szerint talán (!) nem, hacsak nem tölt a magyar adózó 183 napnál többet az USA-ban az adott évben. (Vannak még ezen kívül kivételek, és rendkívül összetettek az amerikai szabályok, így nem kizárt, hogy belefuthatnánk speciális esetekbe. Mindezt a témával behatóan foglalkozó szakjogászok mondják…)

"Csak kevés tehetős magyart érint…"

Igazán akkor kezdem rosszul érezni magam ebben az országban, amikor ilyen cikkek jönnek szembe:

"Ugyan csak kevés tehetős magyart érint mindez, de őket kellemetlenül. Aki időben lép, megfelelő struktúrákkal mindezt elkerülheti."

Több problémám is van ezzel a megállapítással. Egyrészt az osztalékbefektetés szépsége, hogy nem kell tehetősnek lenni ahhoz, hogy valaki a havi rendszeres megtakarításaiból egy egyszerű, de átgondolt szisztéma mentén folyamatosan vásárolja a világ legstabilabb osztalékfizető cégeinek részvényeit. Csaknem 10.000 eladott „Osztalékból szabadon” könyv és 8000 közeli OsztalékPortfóliós regisztrált adatai, visszajelzései alapján mondhatom, hogy kifejezetten sok „átlagember” találta meg az útját ebben a megközelítésben! (Azt már nem is kommentálnám, hogy a „tehetős magyar” feltehetően újra negatív értelemben tűnik majd fel minden kapcsolódó híradásban, mert a populizmus ezt kívánja…)

A másik problémám, hogy fogalmam sincs, miféle „megfelelő struktúrákkal” akarja elkerültetni az egyezmény negatív hatásait a szerző. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha 2024-től csak valami fondorlatos jogi struktúrában lehet majd magyarként amerikai részvényekbe adóhatékonyan (vagy legalább elfogadható adózás mellett) befektetni, akkor épp az „átlagemberek” szorulnak ki a körből, az ő portfólióméretük mellett ugyanis valószínűleg nem lehet költséghatékonyan mindenféle struktúrákat fenntartani. Költői kérdés: kinek lenne jó egy ilyen kimenetel?

A remélt kiút

Tekintsünk előre! A Jalsovszky Ügyvédi Iroda alábbi összefoglalója bizakodásra adhat okot:

"Az nem volt eddig se titok, hogy amerikai oldalról az 1979-es adóegyezmény már nem volt megfelelő és annak megújítása el is kezdődött a 2000-es évek közepétől. Végül 2010-ben sikerült is elfogadni az új adóegyezményt, ami felváltotta volna az 1979-eset, de annak amerikai ratifikációja ottani belpolitikai okokból elakadt. Mivel a magyar fél már ratifikálta ezt az egyezményt, az amerikaiak ratifikációjával az alkalmazhatóvá is válhatott volna – és most sem kizárt, hogy a 2010-es egyezmény lesz majd a kiút a felmondásból."

Jelenleg tényleg mindenki (pénzügyi szektoros felsővezetők, szakjogászok, adószakértők) arra számít, hogy „nem maradunk egyezmény nélkül” 2024 elejétől. A 2010-es változat egyébként a számunkra releváns osztalék és tőkenyereség adóztatása terén nem hozna számszerű változást, azaz annak ratifikálása tökéletes megoldás lehetne.

Az egyezmény tartós hiánya ugyanakkor önmagában akkora gyomros lenne az osztalékbefektetési megközelítésnek, hogy szerintem nem érné meg ezt a stratégiát gyakorolni. (Emlékeztetőül: USA-n kívüli klasszikus osztalékrészvény meglehetősen kevés van, egyszerűen a kulturális különbségek miatt. És még ha találsz is egy portfólióra való megfelelő célpontot, milyen érzés lesz olyan tudattal élni, hogy kényszerből passzolnod kellett a világ legjobb cégeinek részvényeit, mert magyar vagy?!) Nagyon jó lenne ezt a horror forgatókönyvet elkerülni és nem leradírozni kishazánkat a kulturált országok világtérképéről.

Megyek vagy maradok?

A hangulat helyreállításáról a vendégzenekar gondoskodik:



Véletlenül sem tisztem megítélni a globális minimumadó vétóját, az viszont biztos, hogy a (látszólag) következményként kapott USA-magyar egyezmény felmondása nekem nagyon fájna. Szinte a teljes vagyonom amerikai részvényekben van, így én új egyezmény hiányában 2024-től nem maradhatnék magyar adórezidens. (Nyilván nem a jól működő befektetési stratégiámat fogom évente hozzáigazítani az éppen aktuális magyarországi politikai akarathoz, hanem az adórezidensi státuszomat változtatom a bizonyított stratégiámhoz passzolóra.)

Ezen a ponton a legőszintébben mondom, hogy Magyarországon tervezek, Magyarországon szeretnék maradni… de nem minden áron! Remélem, hogy az elkövetkező másfél év meghozza a megoldást, addig pedig nyitott szemmel járva kérdezősködök, melyik EU-s ország látna szívesen az adózói között, megfelelő feltételekkel. Adok egy esélyt a magyar megoldásnak, de jövő ilyenkor már nem szeretnék ugyanebben a tervezhetetlen helyzetben a csodára várni. A kiszámíthatóság, tervezhetőség és jogbiztonság az én szótáramban fontos értékek, a közelmúltban viszont sajnos számos olyan dolog történt itthon, ami arra enged következtetni, hogy Magyarország vezetése tőlem merőben eltérő értékrendet vall ezen a téren.

Végezetül a lényeg: nem látok okot kapkodásra! Az egyezmény tekintetében bizakodó vagyok, az általam megkérdezett vezetőkhöz hasonlóan. Egyelőre semmit nem csinálok másképp, mint eddig. Szemem a pályán, és meglátjuk, mit hoz az elkövetkező 531 nap…