Nem terveztem válaszolni erre az írásra, amiben közvetlenül megszólítottak, viszont alaposabban elolvasva annyira jól szórakoztam rajta, hogy titeket sem akarlak megfosztani néhány kellemes perctől. Előrebocsátom, hogy ez a szerző megítélésem szerint még kevésbé tűnik alkalmasnak a szakmai válasz befogadására, mint annak idején a Kiszámolós srác volt, így a színvonalat az eredeti bejegyzéséhez vagyok kénytelen igazítani. (És ha őszinte vagyok, ezt kifejezetten élvezem is.)

Az történt, hogy írtam egy cikket a KBC oldalára, amiben a Target részvény példáján keresztül igyekeztem bemutatni egy befektetési megközelítést, illetve egy konkrét döntési folyamatot. A magát pénzügyi szakértőként pozicionáló emberünket annyira lázba hozta a téma, hogy billentyűzetet ragadva mindenfélét összehordott, amit osztalék kulcsszóra az első oldalon kidobott neki a Google. Egy igazi gyöngyszem született, aminek néhány gondolatára már csak a szórakoztatóérték miatt is szeretnék reagálni.

Azt írod: az osztalékrészvényeket biztonságosabbnak ítélik meg.

Ez a megfogalmazás eléggé pongyola, ennek ellenére essünk neki a kérdésnek! Ha a biztonság számodra az alacsonyabb volatilitást jelenti, akkor ez nem vélemény, hanem tény. Te magad is utalsz mindenféle tanulmányokra – amiket egyébként többségében nálad komolyabb és elismertebb nevek jegyeznek – ezekben a tanulmányokban bőven találsz tényadatot az osztalékaikat rendszeresen emelő részvények volatilitásával kapcsolatban. (Látszólag mondjuk nem a kedvenc hobbid az olvasás, ami nem is lenne baj, ha nem adnád elő szakértőként magad.)

Gyenge kísérletként bedobom neked a gondolatot, hogy számomra egyébként a volatilitás nem megfelelő mérőszáma a kockázatnak, a kockázat ugyanis a permanens tőkevesztés valószínűsége és nem az árfolyamok átmeneti ingadozása. A kettő megközelítés rettentő távol áll egymástól! És mielőtt elkezded fogalmazni a válaszcikket, ezt sajnos nem én találtam ki, hanem olyan névtelen kisbefektetők suttogják félénken, mint Warren Buffett, vagy az alábbiak, akiket talán még kevésbé ismersz. (A válaszodat is közvetlenül nekik címezd majd, ha kérhetlek.)

“I define risk as the chance of permanent capital loss adjusted for inflation. Volatility, I believe to be just price changes based on market perceptions of risk. Risk does not equal volatility” Bruce Berkowitz

“I don’t think most investors fear volatility. In fact, I’ve never heard anyone say, “the prospective return isn’t high enough to warrant bearing all that volatility.” What they fear is the possibility of permanent loss” Howard Marks

Így folytatod: az osztalék központú részvények felsőbbrendűsége

Ezekkel a fogalmakkal mondjuk párszáz könyv elolvasása után nem találkoztam még ilyen formában, de ha jól értelmezem, amit mondani szeretnél, akkor ez nem mítosz, hanem megint csak tény. A KBC-s cikkben hivatkoztam Jeremy Siegel „The Future for Investors” könyvét, ami a tőzsdei adatrögzítések kezdetéig (!) megy vissza, hogy alátámassza ezt az állítást. Nyilván hasonló adatbányászatba és elemzésbe kezdtél Te is, ezért csak javaslatként mondom, hogy az önfejlesztésre elkülönített idődben esetleg nézz utána, mit lát másképp a Wharton professzora, mint Te. Az általam hivatkozott könyve egyébként akkora klasszikus, hogy még Buffett is elismerően emlegeti.

“Jeremy Siegel’s new facts and ideas should be studied by investors.” Warren Buffett

Ha szakértőnek adod el magad, olvass! Nagyon hasznos hobbi, a helyedben már ma elkezdeném.

Amikor a tények csak megzavarnak

Az írásodból egyébként az látszik, hogy a historikus tényadatok leginkább csak összezavarják az egyébként szabadon szárnyaló fantáziádat. Az a helyzet, hogy veled ellentétben én elég racionális és rendszerszemléletben gondolkodó ember vagyok. Mindez oda vezet, hogy a cikkedet azért sem szeretném sorról sorra szétszedni, mert annyira nem vagyunk egy szinten, mintha az lenne a feladatom, hogy egy rózsaszínbe öltöztetett masnis óvodáslányt gáncsoljak el hátulról, miközben álomvilágába révedve botorkál. Nem korrekt az ilyesmi szerintem. Ahhoz viszont, hogy érdemben tudjunk szakmai alapon vitatkozni, szívesen küldök Neked egy olvasmánylistát, amit nagyságrendileg 3 év alatt fel tudsz majd dolgozni, hogy utána felkészülten írhass arról a témáról, aminek többek szerint már ma is szakértője vagy. (Éljen a tízmillió szakértő országa!)

„A magas osztaléknak általában oka van. Azt jelenti, hogy a cég rizikósabb, nincs már benne növekedési lehetőség, stb.”

Fel kell nőnöm a szintedre, hogy értelmezni tudjam ezt a mondatot. Mit jelent a magas osztalék? Magas osztalékhozamot vagy magas kifizetési arányt értesz alatta? (Vagy ne zavarjalak össze?) Attól mert egy vállalat fizet osztalékot, még bőven lehetnek növekedési lehetőségei. Szerinted például a 3M, ami 59 éve emelgeti rendszeresen az osztalékát, miből tudja ezt megtenni? Csak úgy találják a pénzt valahol, ráadásul évről évre egyre többet?

Ne csüggedj, ha elsőre nem tudnál válaszolni erre, az olvasmánylistában lesznek olyan könyvek, amikből kiderül majd számodra, mi az a free cash flow és milyen felhasználási lehetőségei vannak. Tudom, nem szeretsz olvasni, de ez az ínycsiklandóan izgalmas téma hátha a székhez szegez majd. (Amúgy emlékeim szerint a Kiszámolós válaszcikkben is érintettem ezt a kérdést, a hamarosan megjelenő angol nyelvű könyvemben pedig elég érthetően tisztába teszem. Utóbbira remélem, sosem találsz majd rá, mert ezen írásod által megismert tulajdonságaid alapján elég távol állsz a célcsoportomtól.)

Most komolyan: elsőbbségi részvények?

Mondjuk annál a résznél őszintén lefagytam, ahol az elsőbbségi részvényekről kezdesz írni. Tudod egyáltalán, hogy mik azok? Ez egy almát a körtével összehasonlítás. Egyébként csak hogy tudásod elmélyítésére ösztönözzelek (mert véletlenül képben vagyok az elsőbbségi részvénybefektetésekkel, csak épp nem szoktam írni róluk), íme néhány fontos kérdés a témában. Cumulative vagy non-cumulative papírokat nézel? Callable vagy non-callable szegmensben nézelődsz? Névértékhez képest diszkonttal vagy akár prémiummal is vásárolsz? Ugye tudod, hogy az elsőbbségi részvények egyáltalán nem „növekedési típusú” befektetések, sokkal inkább a kötvényekhez hasonlatosak? Igazán magas labda volt, köszönd meg, hogy csak kérdéseket tettem fel, a mondandód minősítése helyett.

Tényleg igazad lenne?

Való igaz, hogy nem tűnik főnyereménynek a NOBL ETF, köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmem. Igaz, hogy magam sosem fektettem ebbe és senkit nem is ösztönöztem erre, mégis jó látni, hogy a Dividend Aristocrats részvénycsoport teljesítményelőnye a kisbefektetők számára elérhető termékekben elveszik, minden bizonnyal a költség oldal hatására. (Egyébként találsz olyan osztalékos ETF-et is, ahol kínzóan egyértelműen arcon vág a túlteljesítés „mítosza”, továbbá még Sharpe és Sortino mutatókat is elemezgethetsz kedvedre. Nem lőném le, hogy melyik ez… nehogy aztán könyvet írj róla.)

A tényadatok egyébként az értelmes, gondolkodó befektetők számára arra szolgálnak, hogy segítségükkel le tudjuk szűkíteni a számunkra érdekes részvények csoportját egy olyan körre, melynek tagjai historikusan felülteljesítik a piacot. Amennyiben olyan döntések sorára építed fel a részvényválasztási folyamatodat, melyek mindegyike – magamat ismétlem: historikus adatok alapján bizonyítottan – a túlteljesítés irányába hat, és az ilyen részvényekből építesz diverzifikált (!) portfóliót, akkor a magad oldalára állítottad a valószínűségeket. Ez egyébként a legtöbb, amit befektetőként célul tűzhetsz ki, a befektetés ugyanis mindenkor valószínűségi alapú és sosem determinisztikus. (Angolul azért frappánsabban hangzik a probabilistic vs. deterministic összevetés.) Bocsánat, ha Neked ez kicsit sok volt, a saját Olvasóimra is gondolnom kell, ők ugyanis már elértek egy szintet.

Érthetőbben: nem kell az ETF-et megvenni, hanem olyan tényezők mentén kell számos részvényt összeválogatni, amik a túlteljesítés irányába mutatnak. Lehetetlen előre megmondani egy adott részvényről, hogy az mennyire lesz majd jó befektetés, viszont bizonyos paraméterek mentén kiválogatott részvények csoportjáról (!) már annál inkább meg lehet. Ha nekem nem hinnél, vess egy pillantást erre a gondolatra:

"While I have no idea what the names of the winning and losing stocks of the future will be, I have a very good idea of what factors will define them.” (James P. O’Shaughnessy)

Aki elkövette, írt egy 650 oldalas könyvet What Works on Wall Street címmel, ami a kvantitatív befektetési irányzat alapműve lett. Szakértőknek szerintem kötelező olvasmány, főleg mielőtt nekitámadsz egy olyan megközelítésnek, amiről szemlátomást semmit nem tudsz. Egyedi részvények diverzifikált portfóliójában érdemes gondolkodni, melyekbe bizonyítottan eredményvezérlő faktorok mentén válogatod össze a papírokat. Evidence-based investing címszóval illetik ezt az irányzatot egyébként a szakirodalomban és nagyszerű könyvek születtek már róla. Igazán kár, hogy egy sem került a kezedbe.

(Elnézést az elkalandozásért, de az a fúrótorony katasztrófa nem a BP volt inkább, mint az Exxon? Utóbbi vállalat 35 éve folyamatosan emeli az osztalékát, a BP viszont valóban csökkentésre kényszerült egy ilyen baleset miatt. Lehet persze, hogy az Exxon háza táján is történtek dolgok, de ezt a céget egyelőre semmi ilyesmi nem zökkentette ki. Lépjünk túl ezen, mindenki tévedhet: Te is, én is.)

A döglődő iparág esete a kisbefektetővel

Döglődő iparágnak nevezted a kiskereskedelmet, ahova én „a bátraké a szerencse alapon” terelgetem a befektetőket. Van azért bajom ezzel is bőven. Kifejtés helyett viszont inkább nézz rá az egyik angol nyelvű kurzusom alábbi diájára, amin a döglődő Altria (segítek: dohányipari cég) teljesítményét láthatod. (Klikkelj rá a nagyításhoz!)

Temetheted a Targetet, de ez nem más, mint a Te véleményed. A tényadatok azt mutatják, hogy megfelelő faktorok által körülhatárolt cégekbe éppen akkor érdemes befektetni, amikor a hozzád hasonlók véleménye válik uralkodóvá, és nyomott értékeltség mellett lehet bevásárolni.

Egyébként a következőt is írtam a KBC-s cikkben, de talán eddig a pontig már el sem jutottál: „Tapasztalatom szerint, ha egy ilyen folyamat mentén építed fel a diverzifikált portfóliódat, akkor hosszú távon emelkedő osztalékbevételre és tőkeértékre számíthatsz, még ha nem is mindegyik pozíció esetén jön be a számításod.” Lehet, hogy a Target épp az a portfólióelem lesz, ami nem jön be. Meglátjuk 10 év múlva.

Dream on!

Igyekeztem nem ízekre szedni a minden szakmaiságot nélkülöző írásodat, így gondolom egy gyors masni igazítás után változatlanul álmodozol majd tovább, a zavaró tények kirekesztésével. Megkérnélek arra, hogy „szakértőként” legalább másokat ne ránts magaddal, viszont ha emlékeim nem csalnak, az óvodában is minden játéknak megvolt a közönsége, így Te is biztosan megtalálod a sajátod. (Szerintem sok átfedés nem lehet a célcsoportjaink között.) Azért ha egyszer megcsap az iskolaérettség szele és olvasásra adod a fejed, rengeteget javulnak majd az írásaid. Zárásként pedig neked is csak annyit tudok javasolni, amit annak idején a Kiszámolós srácnak írtam: ha szeretnél objektív visszajelzést kapni az eredeti írásod színvonaláról, akkor változatlan formában tedd közzé angolul a Seeking Alpha oldalon, ahol elég komoly nevek fognak iránymutatásul szolgálni továbbfejlődésedhez.

Még ennyivel tartozom: Bármit reagálsz a cikkre, nem fogok válaszolni rá. Részemről ezt a témát lezártnak tekintem, az oldaladat pedig továbbra sem követem, a válaszod így remélem (!) el sem jut hozzám. Ha egyszer eléred azt a szakmai színvonalat, ami számomra értéket ad, akkor úgyis a látóterembe kerülsz majd. Ettől megítélésem szerint hosszú évek kitartó tanulása választ el. Sosem késő elkezdeni. (Bár talán előnyösebb lett volna a könyvírás előtt.)