Rengeteg tervem volt 2020-ra, melyek töredéke valósult, valósulhatott meg. Nem foghatok és nem is fognék mindent a koronavírusra (sport terén például már jóval a márciusi lezárások előtt „kivontam magam a forgalomból” kb. egy évre). Egyszerűen arról van szó, hogy az életem nem működhetett, nem működhet úgy tovább, ahogy 2020 előtt. Ez az év a gondolkodásról, újratervezésről, az alapértékek (újra)felfedezéséről szólt. Mivel kevés olyan embert ismerek, akinek a 2020-as éve az eredeti terveinek megfelelően alakult, érzésre azt mondanám, hogy ez az év a mélyebb gondolkodásra, magunkba nézésre rendeltetett. Az idei utolsó hírlevelet ennek megfelelően arra szánom, hogy összefoglalom, mire jutottam, hátha találsz benne számodra is érdekes üzeneteket. (Ne ijedj meg, lesz azért szó befektetéshez, pénzügyekhez kapcsolódó kérdésekről is.)

A befektetési Tour de France

Sokat elmond, hogy 2020 legkeményebb, legviharosabb időszakaiban (is) az életem pénzügyi területe volt a legstabilabb. Minden bizonnyal idén se én termeltem, termelem majd a legkiemelkedőbb hozamot, ahogy talán egyetlen korábbi évben sem. Az általam képviselt befektetési stratégia egyáltalán nem látványos, nem izgalmas, „csak” eredményes. Ráadásul utóbbi is kizárólag hosszú távon szemlélve igaz rá! Ha egy-egy évet ragadunk ki a mintából, teljesen fals képet kaphatunk. Nagyon tetszik Terry Smith (Fundsmith) könyvében a Tour de France összevetés, melyben kiemeli, hogy az egyik legnevesebb kerékpáros körversenyt sose nyerte még olyan versenyző, aki minden egyes szakaszt megnyert, két alkalommal pedig olyan kerékpáros győzött, aki egyetlen szakaszgyőzelmet se húzott be a verseny során.

Ennek analógiájára még csak azt se mondom, hogy az osztalékfókuszú megközelítéssel hosszú távon (a „szakaszokat”, azaz éveket, évtizedeket együtt tekintve) világelső „hozamgyáros” leszel, az viszont biztos, hogy folyamatosan, mérhetően és egy igencsak elfogadható tempóban haladhatsz a pénzügyi célod felé. Ez pedig elvezet minket egy nagyon fontos gondolathoz: a boldog élethez el kell felejteni az (egyébként is lehetetlen) optimalizálást, és egyszerűen megelégedésre érdemes játszani, azaz olyan megoldásokat találni az élet minden területén, amik „elég jók”. Az osztalékos irány egyértelműen ezt a mentalitást képviseli, ezáltal leveszi a gyakorlójáról a folyamatos frusztrációt, valamint bőven hagy teret és időt az élet más területein való alkotásra. (Nyilván nem csaptam fel „boldog élet” szakértővé, Rolf Dobelli könyvét viszont háromszor olvastam el 2020-ban, és elég rendesen össze is firkáltam. Csak ajánlani tudom.)

A rend kedvéért: az osztalékra fókuszáló befektetési megközelítést nem én találtam ki, és igazából túl sok extrát sem tettem hozzá ahhoz az „alaprecepthez”, amit különösebb elmélyülés és szakértelem nélkül bárki képes követni. (Én csak rendszereztem és közérthető formában elérhetővé tettem ezt a tudást.)

Kései ébredés

Naval Ravikant almanachjából elég sok gondolatot idézek ebben a hírlevélben, íme az első: amikor végre meggazdagszol, akkor jössz rá, hogy igazából nem is ezt az érzést kerested, nem ez volt a valódi célod. (Magam is átéltem ezt, bár a gazdagság eléggé relatív fogalom. Naval például az Uber, Twitter, FourSquare és 200-nál is több hasonló cég korai befektetőjeként nyilván egész más ligában játszik.) „Pénzen szabadságot vásárolhatsz a materiális világban. A pénz ugyanakkor nem tesz boldoggá, nem oldja meg az egészségügyi problémáidat, nem varázsolja nagyszerűvé a családi életedet, nem tesz fitté és nyugodttá. Ha ilyen belső dolgokat nem is, rengeteg külső problémát viszont megold, éppen ezért igenis értelmes cél a pénzcsinálás.” Értelmes és fontos, ha már eleve tudod, hogy miért csinálod, és nem az út végén ér csalódás. (Az út pedig hosszú, ahogy Naval is írja: „Nem létezik recept a gyors meggazdagodáshoz. Aki ilyet hirdet, az éppen belőled gazdagszik meg.” Jó lenne, ha ezt Magyarországon is egyre többen megértenék.)

Korai nyugdíj – Ha erre évtizedekkel ezelőtt rávilágít valaki…

„Nyugdíjas létnek azt nevezzük, amikor már nem áldozod fel a mát egy képzeletbeli holnapért. Amikor a ma önmagában teljes és jó, úgy ahogy van, akkor nyugdíjas vagy.”

Érdemes ezt többször elolvasni. Naval szerint háromféleképpen érhető el a nyugdíjas állapot:

(1) Takaríts meg annyit, hogy a befektetéseidből származó passzív bevétel fedezze a megélhetési költségeidet. (Ez nem újdonság, erre voltam ráfixálódva kb. 10 éves korom óta.)
(2) Szorítsd le a megélhetési költségeidet nullára, élj „szerzetesi” életet. (Ez az út rendkívül távol áll tőlem, legalább annyira, mint a skála másik végpontját képviselő pazarlás és fényűzés.)
(3) Töltsd azzal az időd, amit imádsz, ezáltal annyira élvezed, hogy nem is a pénzért csinálod.

38 évesen olvasva ezt, úgy érzem, jobban jártam volna, ha a 3-as pontból indulok ki, és a „mellékhatásként” képződő megtakarításaimat menetközben szépen befektetem, így végeredményben idővel kijön az 1-es pontban leírt matek is, de az utat végig élvezem. Én sajnos erőből végigtoltam az 1-es „receptet”, míg végül rájöttem, hogy ma a 3-as recept szerint élve minden korábbinál sokkal több pénzt tudok teremteni, miközben élvezem is, amit csinálok. (Erről is írtam a „félreértett” ironman könyvemben.)

Változott a pénzcsinálási motivációd miután pénzügyileg szabaddá váltál? „Igen is meg nem is. Olyan értelemben igen, hogy a makacs, elkeseredett igyekezet megszűnt.” (Naval válasza ez, amit azért idézek, mert akár az enyém is lehetne.) A korábbi „csakazértis megcsinálom, kell a pénz” mentalitást felváltotta a lelkes építgetés, továbbadás, a kreativitással járó öröm megélése. (Sajnos azt látom, hogy a legtöbb hazai „oktató” továbbra is az elkeseredett, nyomulós értékesítő fázisban van. Akinek legfőképp inge, mostanra már megsértődött annyira, hogy nem követi az írásaimat.)

Esetemben például vannak olyan (szerencsére nem túl hosszú) időszakok, amikor a befektetési képzéseket „értékesítő” magyar cégem gyakorlatilag a fenntartási költségeit is alig termeli ki. (Nyilván részben azért, mert zéró marketing mellett szinte csak szájreklám útján érkeznek új emberek.) A matek láttán időnként elgondolkodok, hogy miért kötöm le az időmet, fókuszomat ezzel a magyar céggel és az OsztalékPortfólió oldallal, amikor az üzlet egyértelműen a nemzetközi tevékenységemben van. A válaszom pedig rendre az, hogy nem minden a pénzcsinálásról szól, sokkal inkább az értékrendről.

2020 ajándékai, felismerései

Dobelli könyvében olvastam, majd Naval mellett többen is megerősítették, hogy a rengeteg olvasás ugyan szuper dolog, érdemes lenne ugyanakkor kicsit másképp csinálnom. „Nem akarok mindent elolvasni. Csak a 100 legjobb könyvet, azokat viszont számtalanszor újraolvasom.” Korábban nem volt jellemző rám 1-1 könyv többszöri elolvasása, idéntől viszont bevezettem, hogy az általam olvasott könyvek azon töredék százalékát, amiket újraolvasásra érdemesnek ítélek meg, nyomtatott formában is beszerzem, és szépen összefirkálom a következő feldolgozáskor. (Minden más könyvre elég a Kindle verzió, és az abban történő kiemelés funkció.)

Egyre inkább előnyben részesítem a nagyon régi, „túlélő” könyveket. „Egy olyan könyv, ami már 2000 éve elérhető, elég sok ember szűrőjén átment, így a benne leírt alapelvek valószínűleg rendben vannak.” Sokszor azt tapasztalom, hogy a ma felkapott sikerkönyvek, több ezer éve leírt gondolatok silány újracsomagolásai. Nyilván kell hozzá arc, hogy felvállalja valaki, nekem viszont a mostani élethelyzetemben „tét nélkül” belefér: a Bhagavad Gita rendszeres újraolvasása nagyjából minden életvezetési kérdésedre választ adna (vallási hovatartozástól és érdeklődéstől függetlenül).

Minden belső ellenállásom ellenére újra bevezettem a „szabad szombatokat”. Heti egy olyan napra abszolút szükségem van, amikor nem kapcsolom be a számítógépet és a mobilomat sem, nem olvasok semmi munkához kapcsolódót, továbbá ideálisan nem egy vagyon elvásárlásával igyekszem elnyomni az ilyenkor felszínre törő (nem mindig kellemes) gondolataimat. Saját tapasztalataim egyértelműen megerősítik, amit több könyvben olvastam: akkor születnek a legjobb ötleteid, ha teret engedsz magadnak az unatkozásra. (Egy ilyen szombat alkalmával találtam ki, hogyan lehetne a leginkább megfelelni a tőletek érkező, több mint 500 válasz által körvonalazott igényeknek. 2021-ben ennek megfelelően nem „egyszerű” webinar videókkal készülök, hanem egy sokkal merészebb, számotokra is kedvezőbb ötlet keretein belül igyekszem majd támogatni a befektetési témában történő folyamatos fejlődést, tanulást. Ha eljön az ideje, és sikerül a megvalósítás, megosztom majd a részleteket.)

„Amikor mindenki beteg, már nem is tekintjük betegségnek az adott problémát.” (Naval írta ezt is.) A 2020-as évem egyik legjobb döntése volt, hogy elmentem egy táplálkozás-tudományi szakemberhez. (Csak azért linkelem, hogy elkerüljem a kérdések százait. Semmilyen üzleti kapcsolatom nincs a céggel, a kommunikációs stílusuk nem is talált be nálam 100%-osan, a szakmai hozzáértés és korrektség terén viszont itthon verhetetlen az a szolgáltatás, amit kaptam.) Az eredmény: kb. 10%-kal vagyok könnyebb, mint a leggyorsabb maratonom vagy éppen ironman versenyem idején (miközben egész évben nem tudtam sportolni sérülés miatt), sokkal több az energiám, és megszabadultam minden olyan tünettől, ami a metabolikus betegségekben szenvedő társadalmunkban ma sajnos teljesen standard. Továbbra se szeretnék belenyugodni semmibe, amivel nem vagyok elégedett, pusztán azért, mert ma teljesen szokványosnak számít az adott dolog. Abszolút abban hiszek, hogy ha van egy problémám, arra megveszem a leghitelesebb szakembertől a megoldást, mert ezzel időt és végeredményben rengeteg pénzt is spórolok. (Igaz lehet ez az életed pénzügyi területétől kezdve bármire, szerintem.)

„A megvilágosodás a gondolatok közötti szünet.” (Naval) „A hangjegyek közti szünet, maga a zene.” (Debussy) A befektetés pedig a tranzakciók közötti szünetekben történik, akármennyire is nehéz ezt elfogadni a többségnek a mai hiperaktív világban, ahol szinte már daytradernek lenni is ódivatú, mert lassan már az órán belüli aktivitás szintje lesz a fokmérő. Szokták kérdezni, hogy mennyi időt töltök befektetéssel. Képtelen vagyok erre válaszolni, mert szinte állandóan olvasok, gondolkodok, időnként számolgatok is, ezeket ugyanakkor nem érzem munkának. Amikor egy vétel vagy eladás mellett döntök, akkor a pár pillanat alatt végrehajtott tranzakció mögött sokszor több év alatt feldolgozott, számos helyről szerzett, szintetizált információ áll. (És nyilván még így is sokszor hibázok.) Az évek múlásával egyébként azt veszem észre magamon, hogy egyre szelektívebbé válok befektetés terén, azaz egyre kevesebb „lehetőségre” csapok le, amennyiben viszont minden tényező együtt áll, akkor gyorsan és komoly volumenben mozdítok tőkét. (Még a végén fókuszált értékalapú befektető lesz belőlem! Bár ez a titulus már foglalt a magyarországi marketingkommunikációs térben, ha jól tudom.) A lényeg: nagyon nehéz lesz egy korrekt információ szolgáltatás (a sokak által kért alert) keretében kezelni azt, hogy én bizony ritkán tranzaktálok, és évi X dollárért nem Y darab alert emailt vásárolsz, hanem azt az elköteleződésemet, hogy az előfizetésed 12 hónapja alatt minden egyes részvénybefektetési tranzakciómról értesítelek. A FALCON hírleveles tábor tagjai kezdenek már ráérezni ennek az erősen szelektív, passzív megközelítésnek az ízére, és a részeredményeiből is látnak már valamit, ennek megfelelően lehet, hogy a létrehozandó alert is csak számukra lesz elérhető kiegészítés.

Ha már a hibáimat említettem, és épp felismerések címszó alatt veszek sorra néhány gondolatot, az évek során szerzett tapasztalataim abszolút visszaigazolják a Naval által írtakat, miszerint „az emberek általában megbocsátják a hibáidat, amennyiben azokat őszinte hozzáállás és magas fokú integritással párosuló erőfeszítés mellett követed el”. Mindannyian hibázunk, a nagy képet nézve viszont egyesek haladnak bizonyos célok felé, mások pedig kevésbé. Érdemes lehet azoktól tanulni, akik szemlátomást jó pályán vannak ahhoz, hogy egy általad is fontosnak értékelt célt elérjenek, miközben a hibáikat sem rejtegetik előled. (Reális célkitűzésként olyasmit fogalmazz meg, hogy magabiztosan szeretnél befektetési döntéseket hozni a részvénypiacon, ne pedig a hibamentességet célozd meg. Utóbbi pusztán illúzió, miközben a tudásra alapozott magabiztosság bőven elég ahhoz, hogy a részvénypiac bizonyított vagyonépítő erejét a magad oldalára állítsd.)

Fejlemények a brókerkérdésben

Az előző hírlevélben írthoz képest annyi történt az elmúlt hetekben, hogy a Tastyworks nevű szolgáltatóval egyelőre maradéktalanul elégedett vagyok, míg a Tradestation számlámat villámgyorsan bezártam. Utóbbi indoka az inkorrekt és lassú kommunikációjuk volt, különösen a díjszabásaikat illetően. Egy-egy másolt sablonválaszra is 5-6 napot kellett várnom, a kifizetési kérelmemet pedig rengeteg kötözködés után hetekig tartott teljesíteniük (ugyanarra a számlára, amiről befizettem). Időközben elindítottam még egy számlanyitást a szintén SIPC védelmet kínáló Firstrade-nél, de a kommunikáció velük is nagyon nehézkesnek tűnik. Az Interactive Brokers által közlendő fejleményekre változatlanul várok, nagy csodára azonban nem számítok. Amennyiben 20 ezer eurós számlavédelemmel kellene náluk megelégednem, akkor fokozatosan elköltöztetem a pozícióim többségét máshova (jelenlegi tudásom szerint leginkább a Tastyworks-höz). Továbbra se érzem, hogy kapkodnom kellene, a hozzám érkező levelek tucatjait pedig abszolút indokolatlannak látom.

Ilyen szellemben jöhet 2021

„A szabadság az elsőszámú érték számomra. A pénz mindaddig nagyszerű, amíg szabadságot vásárolhatok belőle. Emellett egy bizonyos szinten túl sajnos korlátozza is a szabadságomat.” Meglehetősen szabadfordítása ez Naval egyik gondolatának, ami ráébresztett, hogy az OsztalékPortfóliós (de főleg a nemzetközi FALCON Method) vállalkozásommal épp azt az alapértéket csorbítottam az életemben, ami gyerekkorom óta motivált. Semmi gond nincs ezzel a felismeréssel, mivel ezzel párhuzamosan azt is látom, hogy 30-nál is több országban, emberek ezreinek adok értéket, ezért az instant „nyugdíjba vonulás” helyett azon érdemes törni a fejem, hogyan működhetnének az általam képviselt minőségi szinten ezek a szolgáltatások (sőt, az új ötleteim is) úgy, hogy ne emésszék fel az egész életemet.

És itt jönnek a képbe „a fiatalok”, a Seeking Alpha cikkek mögött álló FALCON-csapat tagjai. Semmiképp nem elsőszámú erősségem a másokkal együttdolgozás, mivel abszolút azt vallom, hogy „minél közelebb akarsz hozzám kerülni, annál jobb értékrend szerint kell élned”. (Igen, ez is Naval almanachjából van.) Bárkit meg tudok tanítani arra, amit tudok, együtt gondolkodni, közösen építkezni viszont csak olyanokkal vagyok hajlandó, akik értékrendileg is közel állnak hozzám. Mióta nagyon erősen betartom azt a szabályt, hogy a nem megfelelő értékrendű embereknek nincs helye az életemben, egyre kevesebb helyre hívnak szerepelni, másrészt viszont a „körém épülő” közösség tagjai pont olyan emberek, akikkel tudok és szeretnék is kommunikálni, akiknek tudok segíteni. A „fiatalok” motivációja egyébként kifejezetten magával ragadó, épp erre volt szükségem a továbbfejlődéshez. Az egyik 2021-re tervezett közös projektünk mögött ez a gondolat áll: „Magyarázd el másoknak, amit tanultál. A tanítás mélyebb megértésre, jobb tanulásra ösztönöz.”

2021 egyik kulcskérdése számomra, hogy megtanulom-e végre meghúzni a határaimat. Naval ötlete alapján neked is érdemes kiszámolnod, milyen „óradíjú” emberként értékeled magad. (És itt nem a mai tényleges órabéredről van szó!) Ha olyan tevékenységekkel van tele az életed (hozzám hasonlóan), amik ennek a szintnek a töredékét se termelik ki, vagy éppen töredékéért másokkal elvégeztethetők lennének, akkor van min gondolkodnod. Első lépésként 2020-ban bevezettem, hogy nem válaszolok olyan levelekre, melyek 2-3 percnél többet vennének igénybe. Az ilyen esetek többségében a „kérdező” maga se tudja, hogy mit szeretne, vagy éppen tőlem várja a „házi feladata” elvégzését, pl. egy Excel táblázata átszámolását, ellenőrzését. Az ilyen időbefektetésem nem térül meg, míg a lényegre törő, gyorsan megválaszolható, tömör leveleket egyelőre igyekszem kezelni. Darnel Christian mondta mindig, hogy „annyiért vesznek, amennyiért adod magad”. Nekem utólag senki nem mondta egyetlen termékemre vagy szolgáltatásomra sem, hogy drágának értékeli. Mindig mindent úgy áraztam, hogy sokkal nagyobb értéket kapjon a vevő, mint amennyit fizet. Az időbeosztásom mérlegelésekor alkalmazott óradíj viszont igen magas, ezért 2021-től sokkal jobban meggondolom, mire fordítom az időmet.

Elég szemfelnyitó volt olvasni, hogy a képernyő előtt töltött idő (monitor, telefon, TV, minden beleszámít…) mennyire negatívan hat a boldogságérzetre. Tekintve, hogy a napjaim nagy részét gép előtt ülve töltöttem 2020-ban, a sport kényszerű mellőzése miatt, van min változtatnom jövőre. A Naval által felvetett kérdés szerintem sokakat irányba állíthat: A napod mekkora hányadát teszik ki a kötelességből végzett tevékenységek, és mekkora hányadát azok, amiket az érdeklődésed okán csinálsz?

Többen kérdeztek a vagyonkezeléssel kapcsolatos motivációmról, ami vitathatatlanul és egyre jobban megvan. Nem elsősorban a megkereshető díjak miatt mozgatja a fantáziámat ez a terület (mert ehhez hasonló nagyságrendet a nemzetközi cégem is képes megtermelni), sokkal inkább azt látom benne, hogy építhetnék, létrehozhatnék valamit (remélhetőleg a jelenlegi és leendő FALCON-csapat tagjaival együtt), miközben a befektetési alapon vagy partnershipen keresztül egy új edukációs platformot is indíthatunk. Ez még a jövő zenéje… meglepne, ha 2021-ben megvalósulna, mindenesetre aktívan térképezem fel a lehetőségeket, nem kis segítséggel és háttértámogatással, amit ezúton is köszönök.

Nincs itt semmi látnivaló

Semmi látványosat nem csináltam 2020-ban. Se egy ironman, se egy „sima maraton”. A kirakat látványosságok helyett a hátteret, az alapokat tettem helyre. Sokkal pontosabban tudom ma, hogy mit szeretnék, hogyan szeretnék élni, mint korábban bármikor. Nekem ezek mély átgondolására adott lehetőséget a 2020-as rendkívüli helyzet, miközben a pénzügyeim terén semmi drámai változás nem történt. Pont azt a stabilitást hozta a megközelítésem, amit várok tőle.

2020 sokat segített, hogy még jobban megismerjem, ki is vagyok, és mit akarok. „Amikor azon kapod magad, hogy másokkal versenyzel, az azért van, mert másolod őket. Mert megpróbálod ugyanazt csinálni, mint ők. Pedig minden ember más. Ne másolj!” Felszabadító érzés, hogy senkivel nem kell versenyeznem, és olyanokkal vehetem körül magam, akikkel szemben minden téren őszinte lehetek, mert pont erre kíváncsiak, ezt várják tőlem. Míg 2020 a gondolkodás, újratervezés éve volt, addig 2021 számomra a megvalósítás éve lesz. Neked? Amikor azt mondod valamire, hogy nincs rá időd, tulajdonképpen azt mondod, hogy nem igazán fontos, nem prioritás. Nálad mi lesz 2021-ben a prioritás? És fogsz is érte tenni? (Csapnivaló értékesítőként most nem linkelem ide a különféle képzéseket és a könyveimet. Ha akarod, úgyis megtalálod őket az oldalon.) Ha 2020 számodra elveszett évnek tűnik, van még pár hét, hogy változtass ezen…

Az OsztalékPortfólió minden korábbi hírlevele ITT érhető el.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes